Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 11. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - TÖLGYESSY PÉTER, DR. (SZDSZ)
143 Azzal szeretném befejezni a mondókámat, hogy végeredményben az a törvény kétségkívül a legnehezebb, de igazán rendszerváltó törvénynek a kezdete. És az ilyen szavakat a jövőben talán ebben a Parlamentben sem volna érdemes használni. Köszönöm érdekfeszítő figyelmüket. (Nagy taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Szólásra következik Tö lgyessy Péter a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Dr. Tölgyessy Péter (SZDSZ) TÖLGYESSY PÉTER, DR. (SZDSZ) Köszönöm, Elnök úr! Hölgyeim és Uraim! Én úgy látom, hogy a múlt héten ebben a vitában négy határozott és világos álláspont hangzot t el. Az egyik a Kormányé volt, a másik a Kisgazdapárté, a harmadik a Fiatal Demokratáké és a negyedik a Szabad Demokraták Szövetségéé. (Szórványos derültség.) Röviden, és talán a lényeget nem sértve, én a négy álláspontról a következőket mondanám. A Kormá ny keveseknek kevés kárpótlást ígér, méghozzá lehetőleg úgy ígéri ezt a kárpótlást az 1949 után kárt szenvedetteknek, hogy azok az ígéret szerint lakjanak jól, de azért a káposzta a kincstáré maradjon. (Derültség. Taps az SZDSZ soraiban.) A Kisgazda állásp ont azt mondja: mindent vissza, lehetőleg természetben, azoknak, akik valamikor hajdanán tulajdonosok voltak. A FIDESZ álláspontja, mint mindig, világos és velős, senkinek semmit. (Derültség.) A Szabad Demokraták azt mondják, hogy mindenki jusson valami ki csi (Zaj.) , valamekkora kicsi kárpótláshoz, valamekkora kicsiny részhez a nemzeti vagyonból, és ezen túl a károsultak – lett légyenek azok akár börtönviseltek vagy a tulajdonukban károsultak – kapjanak nagyobb és több kárpótlást, mint ahogy ezt a Kormány ígéri. Most hogyan, milyen szempontok alapján kell megítélnünk ezt a négyféle álláspontot? Azt hiszem, ez a kérdés. Kisgazda képviselőtársaink azt mondják, hogy alapvetően itt a kárpótlásról vitatkozunk. Arról vitatkozunk, hogy valamikor régen embereket ig azságtalanul megbántottak, megsértettek, elkobozták a vagyonukat, és a vita arról folyik, hogy mennyire és miként lehet őket kártalanítani. Én azt hiszem, hogyha ezt a kérdést tesszük fel, akkor csak rossz választ kaphatunk. Szerintem az igazi vita arról s zól, hogy mi legyen azzal a vagyonnal, ami jelenleg a köztársaságé, valamennyi magyar állampolgáré, kik jussanak ehhez a vagyonhoz, milyen jogcímen, és milyen eljárásban. A vita alapvetően ez. Most azt hiszem, hogy elvont morális, igazságossági szempontokn ak kisebb szerepe lehet ebben a vitában. Jó előre látnunk kell, hogy nem valószínű, bármelyik megoldást választjuk, hogy megnyugtató, és mindenkit kielégítő, mi több, igazságos megoldást fogunk találni. Én azt hiszem, inkább két szempontot kéne figyelembe venni a döntésnél: az első a közgazdasági, a második pedig egy politikai szempont. Kezdjük talán a közgazdaságival. A közgazdasági szempont azt mondja, hogy azok legyenek Magyarországon tulajdonosok, akik a lehető leghatékonyabban tudják hasznosítani ezt a vagyont, alapvetően maguk javára, de az adókon keresztül a köztársaság javára. A politikai szempont valami mást mond. A politikai szempont azt mondja, hogy olyan tulajdonosok legyenek ebben az országban, akiket a társadalom elfogad legitimnek, elfogad oly an tulajdonosnak, akire nem gyújtják rá a házát, aki tulajdonos lehet, és nem kelt túl nagy társadalmi feszültségeket. Én azt hiszem, itt egy óriási problémával kell szembenéznünk. A köztársaság, én úgy vélem, legalább kéthárom nehéz évre számíthat, amiko r az állampolgárok millióinak, mondhatni, majd mind a tízmilliónak az életnívója csökkenni fog, ezután jó esetben sikerül megállítani az életnívó csökkenését, de azt lehet állítani, hogy aligha valószínű, hogy tíz éven belül gyors
