Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. május 29. szerda, a tavaszi ülésszak 31. napja - A világkiállítás Budapesten, 1996-ban történő megrendezéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GREZSA FERENC, DR. (MDF)
1915 szó, hogy világkiállítás vagy nem világkiállítás, hanem arról van szó, hogy hazudozunke itt magunknak, vagy megpróbálunk szépen, nyugodtan gondolkodni. Köszönöm. (Lelkes taps a bal oldalon.) ELNÖK (Do rnbach Alajos) : Következik Csizmadia István képviselő úr a Magyar Demokrata Fórumtól. (Nincs jelen.) Nincs jelen. Akkor dr. Grezsa Ferenc képviselő úr a Demokrata Fórumtól. Felszólaló: Dr. Grezsa Ferenc (MDF) GREZSA FERENC, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ké pviselőtársak! Modellértékűnek érzem a vita eddigi menetét. Úgy vélem, mint cseppben a tenger tükröződnek, leképeződnek benne olyan általános folyamatok, amelyek a Parlament működését egyébként is jellemzik. Ennek egyik szempontja a szakmaiságra való folya matos hivatkozás, többnyire valódi szakmai érvek helyett, illetve nélkül. Ez a trend még a választási kampányidőszakból származik, ugyanis a kampánystratégiák ABCjéhez tartozik, hogy a közvélemény befolyásolhatóságának a hitelesség mellett a szakmaiság va gy az arra való hivatkozás a másik előfeltétele. Mostanára, hogy a kampányoknak vége, igazán búcsút mondhatna a Parlament az úgynevezett szakmai felsőbbrendűségi érzésnek, és mi, politikusok ráhagyhatnánk a csupa nagybetűs valódi szakmát azokra, akikre az elsősorban tartozik. Ellenkező esetben arról kellene vitanapot tartani, hogy például Ungár Klára a jobb közgazdász, vagy Szabó Iván, vagy Arató doktor jobb pszichiátere mint én. Bár meggyőződésem, hogy az ilyen értelmű összehasonlításokból a koalíció képv iselői nem kerülnének ki rosszul, mégis értelmetlenek és megválaszolhatatlanok ezek a kérdések. Természetesen innen, a Parlament politikai erőteréből egyáltalán nem száműzhetőek a szakmai megfontolások, azokra nagy szükség van. Különösen olyan országban, a hol a diktatúra hatalombitorlóit olyan nagymértékű dilettantizmus jellemezte, mint a volt kommunista országokban. Csak ne keverjük össze a szakmai érveket a szakmára való politikai indíttatású hivatkozásokkal, amint ebben a Házban már oly sokszor történt. És ha már itt tartunk, hangsúlyozottan nem gazdasági szakemberként, a magam részéről óvnék mindenkit azoktól az elvárásoktól, hogy egy, a mainál egyébként szükségesen részletesebb, alaposabb tájékozódás után úgymond szakmailag megalapozott döntést tudunk h ozni a világkiállításról. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy belássuk: szinte elképzelhetetlen olyan probléma, amelyben az illetékes szakemberek mindegyike egyetértene. Hiszen a szakmai kérdések is a valóság társadalmi kontextusában jelennek meg. Az ada tok, a tények mellett a szakembert ugyancsak befolyásolja, mely iskolához, érdekcsoporthoz tartozónak vallja magát; nem beszélve arról, hogy a modern gondolkodás döntéseit egyre inkább meghatározza az emberi tényező szempontja, amely meglehetősen kiszámíth atatlan. A perdöntő szakmai érvek iránti elvárások illúziójától tehát óvnám a Parlamentet. Modellértékűnek érzem a közvéleménykutatásokra történő hivatkozásokat is, mintha egyikmásik hozzászólás előkészítése lenne egyegy majdani közvéleménykutatásnak. Jól tudjuk, hogy e felmérések mennyire befolyásolhatóak. Elég egykét egyoldalúan tájékoztató magazinműsor, és a világkiállítás támogatottsága máris csökken néhány százalékponttal; újabb egykét megnyilatkozás arról, hogy a nyugdíjasoktól venné el a Kormán y a megrendezéshez szükséges forrásokat, végezetül egykét ügyesen megfogalmazott közvéleménykutatói kérdés – tudjuk, hogy az eredmények elsősorban a kérdésektől függenek – , és a 80%os támogatottság 1015 százalékponttal hetek alatt csökkenthető. Végezet ül már elég csupán a csökkenés trendjére hivatkozni ahhoz, hogy elhitessük: a társadalom bizony egyáltalán nem támogatja a megrendezést. Nem kell ahhoz feltétlenül rossz szándék, hogy így alakuljanak az események. A különböző megnyilatkozások természetes m ódon hathatnak így.