Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. június 5. szerda, a tavaszi ülésszak 34. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - ISTVÁN JÓZSEF (FKgP):
2030 egyesületek volt ingatlanait is vissza kell adni. Ezek mind adományként kerültek az egyházak tulajdonába és egyházi tulajdon ok voltak. Ezek között nagyon sok a nemzetközileg is számon tartott épület és ingatlan, és elválaszthatatlan részei az egyháztörténelemnek és a magyar nép történelmének is. Mérhetetlenül nagy felelősséget és gondot vállalnak magukra azok az egyházak, a töb bségében leromlott állapotú épületek visszavételével – de afelől biztosak lehetünk, hogy a visszakapott javak hűséges sáfárai lesznek. Azt nem lehet megengedni – és ezért kell a törvényt minél előbb megalkotni – , hogy még mielőtt az igényelt épületeket az egyházak megkaphatnák, egyes önkormányzatok, kezelők, használók vagy bitorlók, nyereségvágyból eladják. A használókat a visszaadásig kötelezni kell az állagmegőrzésre és a rendeltetésszerű használatra. Nem fogadhatók el a 8. § (2) bekezdésében foglaltak – idézem: "A jegyzékbe felvett ingatlanoknak az egyház igénylése alapján, évente legalább 5%át az egyház használatába kell adni." A törvénytervezet 10 évi átadási határidőt ír elő. Ez magában is hosszú, így azonban a tíz év alatt a jogos tulajdonnak csak 50 %át kapnák vissza az egyházak. A törvény hatályba lépése után a 90 napos igénylési idő is nagyon rövid, ezt legalább duplájára kell emelni. Nagyon sok esetben sok gondot fog okozni a volt tulajdonjog igazolása. A legnagyobb hiánya a törvénytervezetnek, h ogy kihagyta az egyházak volt adomány- és illetményföldjeit. Ezt a kérdést nem lehet megkerülni. Az egyházak nem mondhatnak le adományföldjeikről és javadalomföldjeikről. Az 1948ban történő felajánlás jobban fájt az egyház tagjainak, mint maga a tény, és mindenekelőtt az, hogy voltak olyan egyházi vezetők, akik ezt a felajánlást megtették. Úgy gondolom, semmi akadálya nincs annak, hogy a kárpótlási törvény mértéke szerint, az egyházközösségek ezer aranykorona értékig degresszió nélkül visszakapják javadalm i földjeiket. A földek soha nem vagyonszerzést céloztak, hanem az egyházak működését szolgálták és biztosították. A földek jövedelme a gyülekezetek zavartalan szolgálatát segítette elő, melynek része volt az iskola, a különböző intézmények fenntartása, tov ábbá az egyházi épületek létesítése, állagmegóvásának biztosítása, valamint az egyházi alkalmazottak fő javadalmi forrása. Az államtól való függőség megszűnése a cél – ebben egyetértek az ellenzékkel – , ez pedig az ingatlanokkal való gazdálkodással valósul hat meg. Nemcsak az önkormányzatoknak kell ezt a lehetőséget megadni, hanem az egyházaknak is. Ez a törvénytervezet a föld visszaadása nélkül éppen azt a célt teszi lehetetlenné, amit el akar érni, nevezetesen: az egyházak működőképességének biztosítását. A jövedelemszerzés gátjával a kis közösségek, a kis gyülekezetek életét bénítják meg. A tervezet a városi nagy gyülekezeteknek kedvez, és még hátrányosabb helyzetbe hozza a pusztuló falusi kis gyülekezeteket, kis egyházakat. Az is megfontolandó lenne, hogy az egyházak működését más törvény vagy törvények alkotásával is elő kellene segíteni. A tervezet más, egyéb fogyatékosságaira itt, az általános vitában, nem kívánok kitérni. Ezekre nézve módosító indítványokat kívánok beadni, róluk majd a ré szletes vitában kívánok szólni. Remélem, hogy a törvénytervezethez benyújtott módosító indítványokkal olyan törvényt fogunk alkotni, amely társadalmunknak, magyar népünknek és egyházunknak is a javát fogja szolgálni. Befejezés előtt engedjék meg, hogy egy mai felelős egyházi vezetőtől, a veszprémi református egyházmegye ifjú gondnokától – világi ember – idézzek. "Nem kívánunk vallásháborút, de igenis kívánunk tiszta lelkiismerettel, egyenes derékkal járni, hitünket, meggyőződésünket bátran vállalni. Ehhez t artozik egy kiszámítható lelki és emberi magatartás, ami így konzekvens kell, hogy legyen. Konzekvens a negyven évvel ezelőtt élt elődökhöz, azok hitéhez és tulajdonához. Nem a magunk erejéből, hanem a Krisztus kegyelme által." Eddig az idézet. Befejezésül még csak annyit, meg vagyok győződve arról, hogy ebben az ügyben az eredmény és az érdem nem azé lesz, aki nagyon akarja, vagy így, vagy úgy erőlteti, hanem a mindenen könyörülő Istené.
