Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. május 21. kedd, a tavaszi ülésszak 28. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - TAKÁCS PÉTER, DR. (MDF)
1659 szenvedéseket mi sem spórolhatjuk meg, legjobb esetben is elviselhetővé és mártírok nélkülivé szelidíthetjük. Nincs olyan párt ebben a Parlamentben – az országban sem – , amelyik biztos és fájdalommente s receptet ígérhetne a rendszerváltoztatás, a diktatúrából a demokráciába való átmenet vezénylésére. Társadalmunk jelen állapotában a klasszikus demokráciák érvrendszerei épp úgy tévútra vezetnek a jövőt illetően, mint a legszebb és legtisztább utópiák. Ar ról már nem is szólnék, hogy mi történne akkor, ha a négy évtizede először szabadon választott Parlament legitim képviselői a diktatúra kialakította tulajdonviszonyok és intézményi hálózat védelmét és mozdulatlanságát óhajtaná megóvni. Az elmondott gondola tok akkor jutottak eszembe, amikor Jánosi György és Fodor Gábor képviselőtársam érveit hallgattam a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről. Egymástól élesen elhatárolódó politikai alapállásból nyitottak össztüzet a törvényjavaslat ellen . Ideológiájuk is más gyökerekből táplálkozik, érvrendszerük mégis sok ponton érintkezik. Ennek az oka az én balga meglátásom szerint abban keresendő, hogy az elmúlt 40 esztendő történéseit a magyar társadalom szerves építkezésének fogadják el, melyben leg feljebb intézményeket sértett a pártállami diktatúra. Nem véletlenül hivatkoznak mindketten arra – idézem Jánosi képviselőtársamat: "A frakció egyetért azzal, hogy az elmúlt korszakban súlyos igazságtalanságok érték az egyházakat anyagi, vagyoni, morális s zempontból egyaránt." Fodor Gábor képviselőtársam majdnem szó szerint ismétli ezt az érvet: "Magunk is valljuk – mondotta volt – , hogy az egyházakat súlyos jogsérelem érte a kommunista rendszer egyház- és vallásellenes időszakában." Való igaz mindkét érv, m égis túlságosan leszűkített okfejtés! A valóságban ugyanis nemcsak az egyházakat – elsősorban és mindenekelőtt a társadalom minden egyes tagjának szabadságjogát, emberi méltóságát érte sérelem. Hitét, meggyőződését kellett minden állampolgárnak megtagadnia , titkolnia egzisztenciális okokból, és ehhez képest az egyházakat ért sérelem csak annyiban kapcsolódik, hogy majdnem minden eszköztárától megfosztották, mellyel korrigálhatta volna a lelkiismereti szabadságon esett sérelmek néhányát. Nem akarok most tört énelmi vitát nyitni arról, hogy milyen szerepet töltöttek be Magyarországon a történeti egyházak. Arról sem szándékozom bizonyítékokat felsorolni, hogy mire, milyen társadalmi feladatok szolgálatára használták ingó és ingatlan vagyonukat. Képviselőtársaim éppúgy tisztában vannak ezzel, mint jómagam. Azt viszont szeretném a tisztelt Ház emlékezetébe idézni, hogy a történelmi egyházak a francia forradalomtól napjainkig a hatalomgyakorlásból Európaszerte kibontakozva vagyonukat, eszköztárukat, jövedelmüket és intézményeiket egyre inkább a társadalom szolgálatába állították. Mára humanizmusukkal, karitatív tevékenységükkel nemcsak Európaszerte, de DélAmerikában, Afrikában, néhány intézményük révén szerte a világban olyan szolgálatokat teljesítenek, amilyeneke t az államok és a kormányok nemcsak vállalni nem tudnak, de intézményeik földrajzi korlátai miatt meg sem kísérelhetnek. Ezért elgondolkoztató számomra, amikor Jánosi György és Fodor Gábor képviselőtársaim közösen akarják elhitetni országgalvilággal, hogy az egyházi javak egy részének visszaszolgáltatásával a kormánykoalíció szavazótáborát akarja bővíteni. Történeti dokumentumok bizonyítják, hogy azok az egyházi intézmények, amelyek ingatlanait az egyházak most visszaigénylik, többségükben már a XIX. száza dban is felekezeti hovatartozás nélkül szolgálták a társadalmat, és már akkor az átvállalt oktató, gyógyító, kulturális és nevelő szolgáltatás mellé adták azt a materiálisan ki nem mutatható szeretettöbbletet, amit azóta sem tudott átvállalni semmiféle vil ági intézmény. Sajnálom, hogy az általam igen tisztelt két képviselőtársam előszeretettel mellőzte érveinek megkomponálásakor a törvénytervezet 2. §ának (2) bekezdését, ahol pontosan megfogalmazódnak azok a funkciók, amelyek ellátására ingatlanokat igénye lhetnek vissza az egyházak. Még inkább
