Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. május 21. kedd, a tavaszi ülésszak 28. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MAGYAR BÁLINT, DR. (SZDSZ)
1640 közfeladati tevékenységek különféle területei ne kerülhessenek semmilyen világnézetorientált monopolszervezet ellenőrzése alá. A törvényjavaslat ráadásul az egykori kegyúri jogviszonyon alapuló ingatlanhas ználati jogra is kiterjeszti a kárpótlási jogosultságot, vagyis egykori tulajdonként ismer el nem tulajdonosi, hanem használati jogokat. Problémáink második köre az egyházak és az önkormányzatok viszonyát érinti, hiszen ez a törvényjavaslat véleményünk sze rint szinte kezelhetetlen konfliktusba kényszeríti az egyházakat és az önkormányzatokat. A törvényjavaslat zömében olyan önkormányzati vagyont érint, amit az önkormányzatok kötelezően előírt állami feladataik ellátására kaptak, tehát csaknem minden, az egy háznak átadott ingatlan vagy egyegy addig működő intézmény megszüntetését vonja maga után, vagy költségvetési kiváltását teszi szükségessé. A törvényjavaslat ugyanakkor korlátozza az önkormányzatok tulajdonosi jogait, amikor megegyezési kényszert ír elő a z egyházak által visszaigényelt ingatlanok esetében, megegyezés hiányában pedig egy olyan bizottságra bízza a döntést, amelyben az önkormányzati érdekek képviselete még jelképesnek is csak alig nevezhető. A törvényjavaslat hatalmas önkormányzati vagyon tul ajdonjogát tartja ugyanakkor tíz évre bizonytalanságban. Így egyrészt a javak forgalomképtelenekké válnak, másrészt biztos tulajdonos hiányában megállíthatatlanul tovább fog romlani az érintett ingatlanok fizikai állapota. Pénzügyi kifogásainkat illetően m egjegyeznénk, hogy a kormányzati előterjesztés még csak meg sem próbálta megbecsülni, hogy az egyházak pénzbeli kárpótlása nem természetben visszaadandó ingatlanaikért vagy az önkormányzatok kártalanítása mekkora terhet jelentene a költségvetésnek. S végül hadd említsek néhány szociológiai megfontolást. A törvényjavaslat szelleme azt jelzi, hogy a kormányzat még csak meg sem próbálkozott egy olyan javaslat előterjesztésével, amely figyelembe venné, hogy egyrészt az egyházak szerepe az elmúlt fél évszázadban a polgári demokráciákban is jelentős átalakuláson ment át, másrészt a magyar társadalom ma szekularizáltabb, mint 43 éve volt, harmadrészt pedig, hogy az egyházi javak államosítását megelőző időben jelentős esélyegyenlőtlenség volt a különböző egyházak és felekezetek között is. Ezért erősen megkérdőjelezhető egy olyan elképzelés, amely lehetőséget teremt a törvénysértések előtti állapotok restaurálására. Ez nem is meglepő, hiszen a törvénytervezet preambulumából kitűnik, hogy a javaslat történelmi szerepet kíván visszaállítani, s joggal vetődik fel a kérdés, lehete és szabade történelmi szerepet visszaállítani. (A Kisgazdapárt soraiból: Igen!) Véleményünk szerint az egyházaknak arra kell lehetőséget kapniuk, hogy a társadalom által igényelt szerepet betöl thessék, de a szereposztó nem lehet az állam, hiszen egy világnézetileg semleges állam, amilyennek, azt hiszem, mindnyájan hívei vagyunk, nem lehet ideológiailag elkötelezett. Ennyi volt a kritikai észrevételeknek a sora, és most rátérnék az SZDSZ pozitív javaslatára, ugyanis olyan javaslatot kívánunk a tisztelt Ház elé terjeszteni, amely egyszerre szolgálja az egyházak működőképességének és függetlenségének, az állam és az egyházak szétválasztásának, valamint a vallás- és lelkiismereti szabadság maradéktal an érvényesülésének biztosítását. Javaslatunk abból a szilárd meggyőződésből indul ki, hogy társadalmunk nagykorú, s minden egyes polgárának joga van az igazság keresésére. Az állam akkor tartja tiszteletben polgárainak emberi méltóságát, ha tiszteletben t artja döntési jogát, és nem kívánja ezt egyfajta ideológiai értéksorrend alapján hatalmipénzügyi eszközökkel befolyásolni. Mindannyiunk érdeke – azt hiszem – , hogy az egyházak tevékenysége iránti társadalmi igényt ne politikai döntéshozó fórumoknak kellje n évrőlévre elkerülhetetlen ideológiai harcokkal meghatározniuk. Ezzel szemben olyan mechanizmusokat kell létrehoznunk, ahol az egyházakat is magában foglaló civil szféra tevékenységének kereteit az irántuk mutatkozó valós társadalmi igény határozza meg.
