Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. május 29. szerda, a tavaszi ülésszak 31. napja - A világkiállítás Budapesten, 1996-ban történő megrendezéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
1910 a világkiállításban a gigantomániától. Itt valóban indokolt számunkra mérlegelésen ala puló határokat felállítani. Legyen világkiállítás, mert ez kockázatokat jelent ugyan, de ha a mértékkel élünk, akkor veszélybe nem sodorja az országot, ugyanakkor nagy lehetőségeket nyit. Itt mérlegeljünk nagyon alaposan, hogy a kiszámítható takaró eddig é r, s addig nyújtózkodjunk. A kockázatot milyen mértékben lehet, indokolt és szükséges vállalni? Addig a mértékig és ne tovább. Csináljunk minőségi világkiállítást, legyünk nagyon igényesek minden tartalmi követelményével szemben, de a méretei tekintetében legyünk óvatosak. Úgy gondolom, így lehet a kockázatot reális kockázatvállalással váltani fel, így lehet a veszélyeket viszonylagosan kiküszöbölve vállalni azt, aminek az elmulasztása ugyancsak óriási felelősséget ró a mulasztást ajánlók számára. Nem azt m utatja a magyar történelem, hogy akkor volt felelőtlen a magyar, amikor vállalt valamit. Sokkal inkább akkor, amikor elkésett a vállalással, elmulasztott olyat vállalni, amit vállalnia indokolt lett volna a kellő időben. (Nagy taps a jobb oldalon.) Elhangz ottak politikai próféciák. Sikamlós az út. De hadd mondjam azt – és remélem, a fejemre idézhető lesz, már olyan értelemben, hogy fejem lesz (derültség) – , hogy úgy gondolom, Magyarországnak lehet, hogy más kormánya lesz, lehet, hogy más pártösszetételű kor mánya lesz 1996ban, mint most, de aligha hiszem, hogy lesz olyan kormánya, amelyik nem merte vállalni a világkiállítás bölcsen mérlegelt méretű kockázatát. Köszönöm. (Nagy taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm. Kö vetkezik dr. Békesi László képviselő úr a Magyar Szocialista Párttól. Felszólaló: Dr. Békesi László (MSZP) BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Meggyőződésem, hogy a Parlament nincs ma abban a helyzetben, hogy felelősséggel véglegesen döntsön a világkiállítás megrendezéséről. Nem mondhat véglegesen igent, hiszen az új helyzetben nőttek a kockázati tényezők, és értelemszerűen nem volt esélye a Kormánynak eddig arra, hogy ezeket a kockázati tényezőket minimalizálja. Azzal egyetértek, hogy a kock ázatok teljes kiszűrése egy ekkora volumenű vállalkozás esetén illúzió lehet, az azonban minimális kötelezettség, hogy ezeknek a kockázatoknak az ésszerű csökkentésére törekedjünk. De ellentétben más ellenzéki pártokkal, az a meggyőződésem, hogy véglegesen nemet sem mondhat a Parlament, hiszen nemcsak új kockázati tényezők, hanem új esélyek is tárultak fel Magyarország előtt, és amint a kockázatok minimalizálására nem volt eddig idő, az új esélyek kvantifikálására sem. Azt is meg kell tehát tenni ahhoz, hog y véglegesen döntést lehessen hozni. Mindezt a bevezetőt azért tartottam szükségesnek elmondani, mert amiről mondandó vagyok, arról kevés szó esett a vitában, nevezetesen, mire kellene koncentrálni a javasolt, szeptember 30ig terjedő időben, azaz milyen m unkát kellene igazán elvégezni ahhoz, hogy viszonylag szerény, vagy ha úgy tetszik, minimális kockázatok mellett jó döntést hozzon az Országgyűlés. Az első valóban a világkiállítás programja, és ebben mélyen egyetértek Szabad György elnök úr előbb elhangzo tt szavaival. Egy reális és tisztességes program növelheti az esélyeket. A második egy ilyen programra épülő törzsberuházások pontos meghatározása, hisz végül is ez fogja eldönteni, hogy mekkora terhek hárulnak az államháztartásra. Itt szeretném ajánlani a Kormány figyelmébe, hogy ne egyszerűen világkiállításban gondolkozzék az államháztartás terheinek a meghatározásakor, hanem próbálja meg ezt komplexen felfogni, hiszen a világkiállítás számos ponton más, egyébként elhalaszthatatlan költségvetési terhekhez is kapcsolódik. Például: aktív foglalkoztatáspolitika, ami munkahelyteremtések finanszírozását jelentené, például az ellátatlan területek egyébként nélkülözhetetlen fejlesztési programjai, például az infrastruktúrának az a fejlesztési eleme, amely világki állítás nélkül is mindenképpen megvalósítható. Ezek együttesen valószínűleg egy reálisabb és talán könnyebben vállalható és elviselhető terhet jelentenek majd a költségvetésnek.
