Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. május 29. szerda, a tavaszi ülésszak 31. napja - A világkiállítás Budapesten, 1996-ban történő megrendezéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
1908 reziszte nciája, melyre jobbjaink évtizedek óta kényszerítve voltak." (Haraszti Miklós közbekiáltása: Kerényinek igen.) Úgy gondolom, hogy valóban cselekedni kell, mert a lehetőség is megadatott ehhez – például éppen a világkiállítással összefüggésben. Végezetül an nyit hadd tegyek mindehhez: volt, aki az expót a demokrácia Bős – Nagymarosának titulálta. Megint csak azt tudom mondani, részem volt abban a parlamenti vitában – még az elmúlt rendszerben – , amikor Bős – Nagymarosról vitatkoztunk. Akkor azt mondtam felszólalá somban, hogy számomra Bős – Nagymaros egy jelkép: egy önmagát meghaladott politikai kurzus jelképe. Jelképe egy olyan gazdaságpolitikának, amely maga is túlhaladott, és amely nemhogy fölemelné, sokkal inkább konzerválja az elmaradott gazdaságszerkezetet Magy arországon. Ezzel szemben úgy gondolom most – éppen pozitív előjellel – , hogy a világkiállítás a holtpontról való elmozdulás lehetőségének, a vállalkozókedv élénkülésének, a polgárosodás és az egyéni gyarapodás reményének lehetőségével kecsegtet. Számomra tehát jelkép ez is: a hitünk szerinti jövő Magyarországának a jelképe. Én tehát azt tudom mondani, hogy állampolgárként is, parlamenti képviselőként is, a világkiállítást mint jelképet és mint megvalósítandó programot támogatni tudom. Köszönöm a figyelmüke t. (Taps a jobb oldalon és középen.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik dr. Torgyán József képviselő úr a Független Kisgazdapárttól. Felszólaló: Dr. Torgyán József (FKgP) TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) Köszönöm a szót, Elnök úr. Tisztelt Ház ! Miközben Király Zoltán képviselőtársam komor proféciáit hallgattam, egyben elgondolkodtam azon is, mi az, ami az eddig elhangzott expovitából közös nevezőre tud minket hozni. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, valamenynyien egyetértünk abban, hogy országunknak valamiféle kiutat kell találnia abból a gazdasági helyzetből, amelyikben hazánk benne van. Másrészt, egyetértünk abban is, hogy amikor a kiutat keressük, tulajdonképpen tekintetbe kell vennünk a környező országok helyzetét is, hiszen – ha kimo ndjuk, ha nem – versenyhelyzet van köztünk és a többi – a volt, úgynevezett – szocialista állam között. Nekünk kétfajta vonatkozásban is kitörési lehetőséget kell találnunk, egy nyerési esélyt. És ebben a helyzetben hangzott el Király Zoltán képviselőtársu nk kritikája, hogy a Kormány tulajdonképpen lassú, rossz politikát folytat. De végül is ez a Kormány terjesztette elénk azt a világkiállítással kapcsolatos, igen merész határozati javaslattervezetet, miszerint még abban az esetben is meg kell rendeznünk a világkiállítást, ha az osztrákok véglegesen elállnak attól. A Kormány tehát most tulajdonképpen tett egy olyan lépést, amelyet eddig hiányoltunk a Kormánytól, hiszen azt mondtuk, nem elég merész. Vajon logikuse ez? Nem kellenee annak a Parlamentnek, amel y több vonatkozásban egyetértett azzal, hogy lassú a haladási tempónk, mostanra gyorsabb haladási tempóra váltani? Én fölteszem a kérdést igen tisztelt képviselőtársaimnak: vajon akkor, amikor az expo ügyében állást kell foglalnunk, miben döntünk. Tulajdon képpen egy lehetőség kihasználása vagy ki nem használása tekintetében kell döntenünk. Rögtön megkérdezem: tudnake képviselőtársaink az esetlegesen elmulasztandó lehetőség helyett másfajta, ilyen súlyú lehetőséget a Parlament elé tárni, ami egyrészt kitöré si lehetőség lenne a gazdasági pangásból, másrészt pedig a környező volt szocialista államokkal való versenyhelyzetünkben biztosíthatná számunkra az első helyet. Vajon, ha nincs más lehetőség, hanem az expo az egyetlen, akkor megkérdezem, hogy szabade az egyetlen lehetőséget elvetnünk? Természetesen egyetértek azokkal a képviselőtársaimmal, akik aggódnak, hogy ezt a lehetőséget a nyerésig tudjuke fokozni. Nyilvánvalóan erre nézve semmiféle garancia nincs, és nincs az a számítás, ami megnyugtató módon ezt garantálhatná a tisztelt Háznak. Ha pedig nincs ilyen számítás, de van ez a lehetőség és ez az egyetlen lehetőség, akkor kérdezem, hogy vajon nem lenne egy bűnös halasztás, bűnös mulasztás a Parlament részéről, ha ebben a kérdésben nem állna a sokat kritiz ált Kormánya mellé, mert ez egy rendkívül gyors kitörési lehetőséget ad.
