Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. május 29. szerda, a tavaszi ülésszak 31. napja - A világkiállítás Budapesten, 1996-ban történő megrendezéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PAP ANDRÁS (MDF)
1911 A második elem a bécsi befektetők körének nagyon pontos meghatározása, milyen kör számítható budapesti befektetők közé azokból, akik esetleg Bécsben külföldi befektetőként szerepet játszottak volna; most netán a budapesti megrendezés vagy a magyarországi megrendezés finanszírozásába szállhatnak be. A harmadik dolog, amit tisztázni k ell, hogyan kapcsolható be az ország minél nagyobb területe az expo megrendezésébe, hiszen nyilvánvaló, hogy az új helyzetben már nem egyedül Budapest lehet az expo megrendezésének területe. A következő dolog, amit nagyon világosan, akár tételesen is fel k ell sorolni, hogy egy döntően üzleti vállalkozásként megrendezendő expo esetében melyek lehetnek azok a koncessziós jogok, s melyek lehetnek azok az állami tulajdonban lévő ingatlanok, amelyek átadását ez az ország vállalja. Esetleg milyen speciális, kifej ezetten a megrendezéshez szükséges törvényeket kell megalkotni, hogy a végrehajtásnak ne legyenek jogi, parlamenti akadályai. Mindent összevetve tehát, tisztelt Ház, én azt mondom, és a frakciónk is azt mondja, hogy a határidőhalasztás jó, üdvözlendő, az esély megőrzése fontos, nem elvetendő, 1996ra pedig talán még van esély, és erről majd szeptemberben kell dönteni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Szocialista Párt soraiban és a jobb oldalon.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Pap András képviselő úr a Magyar Demokrata Fórumtól. Felszólaló: Pap András (MDF) PAP ANDRÁS (MDF) Tisztelt Ház! Elnök Úr! Én is azok közé tartozom – mint a tegnap előttem szólott Bíró Ferenc képviselőtársam, aki szintén Baranyából jött; úgy látszik, ez vidéki ártal om – , tehát azok közé tartozom, akik kezdettől ellenezték a világkiállítás megrendezését, illetve döntési lehetőség híján inkább az aggályok voltak bennem túlsúlyban. Attól tartottam, és tartok most is, hogy túl sok az a szűrő, amelyen keresztül a világkiá llítás hasznos, jótékony hatásai eljuthatnak a vidékre, a legtávolabbi pontokig is. Nincsenek kétségeim abban, hogy az a vállalkozói kör, akit Palotás János is képvisel, meg fogja találni a számítását a világkiállításban. Számításaik is megvannak. Időnként – ezt is meg kell mondjam, hogy – riaszt, ahogy a magyar vállalkozó ma a közvéleményben istenül. De biztos vagyok benne, hogy ez a kör nem fog rosszul kijönni a világkiállításból. Kételyeket támasztottak bennem az elejétől fogva azok a népszerűsítési módo k is, aminek itt is látjuk a gyönyörű szép kötött, fűzött, fényezett, aktívan előadott indokait, és hogyha melléhelyezem a nemzeti felemelkedési program összeragasztott, rossz minőségű papíron előállított kormányprogramját, akkor bizony némi kontrasztot lá tok a kettő között. Én a vállalkozók zsonglőrködése nélkül is gyanítom, hogy az a szám, amely most 30 milliárd, az valóban nem fog változni, annyira nem fog változni, hogy akár egy nullát is oda írhatunk mellé a végén. Én abból indulok ki, hogy alkalmase ez az ország és az egész ország, s képese ez az ország vendégül látni egy olyan mennyiségű látogató tömeget, és képese igazságos feltételeket teremteni a kiállítás megteremtéséhez. Én arra számítok, hogy igen. Eddig se volt ez az ország az utolsó hely a világban, eddig is évente hárommillió ember idejött. Én arra számítok, hogy az ország legtávolabbi falvaiban is elindul valami olyan mozgás, ami a vendégvárásra alapul. Azt várom, hogy elkezdik a lakásokat felújítani, azt, hogy fürdőszobát építenek be, azt , hogy netán kimeszelik falun az ólakat, hogy virágos kerteket, vagy virágokat ültetnek esetleg az utak mellé, megoldják a szennyvizek tisztítását. Arra számítok, hogy azok az emberek, akik gondolják, hogy valaki betoppanhat, egy idegen, mondom a legtávola bbi zúgba is, azok reggel a borotválkozáskor a tükör előtt netán mostantól a mosolygást fogják gyakorolni, és idegen nyelvet fognak tanulni azért, hogy el tudják igazítani az oda érkezőket és beszélni tudjanak velük.
