Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. június 5. szerda, a tavaszi ülésszak 34. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - GÉCZI JÓZSEF, DR. (MSZP):
2031 Tisztelt Ház! Kérem a törvénytervezet és a módosító indítványaim támo gatását. Elnök Úr! Köszönöm, hogy szót kaptam. Képviselőtársaim, köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Kérésre közlöm az ezután következő négy felszólalónak a névsorát: Géczi József a Magyar Szocialis ta Párt részéről, Herczeg János a Kereszténydemokrata Néppárt részéről, Szigethy István a Szabad Demokraták Szövetsége részéről, Horváth József a Magyar Demokrata Fórum részéről. Most tehát Géczi József a Magyar Szocialista Párt részéről szól. Felszólaló: Dr. Géczi József (MSZP) GÉCZI JÓZSEF, DR. (MSZP) : Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Különös választás elé kerülnek a politikusok minden olyan vitában, amely érinti az emberek hitét, meggyőződését, lelkiségét. Megkíséreljék elkerülni a világszemléletek egymá snak feszülését, vagy felvállalva önmagukat félelem és óvatoskodás nélkül színt valljanak. Az ellenzék ebben a vitában is nehezen tud megszabadulni a ráció utópiájától. Hiszen ami itt a szemünk láttára történik, vagy amit a szemünk látni vél, az ugyebár le hetetlen. Kétségbeesetten és szorgalmasan gyártjuk a szakértői koncepciókat, keressük a gyakorlati kompromisszumokat. A liberális pártok a vállonveregetést már kiharcolták, okos, ügyes elképzeléseikért mi ebben sem reménykedhetünk. Tisztelt Képviselőtársai m! Az államszocializmus negyven éve olyannyira lejáratta, kiüresítette az ideológia fogalmát, hogy a szó kimondása önmagában felér egy káromkodással. Én mégis azt javasolnám, liberális, népnemzeti, konzervatív és egyéb polgártársaim: valljunk színt. Vallj uk be önmagunk és a társadalom előtt – most inkább önmagunk előtt, mert a tévé nem közvetít bennünket – , ideológiai csata ez a javából. Az a kárpótlási törvény tekintetében, az az egyházi vagyonok esetében, és még sok másban. Belátom, a reménybeli nyertese knek nem sürgető érdeke ez a bevallás, hiszen ha sikerül a törvényjavaslatot szép csendben, gyakorlatias szempontokra hivatkozva törvényi rangra emelni, ideológiai csatát nyerhetnek anélkül, hogy ideológiai harcot vívtak volna. A társadalom szívszorító gon djai ma nem éppen az egyházak szerepértelmezése körül sűrűsödnek. Ez gyors lépésekre, a szándékok elfedésére csábíthatja a hatalmon lévőket és visszafogottságra kényszeríti az ellenzéket. A keserves munka és a még keservesebb munkanélküliség hétköznapi vil ágában botladozó emberek szemüket manapság a lábuk elé, a gödrökre, a kátyúkra szegezik. Ám tudnunk kell azt, hogy rövidesen eljön az az idő, midőn felemelik fejüket és kérdőre vonnak bennünket. Mit is műveltünk, milyen politikai, erkölcsi szerkezetet ácso ltunk a fejük fölé, amíg ők el voltak foglalva a maguk bajával? Az állam és az egyház, a hatalom és a társadalom, valamint az egyházak és a társadalom közötti viszony kulcskérdés a válság leküzdése, a nemzet önmagára találása szempontjából. Megtörténike v égre a hatalom és az egyház szétválasztása, vagy létrejön az állam és az egyház újabb – mondhatni – posztmodern különös házassága. A keresztény kultúrához, a keresztény örökséghez való viszony egy polgári demokráciában nem válhat hatalmi viszonnyá. Egy hat almi ideológia rangjára emelt eszme már nem ugyanaz az eszme. Ezzel kapcsolatban talán nekünk, baloldaliaknak vannak a legfrissebb történelmi élményeink. Ám itt többről van szó. A keresztény kultúra volt az, ami az antik, zsidó és más forrásokból merítkezv e létrehozta azt a valamit, amit Európának szokás nevezni. Az Isten előtti egyenlőség eszméje nélkül nem születhetett volna meg sem a polgári egyenlőség, sem a szabadság liberális felfogása. A szeretet tanítása valahol ott munkál a szolidarítás, a társadal mi egyenlőség szocialisztikus mozgalmainak bölcsőjénél.
