Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 11. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - SALAMON LÁSZLÓ, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - KŐRÖSI IMRE, DR. (MDF)
141 megváltoztatásához. Ez jólrosszul végre lett hajtva, de már 1947től egy másmilyen jogalkotás indult meg, amelyiknek – ha azt mondanám – a célja az úgynevezett állami tulajdon felsőbbrendűsége, tehát az összes jogsérelem, az az állami tulajdon javára történt meg. 1951től bizo nyos jogszabályok – és nem akarok jogászkodni – már megjelentek, amelyek részleges tagosításban – és csodálatos címeket talált ki az akkori hatalom a tulajdonviszonyok átrendezésére, de mindig egy meghatározott cél irányában. Nyilvánvaló, hogy elsődlegesen a földtulajdon és az úgynevezett tulajdonosi körnek a megfosztása volt a cél. Egy idő alatt egyébként nagyon rövidesen bebizonyosodott, hogy milyen károkat lehet okozni bármilyen jól megfogalmazott törvényjavaslati címmel, tudniillik ezeknél '53ban tökél etesen sikerült tönkretenni a magyar gazdaságot, és ennek eredményeként az ismert politikai események már mindannyiunk előtt tudottak. Ezután egy bizonyos föllendülő ágazat történt meg, majdnem azt mondanám, a spontán szétverődő termelőszövetkezetekkel, és tartott ez 1959ig. Tudniillik az 1957. évi jogalkotás már lényegesen okosabb dolgokat mondott ki, de célja ugyanaz volt. Nem a tulajdonától fosztotta meg a termelőszövetkezetekbe bevitt földek tulajdonosait, hanem csak a használatától. Az ismételt csavar – és ide még nagyon rövidesen visszautalok – az 1967. évi IVes törvénnyel és az azt megelőző IIIas törvény, a szövetkezeti tulajdon több megalkotásával történt. Először elvontam a használat jogát, majd azt mondtam, hogy bizonyos megváltási árak ellenébe n elveszem a tulajdont. De ez két oldalról történt, mert akkor éppen azt találták ki, hogy a legfontosabb a szövetkezeti tulajdon megteremtése. Ezzel egyidőben az állami tulajdont 10 forint/aranykorona értékben váltották meg, majd folyamatában – és ez még 1990. évig tartott – megváltották a termelőszövetkezeti tagság alól mint nem tsztagnak, mint kívülállónak, 80 – 400szoros szorzatáig a termelőszövetkezeti földeket, a bevitt földeket. Milyen eredményt hozott ez? Ez azt eredményezi termelőszövetkezeti tulaj don szempontjából, hogy mintegy 60%a ma termelőszövetkezeti tulajdonban van, az idős tsztagok és a velük azonos jogállású személyeknek mintegy 34% tulajdonuk van, a maradék pedig az állami tulajdon. Azt hiszem, ez kiindulási alap lehet, hogy mit is fogun k mi törvény formájában alkotni. Kissé gyorsabbra veszem. Először rendezni kell a tulajdonviszonyokat. A törvénytervezetről, ami be lett nyújtva, elsősorban az a véleményem… (taps a Kisgazdapárt soraiból) …elsősorban az a véleményem, hogy ez egy öszvértörv ény, tudniillik a tulajdonról, a földtulajdonról, a felülépítményről, amelyik teljesen más természetű, és egyszerre akar az ingóságokról és az eszközökről rendelkezni. Ebben az állapotban, amikor tudnunk kell azt, hogy a földtulajdonunkat, az össznemzeti k incset – vagy mindegy, milyen nagy szavakat használok – olyan állapotba sikerült juttatnunk, hogy még nyilvántartási értéke sincs, tehát forgalmi értéke sincs, akkor azt tudnám mondani, hogy heroikus feladatra vállalkozik a Parlament, amikor itt a legkiseb b érdeksérelmet, kifejezetten azt mondanám, a legkisebb rossz megoldását próbálja megtalálni. Itt kellene viszont megtalálni azt a célt, hogy mely kört fogjuk mi preferálni. Ez nagyon magyartalan szó, de melyik kört kívánjuk előnybe helyezni. Tudniillik ha ezeknél a tulajdonviszonyoknál 1947et idézzük, akkor 50 holdig – és ezt magyarra fordítva 30 hektárig – a tulajdonosok 98,5%a valamilyen útonmódon kárt szenvedett. Hát ez a tulajdonrész – ami, úgy érzem, erősen megcélozható – , és miért kell a földre kü lönös tekintetet fordítani, az pedig a következő miatt van. Véleményem szerint mintegy 1 millió 300 ezer ember – és ez tény, ez nem a véleményem – , és ismerve a magyar társadalom kötöttségét, földhöz kötöttségét, szinte valamennyi családon belül ez valamil yen mozgást meg fog indítani. Az nyilvánvaló, hogy az Alkotmánybíróság ítélete új helyzetet teremtett, azt nem tudom bírálni, de egyetlenegyet nem zár ki. Valóban hibátlan a termelőszövetkezeti tulajdon, de gazdasági érdekből vagy bármilyen előnybe helyezh ető érdek miatt a pozitív diszkriminációt nem zárja ki, és érzésem
