Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 4. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
21 Szeretnék röviden reagálni Kónya Imrének a még el sem mondott felszólalásomhoz tett megjegyzésére. Azt mondta, hogy a Magyar Demokrata Fórum olyan kárpótlást akar, amely a magyar néppel szemben történt történelmi i gazságtalansághoz kapcsolódik. Ellentétben velünk, akik nyilván nem is látunk semmiféle történelmi igazságtalanságot. Körülbelül ezt éreztem ki Kónya Imre beállításából. Kónya Imre a magyar néppel szemben történt igazságtalanság kárpótlásához kapcsolja a v olt tulajdonosok és kizárólag a volt tulajdonosok kárpótlását. Meg szeretném mondani, hogy mi is a magyar néppel szemben történt igazságtalanságot látjuk. Ennek megfelelően mi a kárpótlást ki szeretnénk szélesíteni, a kárpótlást részben tulajdonosi vesztes égekhez, részben a múlt politikai elítéltjeinek az ügyéhez szeretnénk kötni, részben azonban állampolgári joggá szeretnénk tenni. Úgy gondoljuk, hogy ideje elindítani egy állampolgári vagyonjegyprogramot, ezzel a privatizáció ügye, a gazdasági rendszervál tás ügye valóban beindulhat. (Taps az SZDSZ soraiból.) Úgy gondoljuk, hogy egy ilyen gazdaságpolitikai fordulat megvalósítható. Ebben az esztendőben a volt KGSTkereskedelem piaci alapokra helyeződésével véget ér azoknak a szakemberek által már régen ismer t, elkerülhetetlen csapásoknak a sorozata, melyek hozzájárultak az életkörülmények széles rétegeket érintő romlásához. Ez nem jelenti azt, hogy jövőre eljön a Kánaán, de az országot elárasztó romboló pesszimizmusnak ideje véget vetni. Jövőnk alakulása tőlü nk függ, és távolról sem csak az Országgyűléstől vagy a Kormánytól, hanem mindannyiunktól. A privatizáció meggyorsítása olyan módon, hogy részben az előző rendszerben megkárosítottaknak, részben minden állampolgárnak juttatjuk az állami vagyon egy jelenték eny részét, jelképes cselekedet is. Az állam helyett az ország népe fog gazdálkodni azzal a hosszú időn keresztül társadalmilag hazudott tulajdonnal, amely eddig csak névleg volt az övé. A tulajdonviszonyok ilyen gyökeres átalakításával, az ország polgáros odásával a központi hatalom gazdasági szerepe csökken, és ez így is van rendjén. A rendszerváltás nem jelentheti azt, hogy egy új kormány gazdálkodik az állami kézben összpontosított vagyonnal. Az eddigi lassú privatizáció nem kielégítő, nem vezet sehova s em. Ha arra várunk, hogy magától legyen fizetőképes a bel- és külföldi kereslet az állam üzleti vagyonára, akkor tovább folytatódik a nemzet vagyonának pazarlása, és a korrupciós veszélyek ellen nem lehet igazán hatékonyan fellépni. A gyorsított privatizál ás állampolgárokat juttat vagyonokhoz, akik azzal egyébként nem rendelkeznének. Ez szerintünk nem nehezíti, hanem könnyíti a külföldi adósság kezelését, hiszen a polgárosodó, megalapozottabban fejlődő gazdaságba szívesebben jön a külföldi befektető. Hölgye im és Uraim! Itt történelmi jelentőségű teendőkről van szó. Megoldásunkban az egészből kell kiindulni, az egész nagy átalakítás kereteit kell megteremteni. Nem szabad egyes részeket kiragadni, nem szabad két párt, a Magyar Demokrata Fórum és a Független Ki sgazdapárt szűk kompromisszuma alapján hibás, elkapkodott részmegoldásokkal lejáratni az állampolgárok tulajdonhoz juttatásának ügyét. A benyújtott kárpótlási törvényjavaslatot a Szabad Demokraták Szövetsége ilyen hibás részmegoldásnak tartja. Ez a törvény javaslat csak azoknak a számára nyújt kielégítő megoldást, akik ma is abban a helységben laknak, ahol a földjüket elvették, magát a földet akarják visszakapni, és a megműveléséről is gondoskodni kívánnak. Mindenki másra nézve hátrányos ez a törvényjavaslat . Hátrányos benne az, hogy a százezer forintnál nagyobb károk esetében gyorsan csökkenő hányadú a kárpótlás, félmillió forint felett már csak 10%os, és ötmillió forint a plafon, mégpedig volt tulajdonosonként, ami egyegy örökösre számítva általában ennél is kevesebb. Ne feledjük, itt nem nemzeti ajándékról van szó, hanem a jogtalanul elvett tulajdonért való kárpótlásról. Természetesen az ország adott körülményei között nehéz lenne elképzelni mondjuk 50100 millió forintos kárpótlásokat, de az ötmilliós ér tékhatár jelentős emelése megfontolandó, s a kárpótlás degresszivitását is enyhíteni kellene, ami már lehetővé tenné a közepesen nagy házak, üzemek, földek közel teljes értékének a megtérítését. A törvényjavaslatban a kárpótlási jegy mint ötlet a kezelési technikára nagyon szerencsés. Ehhez gratulálunk a Kormánynak. (Taps az MDF soraiból.) Nem fejeztem még be! (Derültség.) A konkrét megoldással azonban baj van. Elfogadhatatlan a lakossági megtakarításokénál alacsonyabb kamatláb,
