Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. május 29. szerda, a tavaszi ülésszak 31. napja - A világkiállítás Budapesten, 1996-ban történő megrendezéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KIRÁLY ZOLTÁN (független)
1906 A másik dolog: az országban növekedett azoknak a száma, akik igenis a világki állítás megrendezése mellett vannak. Ezek közül sokan olvasták a számításokat is. A régi megyei tervekre, a megyékre lebontott részek most is érvényesek. Mindazok, akik áthárulnak a megyékre, most is érvényesek, függetlenül attól, hogy Ausztria megrendezie, vagy nem rendezie meg. Kérem ezeket a szempontokat is figyelembe venni, mert ha csak azt nézzük, hogy az új helyzet nehézséget teremtett, és tovább fokozta azokat az ellentéteket, amelyeket már régebben megtárgyaltunk, és megfelelőnek tartottunk, azok fényében ma is érvényes az a számítás, amelyik legalább a nullszaldóst illeti, az pedig azt jelenti, hogy a munkanélküliség szempontjából is nézni kell ezt a kérdést. Jöjjenek el Borsodba, amely szintén gyönyörű tervet készített a világkiállítás odaháramló részéről. Jöjjenek el és sírjanak együtt az asszonyokkal, hogy ezt a lehetőséget is meg kívánják vonni a néptől. Javaslom a javaslat elfogadását. (Középen taps, zaj a bal oldalon.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Következik Király Zoltán képviselő úr a független ektől. Felszólaló: Király Zoltán (független) KIRÁLY ZOLTÁN (független) Tisztelt Ház! Azt mondják, hogy az okoskodás a tett halála. Valahogy ezt érzem én most egy kicsit ebben a mostani expovitában is, és hadd hivatkozzam egy reformkori példára, amikor Sz échenyi javaslatát, indítványát a tudós társaság létrehozásáról bevitték a pozsonyi diétára, nem arról kezdtek vitatkozni a képviselők, hogy milyen épületben legyen helye ennek a tudós társaságnak, és nem arról, hogy azt milyen módon és hogyan tudják megva lósítani, létrehozni, hanem arról döntöttek, úgy döntöttek, hogy legyen. Aztán megtalálták a helyét, és természetesen Széchenyi ehhez felajánlotta a maga megfelelő jövedelemrészét is. (Az SZDSZ padsoraiban derültség.) Azt gondolom, hogy kicsit ugyanebben a helyzetben vagyunk. Sok összefüggésben elhangzott az a kitétel, hogy itt sokkal inkább politikai döntés kell szülessék, minthogy most belemenjen és elvegyüljön a Parlament a részletekben. Azt hiszem, hogy meg kellene hozni ezt a döntést, vagy a tekintetbe n, hogy legyen, vagy a tekintetben, hogy ne legyen. A magam véleménye ez ügyben nem kétséges. Hadd hivatkozzam még egy folyosói beszélgetésre. A tegnapelőtti napon valamelyik képviselőtársam azt mondta az időtényezőt, az idő szorításá t jellemezve; a vizsgaidőszakban megkérdezi a professzor a nyelvszakos hallgatókat, vajon ki tudna és mennyi idő alatt megtanulni kínaiul. – Amikor az egyik hallgató visszakérdez: mikor van a vizsga? Az időtől is függ. Én úgy érzem, a látszat ellenére nem vagyunk nagyon az idő szorításában. Lehet, hogy csak magamból indulok ki, mert hiszen egyike vagyok azon jó néhány képviselőnek – ha jól emlékszem, 17 képviselőnek – , aki a rendpárti Parlamentben is jelen lehetett, jelen volt, és ha jól emlékszem már 1989 márciusában és 1989 decemberében is szó volt az akkori Parlamentben a világkiállításról. Mi, vagy legalább én magam is kellően úgy gondolom, kialakíthattam már az akkori viták során a véleményemet, és az a véleményem, amelyet akkor kialakítottam, ma sem vá ltozott meg, a körülmények változása ellenére sem, alapvetően. Én inkább azért vagyok szomorú, bár nyilvánvalóan a rendszerváltás sok mindennek az oka, de ez esetben negatívan oka annak, hogy megakadályozott bennünket abban, hogy kellően végiggondolhassuk a világkiállításnak már akkor felvetődött gondolatát, kellő megalapozottsággal tárgyalhasson róla mindenféle fórum, és most már abban a helyzetben lehessünk, amit 1989 szeptemberében Bécsben tapasztaltam, amikor ott a Duna partján széttekintettem az expo l eendő területén: ők bizony már mennyivel előrébb járnak akkor is, és hogy mennyire képesek és hajlandók még kockázatot is vállalni azért, hogy ezt a világkiállítást megrendezhessék. A kockázati tényező bejött, a bécsi népszavazás úgy döntött, hogy nem kívá nnak a polgárok világkiállítást, de én ebből csak a vállalkozó szellemet, a kockázattal való reális számolást szeretném a figyelmünkbe talán jobban beépíteni. Ha a vállalkozások útjára akarunk lépni országméretekben és nemcsak egyes emberi léptékekben, akk or ezekkel a kockázati tényezőkkel számolnunk kell.
