Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. május 29. szerda, a tavaszi ülésszak 31. napja - A világkiállítás Budapesten, 1996-ban történő megrendezéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KIRÁLY ZOLTÁN (független)
1907 Nem vagyok közgazdász, itt nagyon sok közgazdasági megfontolás és érv hangzott el, természetesen a közgazdasági tényezőket magam is figyelembe kívánom venni, ezért független szakértők véleményét is megkap tam az új helyzetre vonatkozóan. Elég vaskos kötet, nem szeretnék a részleteibe belemenni, de azért a lényegét szeretném ismertetni. Ezen tanulmány szerint, amely a világkiállítás finanszírozhatóságát és megrendezhetőségét taglalja, a megrendezés össz költ ségvonzata nem is hogy 30, nem 60, nem is hogy 100 milliárd forint ezen szakvélemény alapján, hanem körülbelül 138 milliárd forint nagyságrendű. Mi van azonban ezzel szemben? Az állam, az önkormányzatok összes, világkiállításra visszavezethető bevételeinek , illetve felszabaduló kereteinek nagyságrendje 1995ig – csak 1995ig! – 220 miliárd forint. Lehet, hogy megmosolyognak – én nagyon laikus vagyok – , de ha egy ilyen nagyságrendű költségigénynek, a 138 milliárdnak és a 220 milliárd forintos várható, becsül hető bevételeknek vagy megtakarítható kereteknek a különbségét nézem, akkor azt mondom, ez közgazdaságilag is olyan tényező, amelyet figyelembe lehet venni, amelyre építeni lehet és szükséges. Ha mindehhez hozzátesszük – ugyancsak a szakvélemény alapján – , hogy infrastrukturális fejlesztésekre üzleti alapon 4050 milliárd forint számítható, egyéb, nem üzleti alapú infrastrukturális fejlesztésre – amely éppen a kormányzati költségvetést is terheli – 3040 milliárd; és ha emellett mindazokat a számomra a tanu lmányból származó végkövetkeztetéseket is figyelembe veszem, amelyeket a tanulmány közread, akkor úgy tűnik, hogy ez a világkiállítás gyakorlatilag a költségvetést is sok tekintetben finanszírozni képes. Nem szeretnék ebbe belebonyolódni, mert ehhez nem ér tek. Van azonban néhány politikai megfontolás, és talán, amit Csépe Béla mondott: az elhivatottság érzet, a hit, hinni valamiben – amire szeretnék kitérni. Az egyik hetilapunkban nyilatkozó képviselőtársunk – akit én nagyon tisztelek és becsülök – arról be szélt, hogy a Szabad Demokraták gondolkodását expoügyben mi jellemzi, és akkor itt idézném is: "A gondolkodásuk az lehet, hogy egy fellendülő gazdasági életben rosszabbak az ellenzék választási esélyei, viszont egy tönkrement gazdaságú országban elsöprik az addigi kormányzatot és az ellenzék juthat hatalomra." (Juhász Pál közbeszól.) Bocsánat! Én nem értek egyet ezzel a nyilatkozóval. Egyszerűen azért nem, mert hitem és meggyőződésem, hogy egyetlen olyan társadalmi erő – különösen parlamenti erő – nincs, a mely egy válságos gazdasági helyzetre építené a maga politikáját. Sokkal inkább elfogadom ugyanakkor azt, hogy miután itt van egy tehetetlen Kormány, baklövéseket baklövésekre halmozó Kormány, a társadalom bizalmát elveszített Kormány, elfogadom, hogy ez a Kormány a világkiállítás idején nem lesz. Egészen újfajta kormány lesz, mert a választópolgárok nem felejtenek… (Zaj. – Józsa Fábián közbekiáltása: hú, de kemény.) …, és nem fognak erre a kormányra szavazni. (Felzúdulás a jobb oldalon.) Az a gyanúm, úgy g ondolom, hogy a Szabad Demokratákat vagy az ellenzéket talán éppen az a felelősségtudat készteti a "nem" kimondására, mert hiszen várhatóan jelenleg ellenzéki kormányzat lesz a világkiállítás idején, és akkor nemcsak a nyereségeit kell számba vennie egy po tenciális kormányzati erőnek, hanem a terheit is. Én ezt szeretném a legtisztességesebb módon felelősségvállalásként érezni és értékelni, és a "nem"et ebből a megközelítésből is vizsgálni. Ugyanakkor meg kell mondanom, hogy természetesen nem értek egyet a Szabad Demokrata állásponttal: én expopárti vagyok, mert meggyőződésem, hogy olyan erőket szabadít fel az expo – nemcsak költségvetési, közgazdasági megfontolásokból, hanem szellemi erőket – , olyan energiákat, amelyek mindenféle szempontból csakis az ors zág javára szolgálhatnak. A hit tekintetében hadd idézzem Kerényi Imre barátom szép szavait, aki a Népszabadságban egy olyan nyilvános levélfélét intézett Demszky Gáborhoz és Konrád Györgyhöz, és aki többek között így fogalmaz: "Ez a Konrád György, a magis ztersapkás, okosan, szellemesen érvel a világkiállítás ellen, minden gondolata megfontolt, igaz – csak éppen e mondatok ma érvénytelenek. Ez a Konrád most nem cselekvésre buzdít. A világkiállítás elbukva is többet ér, mint a reménytelenség passzív
