Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. június 4. kedd, a tavaszi ülésszak 33. napja - A szerencsejáték szervezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ LAJOS (FKgP):
1973 között választ ad majd arra is, vajon elérhetőe az a deklarált cél, hogy tisztességes, államilag ellenőrizhető vállalkozások jöjjenek létre. Maga a javas lat indokolása is elismeri, hogy a Szerencsejáték Felügyelet a tevékenység kétes jellege miatt nem csekély kísértésnek van kitéve. A kísértés, azaz a döntések szubjektivizálásának minimalizálása céljából tartalmaz a javaslat összeférhetetlenségi szabályoka t. A szabályozás tehát garantálni akarja a tisztességet. Tegnap Tóth Sándor képviselőtársam a szerencsejátékszervezés etikájáról már szólt pár szót. Én is csatlakoznék hozzá egy aktuálpolitikai szempontból. Sajnos az elmúlt napokban a Szerencsejáték Részv énytársaságnál tapasztaltak megkérdőjelezik, hogy sikerüle tisztességes vállalkozásokat létrehozni. Ehhez ugyanis az is szükséges, hogy a vezetőkiválasztás módja ne csak jogszerű, hanem tisztességes is legyen, a tisztesség követelményeinek is megfeleljen. A részvénytársaságnál az elmúlt napokban az igazgatótanács kompetenciájába tartozó személyi döntést tisztázatlan körülmények között megváltoztatta. Ezek után már kissé megcsappant optimizmussal várjuk, hogy reményeink szerint a Kormány a Szerencsejáték Fe lügyelet vezetőjét a részvénytársasággal ellentétben nem egy kampányfőnök személyében leli majd meg. Ennek ellenére, még a történtek után is bízunk benne, hogy az előttünk fekvő javaslat majdani törvényerőre emelkedésével maga a tisztességes eljárási mód i s jogerőre emelkedik. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ részéről.) ELNÖK (Szabad György) : Szólásra következik Szabó Lajos a Független Kisgazdapárt részéről. Felszólaló: Dr. Szabó Lajos (FKgP) SZABÓ LAJOS (FKgP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mi után a szerencsejátéktörvény a lóversenyzést is a szerencsejátékok közé sorolja, erről szeretném néhány szóban tájékoztatni az Országgyűlést. A magyar lóverseny helyzetéről szólnék a szerencsejátéktörvény tükrében, és hogy szavaim hitelességét alátámassz am, elmondom, hogy 1965 óta vagyok magam is versenylótenyésztő és 1971 óta – eltekintve az utóbbi egy évtől – futtató is a budapesti lóversenypályán, így jól ismerem a tenyésztők és a futtatók oldaláról ezt a helyzetet. Nem vitatom, hogy Csurka István képv iselőtársam a fogadók oldaláról sokkal jobban ismeri ezt az egész problémát. A törvényjavaslat, amely a szerencsejátékokat, azok szervezését kívánja összefoglalni, ha érintőlegesen is, de foglalkozik a lóversenyeken kötött fogadásokkal, és azokat a szerenc sejátékok közé sorolja. Ebből következik, hogy az állam a jövőben is állami monopóliumként kívánja kezelni a lóversenyfogadásokat, és ezen jogából adódóan bizonyos feltételek között kívánja azokat működtetni. Az általános indoklások között hangsúlyozza a t örvénytervezet, hogy a lóversenyeken kötött fogadások engedélyezett szerencsejátéknak tekintendők a jövőben is. Továbbá utal arra, hogy a lóversenyfogadásokból befolyt jövedelem közérdekű célokra is fordítható, és egy későbbi paragrafusban ezen közérdekű célok között a versenylótenyésztés fejlesztését és fenntartását tünteti fel elsőként. A magyarországi lóversenyzés több mint 160 esztendeje töretlenül szolgálta és szolgálja nemcsak a hazai versenylótenyésztést, hanem az egész magyar lótenyésztést is. Külö nösen említésre méltó ez ebben az esztendőben, amikor a nemzet gróf Széchenyi István születésének bicentenáriumát ünnepli, akinek maradandó alkotásai közül éppen az egyik a hazai lóversenyzés megteremtése volt. A galopp- és ügetőversenyek elsősorban a vers enylótenyésztés ivadékvizsgálati, tenyészkipróbálási területének tekintendők, amelyek egyben a telivér- és ügetőfajta
