Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. június 5. szerda, a tavaszi ülésszak 34. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - GÉCZI JÓZSEF, DR. (MSZP):
2033 a nem létező szocializmus szívtelen világával kellett vol na szembenéznie. Az emberek többsége ezekben az évtizedekben a maga területén, a maga lehetőségei, a hite informáltsága függvényében megkötötte, mert megköthette a maga kompromisszumait, megharcolta a maga harcát. A hívő emberek is, az egyházak is. Nem hal ott, hanem élő egyházak tevékenységéhez kell tehát törvényeket teremteni. Kérdés, hogy milyen legyen ez a törvény. Kérdés, hogy önök tervezetüket tárgyalási alapnak vagy végszónak tekintik. Tisztelt koalíciós Képviselőtársak! Talá n nem irigylik el tőlünk a mi helyzetünket. Azt azonban el kell ismerni, hogy most önök vannak a veszélyeztetettebb helyzetben. A hatalom igézete, a kényelmes parlamenti többség a mindenkori kormányzó erőket mindig is csábította és csábítja az erőfölény rö vid távú, azonnali érvényesítésére. A tervezet nem a normativitásra, hanem a bizalom elvére építi az egyházi vagyonok rendezését. A bizalom elve azonban nem lehet egyoldalú. Már megbocsássanak, még a tisztelt és valóban nagy múltú egyházakra nézve sem, még az olyannyira keresztény nemzeti erőkre nézve sem. Arról most nem is beszélve, hogy a magyar történelem során a haladás és a maradás tábora az egyházakon belül ugyanúgy megoszlott, mint az egyházakon kívül. Egy olyan felhatalmazás, amely esetünkben elvile g – hangsúlyozom: elvileg – nem zárja ki az egyházakra nézve a majdnem teljes reprivatizációt, bármilyen tisztes önmegtartóztatást is kell róluk feltételezni, méltatlan egy jogállamhoz. Az önmegtartóztatás hiányának a jeleit sajnos szórványosan, de egyre g yakrabban már eddig is tapasztalhattuk. Sok városban például egyházi tulajdonként követelik vissza a hívő polgárok valamikori egyesületi tulajdonát is. Igenis beszélnünk kell az önkorlátozásról. Ez alól nem adhat felmentést az államszocializmus első tíz év ének mérhetetlen hatalmi mohósága, a fölényeskedő marxizmusként aposztrofált ördögi eszmeáramlat kizárólagosságra törekvése. Az igazság, az erkölcs kisajátítása ugyanúgy torzuláshoz vezethet mint az egyenlőségi eszme zsarnoki túlhajtása. Az önkorlátozást, ugyanúgy, mint a bizalmat, nem a törvény utáni időszakra és nem is csupán egyeseknek kell megelőlegezni. Be kell építeni magába a törvénykezési folyamatba, magába a törvénybe. Nem az ellenzék kedvéért, hanem a társadalomért, a jövőért és önmagunkért. Kimon dom: a keresztény értékekért is. Bármilyen jelentős küldetésük volt az egyházaknak a múltban és feltételezhetően lesz a jövőben, nem kérhetnek maguknak kirívóan különleges privilégiumokat kárpótlás és más tekintetben. Legalábbis csak egy bizonyos jól körül írt, konszenzussal meghatározott körben kérhetnek. Ilyen lehet például a nagymúltú, a nemzetkultúra történetében meghatározó szerepet betöltő intézmények, akár reprivatizációs jellegű visszaadása. Ha azonban ezen túlmennek, megnyerhetik a hatalmat és a vag yont, de elveszíthetik a frissen hozzájuk húzódott lelkeket. Mondhatni erre: messze van még a választás, és addig minden megszilárdítható, hiszen a parlamenti többség birtokában önök kényelmesen meghozhatják ezt a törvényt, ellenkezik majd az ellenzék, zsö rtölődik a sajtó, kellemetlenkedik esetleg az Alkotmánybíróság, ittott keseregnek majd az önkormányzatok, morgolódnak majd az emberek. Új munkahelyet kereshetnek vagy kései keresztelkedésnek vetik majd magukat alá a minden rendszerben kiszolgáltatott peda gógusok. A valódi korlátok azonban nem itt keresendők és nem is itt fognak majd jelentkezni. Végezetül e korlátok közül kettőt említenék. A kuruckodó magyar ember nagy szorultságában manapság labanckodni kénytelen. Ám hívőként a magyar ember istenével szuv erén viszonyban áll. A katolikus papját isten szolgájának, a református a vallási közösség megbízottjának tekinti. Működését éppen olyan kritikával szemléli, mint a politikusokét. Másrészt a kialakuló, kezdetben bizony vadkeleti kapitalizmus, valamint a mű holdak, a videók, az aluljáróirodalom világában csak erkölcsi pozícióból remélheti bárki is a lelkek sikeres befolyásolását. Minden más ellenkező hatást érhet el. Önök most a hatalom magányában csak magukra hagyatkozhatnak. Önökön múlik, hogy revansot vesz nek a történelemben, vagy történelmet csinálnak. Köszönöm. (Taps balról.)
