Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. május 29. szerda, a tavaszi ülésszak 31. napja - A világkiállítás Budapesten, 1996-ban történő megrendezéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PAP ANDRÁS (MDF)
1912 Azt hiszem, hogy ezek nem túlzott várak ozások. Mert én abban bízom leginkább, hogy nem lehet az, hogy az a szabadság, amit maholnap – ha igaz, akkor – elnyerünk, az ne szülje meg azt a rendet, ami – hogyha csak csíráiban is legalább, de – érdemes lesz arra, hogy megmutassuk, hogy felmutassuk. F elmerül az a filozófiai kérdés, hogy vajon a világ kezelhetőe úgy, mint kiállítás? – olvastam valahol. Ez nem a magamutogatásnak, hívságos csillogásnak a mi viszonyaink között nagyon erős kontrasztját fogjae kiváltani? Én úgy fogom fel, hogy ez a kiállít ás inkább olyan lehetőséget ad nekünk, amelyben a világ elé a magunk tükrét állíthatjuk, tehát a világ – aki idejön, azok az emberek – a mi törvényeink szerint a mi általunk eléjük állított tükörben láthatják magukat, és azt hiszem, arra az időre nem lesz szégyellni valónk. Azt hiszem, ebben a környezetben, ahol az ország legszebb házában nem vagyunk a magamutogatás vádjának híján – de nem kell indokolnunk, hogy a világ ilyen, szereti megmutatni magát – , nekünk nyilvánvalóan az lehet csak a célunk, hogy enn ek mértéket szabjunk, és a magunk mértéke szerint mutassuk meg a világnak önmagát. Nem esik sok szó arról a hozadékról – és nem hordalékról! – , amely abban nyilvánul meg, hogy mit tanulhatunk abból, amit itt látunk, amit idehoznak abból a nyilván fejlett t echnikából, azokból a megoldásokból, azokból a – nyilván – szépségekből, amik itt felhalmozódnak majd a világkiállítás területén is. Ezekből óriási tanulságokat tudunk levonni. Hadd mondjak egykét szót arról is, hogyan vélekedem például a budapesti, elsős orban SZDSZes ellenzéki önkormányzat megítéléséről. (Közbeszólás: Nem ellenzékben van Budapest.) Bocsánat, a Parlamenthez képest mondom csak. Én nem feltételezem, hogy szűkös – hogy mondják – pártpolitikai megfontolásból döntenének úgy, hogy pillanatnyila g ellenzik a világkiállítást. Két okból nem. Először azért, mert nagyon jól felfogott érdeke ennek az önkormányzatnak, hogy ebből a Kormányból a lehető legtöbbet kihozza a maga számára és ezt nagyon jól csinálják. A másik okom pedig az, hogy irigylem egyikmásik kiváló, valóban hozzáértő szakértőjét, akik nagyon szellemesen – és a ténylegesen lehetséges, bennem is korábban nyilván nem ilyen precízen megfogalmazódott – okokat hozzák fel. Ezek az okok azonban – vigyáznunk kell arra, hogyha a Parlament megszav azza, és véleményem szerint talán meg fogja szavazni – akkor ne úgy működjenek immár, mint akadékoskodások, hanem ezek a megfogalmazott kételyek valóban megoldandó problémákká váljanak. Tehát az ellenzéknek se jó, ha abba a hitbe lovallja bele magát, hogy nem lehet megoldani ezt a kérdést. Száműzni kell valahogyan magunk közül az akadékoskodást, és amit úgy nevezek, hogy "üzletszerű kételygés" is. Végezetül hadd bújjon ki belőlem a kisördög, a vidéki képviselő. Amikor a Kormány mellett tulajdonképpen bizalm at szavazok és igenlő szavazatomról biztosítom a világkiállítás megrendezésének szándékában, a szavazatomnak bizonyos ára is van. Nagyon egyszerű feltételek, amelyek azért nem kevés pénzzel is járnak: át kell gondolni azokat az elsősorban útépítési, vasúté pítési, és telefonvonal – tehát kommunikációépítési – terveket, amelyek a vidék bekapcsolását segíthetik elő. Én Pécsett például elvárom azt, hogy a világkiállítás idejére épüljön meg az a négysávosra kifejleszthető 6os országút, amely bekapcsolja a régió t, a várost, a megyét addigra. Elvárom azt, hogy a Pécsre közlekedő és másutt is megálló gyorsvonat kocsijai, szerelvényei addigra felcserélődjenek európai színvonalú, tiszta – akár ha bérelt – vonatokra. Elvárom azt, hogy addigra telefonvonalak épüljenek, és amit leginkább elvárok az, hogy minden módon igyekezzék a Kormány fenntartani az igazságosságot a pályázatok kiírásakor, tehát a teljes nyíltságot és a társadalmi ellenőrzés lehetőségét fenntartani, hogy legalább azt a kis előnyt, amit a vidéki alacson yabb bérszínvonal jelent, a vidéki vállalkozások érvényesíthessék, és ne valamiféle protekcionizmus érvényesüljön itt esetleg, ahol osztják a kártyát! A másik dolog pedig, ami a Parlament felelősségét illeti: azt szeretném kérni, hogy ha ebbe belemegyünk, akkor rendkívüli figyelemmel kísérjük mindvégig, és mindvégig a személyi felelősségre utaljunk és arra alapozzunk. Baráth Etelétől az utolsó kifutófiúig állandóan számon kell
