Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. május 21. kedd, a tavaszi ülésszak 28. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - NÉMETH ZSOLT (FIDESZ)
1653 igazságát, hogy újra, a szolgálatához szükséges mértékben, anyagi javakhoz jut. Ehhez nem szükséges a történeti jogigény érvényesítése. Az eredeti ingatlanok természetbeni visszaadása sem. Nem azért, mert e z valami ördögi dolog lenne, sőt, nem lenne esetleg kívánatos, hanem azért, mert a kivitelezésből fakadó kár több és a várható előny kisebb, mint a mi javaslatunk esetében. Egyébiránt a mi javaslatunk is lehetővé teszi egykori volt ingatlanok megszerzését, feltéve, ha erre lehetőség adódik. 7. szempont. A funkcionális és a reparációs elv vitája. Önök és mi is egyetértünk az AB 1057es határozatának értelmezésében, hogy amennyiben a törvény reparációt – vagy másképp mondva reprivatizációt – valósí t meg egy tulajdonosi csoport javára, akkor az diszkriminációnak minősül és alkotmányellenes. Abban is egyetértünk, hogy egy ilyen a reprivatizációs igények lavináját indíthatja el. Önök szerint azonban a törvényjavaslat a funkcionális elvből indul ki, mer t ugyan a '48as tulajdoni bázison, mégis csak vállalt célokra, azaz funkciókra kaphat ingatlant az egyház. Mi ezzel szemben úgy véljük, hogy a javaslat a reparáció elvére épül, mert ugyan megjelenik a funkcionalitás eleme, de nem zárja ki annak lehetőségé t, hogy az egyházak – a földtulajdon kivételével – főként természetben, viszszanyerjenek mindent az 1948as tulajdoni struktúra szerint. A törvény azért sem a funkcionalitás elvére épül, mert egyszerűen nincsen a törvényben jogi garanciája annak, hogy a vá llalt funkciót az egyház el is tudja látni! Másfelől nem teremti meg az intézmények fenntartásának forrásait sem. E két feltétel nélkül nem lehet funkcionalitásról beszélni. 8. szempont. Az átadásra kerülő ingatlanok tárgyi köre. Önök a javaslat egyik legn agyobb erényének tartják, hogy az átadható ingatlanoknak hitéleti, oktatási, szociális és kulturális célt kell szolgálnia, mondván, hogy ezzel jelentősen szűkül a törvény hatályába eső ingatlanok köre. Eltekintve attól, hogy a kérdés föltevését az egyházak számára fölállított csapdának is föl lehet fogni, hiszen – mint már utaltam rá – olyan kötelezettségeket kell vállalniuk, amelyet nem tudnak teljesíteni; nem hisszük, hogy az elképzelt és nemes szándék célt érhet. Úgy látjuk, hogy ez a tárgyi kör egyrészt tág, másrészt igenis szűk. Tág, mert nincs olyan ingatlan, amely ne lenne besorolható ezen szélesen értelmezhető kategóriák valamelyikébe. A tárgyi kör szűkítéséről csak akkor lenne szó, ha az ingatlanok 1948ban betöltött funkciójára vonatkozó kikötés le nne. Szűk is azonban a tárgyi kör, mert – újra hadd hangsúlyozzam – a közszolgálati célokat szolgáló ingatlanok fenntartását – meg a többiét is – nem tudni, miből fogja az egyház fedezni. 9. szempont. Az egyház anyagi helyzetének kiinduló vagy végleges ren dezése lenne kívánatos? Abban, azt hiszem, megint sokukkal egyetértünk önök közül, hogy ez a törvény nem jelent végleges rendezést. Indokaink és elégedettségünknek a kvóciense azonban igen eltérő. önök szerint ugyanis ez így van rendjén. Mert egyrészt az e gyház fokozatosan tud megerősödni, másrészt önök is látják, hogy ez az ingatlanrendezés nem jelenti az egyház teljes gazdasági autonómiájának a megteremtését. Főként a fokozatos megerősödés miatt tartják elfogadhatónak, hogy tíz év az ingatlanok használatb avételének és az új, módosított igények bejelentésének a határideje. Bár önök közül ezt némelyek túl szoros határidőnek tartják, mások pedig inkább ötéves határidőt javasolnak, bízván abban, hogy ez jobban szolgálja magát az egyház mielőbbi megerősödését. Az egyház teljes gazdasági autonómiájának megteremtéséhez pedig, önök úgy vélik, újabb törvényekre lesz szükség, ezért tehát sokan önök közül csak kiinduló lépésként tudják elfogadni a javaslatot. Szerintünk nem helyes, hogy a törvény nem tűzi ki céljául a z egyház teljes gazdasági autonómiájának a megteremtését, hanem éppen hogy megakadályozza azt. A gazdasági autonómia, úgy véljük, hogy a normatívák és a céltámogatási rendszer kiépítésén túl alapvetően két dolgot jelent: az egyszeri vagyonjuttatás és a fol yó finanszírozás kereteinek megteremtését. A mi javaslatunk erre alapul. A törvénybe ugyan be van csempészve, hogy a folyó finanszírozás fedezete az a pénzbeli kárpótlás, ami a vissza nem igényelt vagy nem igényelhető ingatlanok ellenértéke. Megkérdőjelezv e ezzel az alapkoncepciót, nevezetesen, hogy a törvény célja nem terjed ki a teljes gazdasági
