Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. május 21. kedd, a tavaszi ülésszak 28. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - NÉMETH ZSOLT (FIDESZ)
1654 autonómia kérdésére, csupán az ingatlanrendezésre, és mellesleg ez a megoldás mutat rá a törvény alapvetően reparációs jellegére is. De ez nem tűnik - még akkor s em, ha az önök logikájába belehelyezkedünk – megnyugtató megoldásnak. Hiszen ez a pénz el fog folyni, és ráadásul rossz módon fog felhasználásra kerülni, ismerve az egyházak jelenlegi állapotát, és az egyházak rá fognak kényszerülni, hogy újra dörömböljene k az államnak az ajtaján. (Közbeszólás a jobb oldalról: Jaj!) Talán megfontolásra érdemes a koncepciónkban körvonalazott alapítványi megoldás, amely szerint az állami forrásból létrehozott alapítvány vagyona utáni hozadékot és csak a hozadékot az egyházak folyó finanszírozására lehet fordítani. Az állam teljesíti ily módon egyszer s mindenkorra az egyház iránti kötelezettségét, az egyház pedig működtetni tudja az intézményeit. Ami pedig a vagyonjuttatást illeti, egyetértünk a fokozatosság elvével, kettős ér telemben is. Egyfelől az induló feltételeket biztosító alapítványt a költségvetés csak fokozatosan töltse föl, elkerülendő a költségvetés hirtelen terhelését és az inflációs nyomást. Másfelől az egyháznak szabad kezet kell adni, hogy megerősödése függvényé ben, ingatlanvásárlásai révén fokozatosan fogyassza el ezt a forrást. Az a tipusú fokozatosság azonban, amelyet a törvényjavaslat körvonalaz, teljességgel elfogadhatatlan számunkra, mert bizonytalanságot, gondatlanságot idéz elő az érintett intézményekben, nem beszélve az ingatlanforgalom korlátozásának már érintett kihatásairól. Összegezve: mi a vázolt módon végrehajtott végleges rendezést várnánk el e törvénytől. 10. szempont. Az önkormányzatok. Önök szerint az önkormányzati tulajdon kialakulása, az állam i vagyon úgynevezett tisztára mosása még nem fejeződött be, ezért az alkotmányban lefektetett tulajdon sérthetetlenségének az elve, és az önkormányzati törvény 107. szakaszának (1) bekezdése – miszerint a volt tanácsok kezelésében, illetve tulajdonosi irán yítása alatt álló oktatási, kulturális intézmények vagyona az önkormányzatok tulajdonába került – nem szenved csorbát, akkor sem, ha adott esetben kártalanítás nélkül kerül az egyház tulajdonába egy érintett ingatlan. Önök úgy vélik, hogy a javaslatban biz tosított közvetlen megegyezés intézménye, illetve egy főnek az egyeztető bizottságban való részvétele kellő biztosíték az önkormányzat számára érdekeik érvényesítésére és a méltánytalanságok ellenében. Mi ezzel szemben úgy véljük, hogy az önkormányzat tula jdona – az önkormányzat tulajdona. Az önkormányzati törvény hatályba lépésétől, és azonnali és teljes kártalanítás nélküli elvonása pedig alkotmányellenes. Ha gondolatilag egy pillanatra el is fogadjuk az önök logikáját, a közvetlen megegyezés intézménye c sak akkor lenne az önkormányzat számára méltányos terepe a megegyezésnek, hogy ha ennek híján nem egy olyan bizottság döntené el a vitát, amelyben az ellenérdekelt fél a voksok maximum 50%ával, míg az önkormányzat maximum 1 vokssal rendelkezik. A fennmara dó voksok legjobb esetben is semlegesnek tekinthetők. Ráadásul – a törvényjavaslat szerint – még bírósághoz sem lehet jogorvoslatért fordulni. Sajátos ez a méltányosságfelfogás, és igen közel áll a méltánytalansághoz. 11. szempont. A lelkiismereti és vall ásszabadság a közszolgálati intézményekben. Önök – hozzánk hasonlóan – úgy vélik, hogy az egyház és a hívő ember évtizedeken át meg volt bélyegezve vallási meggyőződése miatt. Továbbá – szintén hozzánk hasonlóan – abból indulnak ki, hogy az egyházi közszol gálati intézmények aránya jelenleg kisebb, mint amilyen a társadalmi igény, amely megfogalmazódik irántuk. Önök közül azonban sokak számára legfeljebb deklarálandó elvont problémaként jelenik meg a nem vallásos, illetve a más felekezetű emberek lelkiismere ti és vallásszabadsága. Mi a közszolgálati intézmények vonatkozásában eötvösi szellemben a törvénytől jogi garanciákat várunk el, miszerint a települési önkormányzatoknak rendelkezniük kell minimum egy, de igény szerint annak megfelelő számú felekezetsemle ges intézménnyel. Ennek az alapvető alkotmányossági feltételnek a jelenlegi körülmények között nyilvánvalóan főként elvi fontossága van, de ez nem csökkenti a fontosságát.
