Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. május 21. kedd, a tavaszi ülésszak 28. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HERCZEG JÁNOS (KDNP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HERCZEG JÁNOS (KDNP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - LUKÁCS TAMÁS, DR. (KDNP)
1656 egészséges fejlődése szempontjából kell megítélnünk az egyházak szerepét és a társadalomban betöltött funkcióját. 2. Az egyház és az állam szétválasztása nem lehet azonos az egyház és a társadalom szétválasztásával. A t örvénytől és nemzetünktől idegen ideológiai uralom gyakorlatában éppen ez volt az a hivatkozási alap – az állam és az egyház szétválasztása – , amelynek jegyében történt meg az emberek megaláztatása, a legnagyobb igazságtalanságok és a jog két lábbal való t iprása. A korábbi rendszer látszatdemokratikus és látszatliberális megoldásának megfelelően a hit megélését magánügynek tekintette. Az egyházak transzcendens küldetése minden ember szolgálata, tehát a társadalmi életben való részvételük is ennek a gondolat nak van alávetve. Ahogy a gaudium et spes konstitúció is megfogalmazza, nagyon fontos, hogy helyes szemlélet alakuljon ki, különösen pluralista társadalmakban, a politikai közösség és az egyház viszonyáról. Feladatánál és illetékességénél fogva az egyház s emmiképpen sem elegyedik a politikai közösséggel, és nincs kötve semmilyen politikai rendszerhez. Jelzi is, oltalmazza is az emberi személy transzcendenciáját. Az egyház hivatását csak úgy töltheti be, ha részt vesz a társadalmi életben és minden ember szo lgálatában, azonban ez a szolgálata egy más minőségnek van alávetve. 3. Az egyházak részvétele a társadalom életében nemcsak kívánatos, de szükséges is. Ennek a feltételeit nekünk kell meghatározni és megteremteni. Azonban később kifejtendő, nem kizárólag a tárgyalt törvénnyel, hanem az egész jogrenddel. Nézzük ezt követően az ellenzéki pártok érvrendszereit általában, és próbáljuk végiggondolni az érvrendszerek közös pontjait a konkrétságában is. Egyetértek az SZDSZ azon gondolkodásmódjával, hogy minden va llásháborút kerülni kíván, de ebben a kérdésben sem mi, sem az egyházak sem villámháborút, sem állóháborút nem folytattunk és nem folytatunk. Mégis, nem tudni, ki által vezérelve, ennek ellenére potyognak a Bibó Kollégium bombái, recsegnek az Egyetemi Szín pad sortüzei, és durrognak a veszprémi aknák. Kinek áll érdekében a törvény kellő ismerete nélkül ilyen sajtókampányt folytatni akkor, amikor úgy tűnik, hogy ebben a törvényben sikerült a társadalom többségének konszenzusát megteremteni, mert mindenképpen ezt az állítást támasztják alá a közvéleménykutatási adatok. (Pető Iván: Konkrétan!) Egyet kell érteni a FIDESZ azon elképzelésével, amelyben a rendezésnek jövőbe tekintendőnek és véglegesnek kell lenni, de ez a kívánalom a jogalkotási folyamat egészével, magával a jogrenddel teremtődhet meg. Itt és most csupán arra kívánok rámutatni, hogy a jogrend már szabályozott olyan kérdéseket, amelyet a FIDESZ vezérszónoka problémaként vetett föl, másrészt olyan ajánlatokat tett a társadalomnak, amit a Némethkormány korábbi jogalkotási folyamatban már megtett. Gondolok itt az egyházak vállalkozási tevékenységének, adórészletének visszafordítására, az egyházi alap tevékenységére. Igaza van a FIDESZ elképzelésének abban is, hogy valóban gondolkodni kell az egyházak gaz dálkodásáról is, de úgy gondolom, hogy ezzel a kérdéssel egy általánosabb megközelítésben, egyáltalán a nonprofitvállalkozás szabályozásában a jövőben a Parlamentnek foglalkoznia kell. Számomra és számunkra meglepetést okozott és okozhatott az MSZP állásp ontja. Ezért talán vázlatosan érdemes áttekinteni a jelen törvény megalkotásának a folyamatát. Ez a törvényalkotási folyamat 1989 augusztusában kezdődött, amint ez köztudott, akkor nem ez a kormány volt hatalmon. A törvény alapelveit 1989 novemberében foga dták el, majd ezt követően februárban az akkori kormány a Parlament elé is terjesztette. Ez a válaszom a FIDESZ vezérszónokának arra a kérdésére, hogy vajon Párizs megére egy misét. Ha a FIDESZ előtt nem is voltak ismertek ezek a tények, mindenképpen isme rtnek kellett volna lenniük az MSZP előtt, hiszen több volt kormánytag ma a padsoraikban ül. Nem hiszem, mert nem úgy ismertem meg őket, hogy korábbi önmagukat és döntésüket megtagadnák. Ennek következtében adódik a kérdés: meddig lehet rómeói gyötrődéssel élni: "tagadd meg apád és neved". De adódik egy másik kérdés is: ki gyakorol türelmet a másikkal szemben? Aki 40 év után további másfél évet várt és vár erre a törvényre, vagy akik halogatták azt?
