Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 4. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
22 amely ráadásul nincs is vilá gosan meghatározva. Az államadósság kamata, amelyről a törvényjavaslat szól, csak valamifajta átlagát jelenti 9, 22 és egy magasabb százaléknak, de nem tudjuk, milyen átlagát. Ugyancsak elfogadhatatlan a kárpótlási jegyek állami tulajdonra való átváltásána k többszörös korlátozása. Az Állami Vagyonügynökségnek szerintünk nem lehet joga arra, hogy – ahogy ez a törvényjavaslatban áll – akár 5%ra is korlátozhassa egyegy vállalat tőkéjének kárpótlási jegyért eladható hányadát. Ez nem is józan érdeke szerintem senkinek. Nem kevésbé helytelen a kárpótlási jegyek időleges – egyegy naptári év felére is kiterjeszthető – kizárása az állami vagyon vásárlásából. Mindezek a korlátozások oda fognak vezetni, hogy a kárpótlási jegyek névértékük egyharmadán vagy netán még olcsóbban fognak spekulánsok kezébe kerülni, akik majd kivárják, míg előnyösen válthatják át őket állami tulajdonra. Vajon a spekuláció ilyen mesterséges táplálása nem foge jogos felháborodást kelteni a lakosságban? A kárpótlási jegy konkrét formáján, kez elésén változtatni kell, mert úgy, ahogy ezt most kialakították, kárpótlási jegy helyett inkább talán károkozó és spekuláns jegynek lehetne nevezni. További súlyos probléma a kárpótlásra jogosultak körének a meghatározása. A jogtalanságok kezdeté t nem lehet a '49. június 8án összeült Országgyűlés tevékenységéhez kötni. Azt megelőzően is tömegesen sor került például olyan államosításokra, amelyeknél kárpótlást ígértek, de az ígéretet sohasem teljesítették. Ez a Kisgazdapárt idején volt. Emellett s úlyos sérelmeket szenvedtek például a magyarországi németek, éspedig nemcsak azok, akikat kitelepítettek, hanem azok is, akiket "csak" vagyonuktól fosztottak meg. Ugyancsak jogos kárpótlási igényeket támasztanak azok, akiket igazságtalan ítéletekkel személ yes szabadságuktól fosztottak meg. Nyilvánvaló, hogy ez is magával vont vagyoni jellegű károkat is. Tisztelt Ház! Az elmondottakból kiindulva a Szabad Demokraták Szövetsége a következőket javasolja az Országgyűlésnek: a hibás részmegoldást nyújtó, bármilye n késedelmesen, mégis elkapkodva benyújtott, megfontolatlan törvényjavaslatot alapvetően módosítsuk. Váljon ez nagyrészt kerettörvénnyé a privatizáció meggyorsításáról, ezen belül az állampolgári jogú tulajdonjuttatásról és a vagyoni kárpótlásról. Ez egy c somagterv előkészítését jelentené, amely alapos, intenzív munkát követelő előkészítéssel a jövő év elején már végrehajtásra kerülhetne. Mi természetesen készek vagyunk egy ilyen csomagterv előkészítésében közreműködni. Állampolgári jogon személyenként lega lább 20 ezer forint értékű vagyonjegyet lehetne kiosztani. (Taps az SZDSZ soraiból.) Ez egy átlagos, 4 tagú családban 80 ezer forintot jelentene. Ez már olyan tőke, amelynek a hasznosítására már érdemes odafigyelni. Ez országosan közel 210 milliárd forint. Ugyanakkor a kárpótlásra fordítandó 70 milliárd forintos összeget is legalább a másfélszeresére kell emelni. Ebből a kárpótlás korlátai valamelyest tágíthatók, és már juttatható a '49 előtt megkárosítottaknak, a volt politikai elítélteknek és más súlyos k árokat szenvedett csoportoknak is. A privatizáció gyorsításában és technikjának kialakításában abból kell kiindulni, hogy a kárpótlási és vagyonjegyek a többi bel- és külföldi kereslettel, pénzforrásssal egyenrangú helyzetbe kerüljenek. Az állami vagyon kö zvetlen vásárlásán túl nagy szerepet kapnának a részvényvásárlások, valamint ezek közvetett, a nyugati világban nagyon elterjedt formája, a befektetési társaságokban való részesedési vásárlások. Ilyen befektetési társaságok már az előkészítés szakaszában t ömegesen alakulnának, egymással versenyeznének, és később bizonyos szerepet játszanának a vállalatok vezetésében. Jelentősen megnövekedne – erre külön rá szeretnék mutatni – a külföldi szakmai befektetők érdeklődése a magyar tőkepiac iránt, hiszen számukra rendkívül kedvező, ha társtulajdonosai kisrészvényesek, akik részvényeik értékének és osztalékának növelésében érdekeltek. Különös körültekintéssel kell kidolgozni annak biztosítékait, hogy a kárpótlási és vagyonjegyek kibocsátása minél kevésbé növelje az inflációt. Ez mellesleg magára a törvényjavaslatra, így, ahogy benne van, ugyancsak érvényes, és itt elég komoly problémák vannak. E jegyek értékállandósága, megfelelő kamatozása és privatizált állami vagyonra való garantált átváltása politikai,
