Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. június 5. szerda, a tavaszi ülésszak 34. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - HERCZEG JÁNOS (KDNP):
2034 ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Herczeg János, a Kereszténydemokrata Néppárt részéről. Felszólaló: Herczeg János (KDNP) HERCZEG JÁNOS (KDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gonddal, bajjal, sok problémával terhelt képviselői küldetésünk során jelentős állomáshoz érkeztünk. Itt, ebben a Házban, mint másutt is az országban, számtalanszor elmondtuk már, hogy országunk gazdaságilag a sír szélén áll, csődbe jutot t. Állítom, és mindnyájan tudjuk, hogy ennél is nagyobb problémánk, hogy országunk gazdasági csődbe jutása mellett erkölcsileg is csődbe jutott. Nem kell, hogy különösebben utaljak a bűnözés, az italozás nagy számára, úgyis tudjuk mindannyian. Ehhez az erk ölcsi újjászületéshez, országunk újjáépítéséhez feltétlenül szükségünk van az egyházak munkájára. Elképzelhetetlen lenne az ő munkájuk nélkül. A gazdasági életünk újjáépítéséhez, helyrehozásához első lépéseinket már megtettük vagy most tesszük. Szomorú szí vvel állapítom meg, ezért bocsássák meg nekem, hogy egy évvel a rendszerváltás után a magyar paraszt még mindig nem tudta rátenni a lábát a saját földjére. Szomorú dolog, de reméljük, hogy ez a gazdasági eljárásunk pár éven belül megtörténik. Ellenben a na gyobb válság az erkölcsi válság. Ezt nem tudjuk 12 év alatt, 3 év alatt sem rendbe hozni, ehhez egy új generáció, egy egész nemzedék kell. Ennek a nemzedéknek a felneveléséhez, és általában a gondolkodás, az erkölcsi felfogás átformálásához az egyházak se gítsége kell. Egyházak nélkül ez nem megy. Az egyházaknak évszázados tapasztalataira szükségünk van ahhoz, hogy országunkat a gazdasági csődből fölemeljük, beállítsuk megint a normális emberi életbe, a normális európai életbe és gondolkodásba. Az egyházak munkába való állításához ez a törvényjavaslat megtette az első lépést. Ám én állítom, tisztelt Képviselőtársaim, hogy ahhoz, hogy az egyházakat munkába állítsuk, az egyházak apostoli küldetéseiket betölthessék, nem elég az épületek visszaadása, nem elég az intézmények visszaadása, az épületeket, az intézményeket embereknek kell működtetniük. Tehát az emberekről is gondoskodni kell, akik üzemeltetik az épületeket, szeretetotthonokat, a kórházakat, az iskolákat. Mivel ők emberek, létfenntartásukról gondoskodn i kell. Volt már egy módosító javaslatom a privatizációs törvény kapcsán, hogy az egyházaktól elvett földingatlanokat is adjuk vissza az egyházaknak, mert ezek létalapot jelentettek az egyházak működéséhez. Gondolom, hogy most sokan fölszisszennek ebben a Házban is, hogy megint a földekhez lyukadtunk ki. Kérem tisztelettel, senkinek a gondolkodásába ne jelenjenek meg a latifundiumok, ne jelenjenek meg az ezerholdak. Erről szó sincs. Ezt már 1945ben megszüntettük, és soha többet nincs az egyházakban egy sze mély sem, aki ezt visszakívánná. Ellenben jelenjenek meg azok a pár hold földek, amelyek ott voltak az egyházközségek tulajdonában. Azok a 304050 hold földek, amik létalapot jelentettek az egyházközségek működéséhez. Hogy is volt ez valamikor? Az én megy émben, Nógrád megyében volt úgynevezett párbér. A papnak, a kántornak, a harangozónak a fizetése volt. A gabona elcsépelése után körbement a szekér a falun és minden házaspár után egy kila – nem kiló, hanem kila – búzát, a kila annyi mennyiség, amely 600 n égyszögöl vetéséhez szükséges. A plébános kapott körülbelül 48 kg búzát – egy kila mennyiséget – , felét kapta ennek a kántor és annak a felét a harangozó. Ez volt az ő járandóságuk egy évre. Szépen körbementek a községen és összeszedték. Igen ám, de ez még kevés lett volna a megélhetéshez, mert a megélhetési alapjuk tulajdonképpen a használati föld volt minden községben. Az én községemben például 32 hold volt. Ne menjünk gondolatunkban száz vagy ezer holdakba bele. 32 hold volt. Ez a 32 hold szolgálta a pap ot, a kántort, a harangozót, általában az oltárnál szolgálókat. Ez volt a megélhetési alapjuk. Amikor az egyházak munkába állítása során mi földről beszélünk, az egyházak vagyonának visszaállítása során, kérem, a gondolatukban ez a mondjuk 32 hold föld jel enjen meg, amely létalapot biztosít a helyi kántoroknak, harangozóknak, papoknak. Erről volt szó. A kárpótlási törvény koncepciójába az én javaslatom, indítványom nem fért bele. Szeretném, ha ide beleférne. Most ismét
