Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 4. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - KÓNYA IMRE, DR. (MDF)
18 megtéríteni, mint ahogy valójában s oha sem lehet anyagiakkal ellensúlyozni az ostromévekkel, az internálásokkal, a kitelepítésekkel járó meghurcoltatásokat és szenvedéseket sem. Senkit sem lehet kárpótolni a derékba tört sorsokért, az elveszített lehetőségekért. Az a keserű valóság azonban, hogy az igazságtalanságok legnagyobb részét nem lehet orvosolni, nem mentesíthet bennünket az alól, hogy megtegyük ezt legalább ott, ahol lehetséges. A most tárgyalandó törvénnyel ezt megtesszük. Az igazságtalanságokat kívánjuk orvosolni egy meghatározott területen, a jogtalan tulajdonelvétel területén. Azoknak a sérelmét kívánjuk orvosolni, akiket azzal ért igazságtalanság, hogy jogtalanul elvették a tulajdonukat. Nem szeretnék senkiben sem indokolatlan várakozást kelteni, hiszen a talpraállásért küzdő ma gyar társadalom képtelen akár megközelítőleg is megfelelő mértékű elégtételt szolgáltatni azoknak a tagjainak, akiket konkrét anyagi károk értek, de talán nem is ez a döntő, hanem az, hogy mindenki előtt világos és egyértelmű legyen, hogy az új Magyarorszá g a polgárait elnyomó és kifosztó kommunista állammal ellentétben a kisemmizettek oldalán áll (taps) , hogy a demokratikus magyar Parlament képes ugyanolyan erővel és határozottsággal fellépni polgárai mellett, mint ahogyan azt a diktatúra ellenükre tette, és hogy nem szándékunk a múltat szőnyeg alá söpörni, hanem a lehetőségek figyelembevételével, valamint a jogállam, az alkotmányosság és a törvényesség keretében, de igenis vállaljuk a történelmi igazságtételt. (Taps.) Nem osztjuk a legnagyobb ellenzéki pá rtnak, sem a Magyar Szocialista Pártnak az álláspontját, amely a most tárgyalandó törvény jogalapját azzal véli megtalálni, hogy az államosítások során elmaradt kártalanítást valamilyen formában és mértékben utólag rendeznie kell az államnak. Ezzel szemben a mi álláspontunk az, hogy itt nem államosítás történt és nem szövetkezetesítés, hanem a magyar népet sújtó történelmi igazságtalanság és jogtalanság. (Taps. – Úgy van, úgy van!) Jogtalanságot mondok annak ellenére, hogy minden normálisan, a jog keretei k özött, törvényesen zajlott le, de amikor a törvények lábbal tiporják az emberi jogokat, az nem jog, hanem maga a törvényesített jogtalanság. Törvényesített jogtalanság, amiért igazságot szolgáltatni a sérelmet szenvedőknek megkerülhetetlen történelmi kötel ességünk. A Magyar Demokrata Fórum álláspontja szerint, és ebben a döntő kérdésben úgy hiszem, hogy a koalíció mindhárom pártja egységes, a most megalkotandó törvény jogalapja nem egy hajdan volt államosítás törvényes következményeinek a levonása, hanem a magyar népet ért történelmi igazságtalanság és jogtalanság következtében kötelező történelmi igazságszolgáltatás. (Úgy van, úgy van! – Taps.) Hogyan lehetséges igazságszolgáltatás azoknak, akiktől elvették jogos tulajdonukat? A legkevesebb, amit megtehetün k (középről: Hogy visszaadjuk!) , hogy elismerjük és kinyilatkoztatjuk a jogtalanság és az igazságtalanság tényét. Ez a legkevesebb. (Harsány nevetés középen.) A legtöbb pedig az, hogy az összes károsultnak visszaadjuk azt, amit tőle jogtalanul elvettek. A z első megoldás nem elégséges, a második pedig sajnos nem lehetséges. Nem lehetséges, mivel évtizedek múltak el a sérelem bekövetkezése óta. A legtöbb esetben jelentősen változott maga a vagyontárgy, amelyet jogtalanul elvettek, tehát egyszerűen fizikailag nem lehet visszaadni az elvett vagyontárgyakat. Gyakran pedig a jogtalan elvételt követően újabb és újabb jogos tulajdonosok váltották egymást, így jóhiszeműen szerzett jogokat sértene a reprivatizáció. A termőföld kétségkívül má s, hiszen ott az állag, az érték alig változott, továbbá a termőföld esetében könnyen megoldható a hasonlóval történő helyettesítés. Ugyanakkor a termőföld új tulajdonosa leggyakrabban mezőgazdasági termelőszövetkezet, amely maga is vitatható módon szerezt e tulajdonát. A föld közvetlen és ellenérték nélkül történő visszaadása viszont méltánytalan lenne a termelőszövetkezeti tagokkal szemben, akiknek korábban nem volt tulajdonuk, és akik ellenérték nélkül lennének kénytelenek lemondani arról a földről, amely megélhetésük alapját képezi.
