Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. május 7. kedd, a tavaszi ülésszak 24. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ANTALL JÓZSEF miniszterelnök:
1372 Az Országgyűlés eredményeire csak szürke statisztikai adatokkal szeretnék utalni. Egy esztendő alatt 93 tör vényt alkotott Országgyűlésünk, ezek közül 37 volt az új, 56 a törvénymódosítás. Ehhez járult 85 országgyűlési határozat. Összesen tehát az Országgyűlés 178 jogszabályt alkotott. Az Országgyűlés jogszabályalkotó munkájának értékelése nem ennek a percnek a feladata. Köszönöm a figyelmüket. Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtt elsőként Antall József miniszterelnök úr kért szót. Napirend előtti felszólaló: Dr. Antall József miniszterelnök ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai napon, amik or az Országgyűlés egy esztendős évfordulóját is ünnepli, meg kell emlékeznünk a második világháború befejezésének az évfordulójáról, illetve ezen belül az európai háború befejezésének az évfordulójáról. Május 8án a nyugati fronton, május 9én a keleti fr onton került sor a fegyverszünet kimondására, a német fegyverletétel aláírására. Úgy gondolom, hogy ezen a napon a magyar Országgyűlésen is el kell hangoznia a történelmi visszaemlékezésnek, és itt is jeleznünk kell azt, hogy a második világháború befejezé se alkalmával Magyarország nevében koszorúzásra kerül sor mind a magyar hősök emlékére, mind pedig azoknak az emlékére, akik a második világháború során részt vettek abban a küzdelemben, ami a háború befejezéséhez vezetett, és Magyarországon megdöntötte a német náci uralom támogatásával működő politikai rendszert, és Magyarország területéről kiűzetett az egyik ellenfelünk. Azt hiszem, ez a nap fontos és jelentős esemény, és a másik ellenfél, sajnos, önmagunkból adódott: azokból, akik támogatták az utolsó id őszakig azt a politikai rendszert, amelyik 1944. október 15e után hatalomra került. Ezen a napon, május 8án és május 9én koszorút helyeznek el Magyarországon mindazokon a hősi emlékműveken, ahol erre a napra emlékeznünk indokolt – beleértve az amerikai, a brit, a szovjet és valamennyi olyan nép hősi halottját, akik ebben a küzdelemben részt vettek. Egy olyan ország nevében igen nehéz az emlékezés, amely ország egyrészt geopolitikai helyzete következtében, másrészt rossz – bár kényszerűnek is mondható – d öntések miatt olyan oldalon vett részt ebben a háborúban, amivel mi nem érthetünk egyet. A másik oldalon ennek az országnak viselnie kellett a legyőzött ország minden hátrányát, viselnünk kellett azt, hogy Magyarország hatalmas jóvátételi összeg fizetésére kényszerült, viselnünk kellett azt, hogy le kellett mondanunk egykori szövetségesünk minden tartozásáról, és viselnünk kellett azt, hogy az országot kirabolták. Ennek ellenére azt is ki kell mondani, hogy számunkra ez a nap mégis rendkívüli jelentőséggel bír. Először azért, mert véget ért Európában a háború, véget ért a pusztítás, és véget ért a mindennapi rettegés időszaka. Másodszor azért, mert véget ért a náci diktatúra, és véget ért Magyarországon az a nyilas uralom, amelyik október 15ét követően még külön annyi embertelenséggel és az ország végső feláldozásával egy olyan keserű utolsó kalandot jelentett ennek a nemzetnek, amelyre mindenkor emlékeznünk kell – az áldozatokkal együtt. Harmadsorban azért jelentős, mert Magyarország, bár vesztes oldalon ál lva harcolta végig ezt az időszakot, kivéve az utolsó napokat – amire érdemes azért emlékezni, hogy a Debrecenben felállított új magyar hadsereg első alakulatai ezekben a napokban vonultak ki a harctérre. Érdemes emlékezni arra, hogy véget ért egy totális politikai rendszer minden embertelenségével, reményt nyújtott arra, hogy új időszak következik, amelyik képes lesz egy alkotmányos rendben, demokratikus belső politikai berendezkedéssel a hatalmak között egy nemzet számára később a függetlenséget biztosítv a lehetővé tenni a kibontakozást. Mint tudjuk, nem ez történt. Magyarországon a magyar szuverenitás nemzetközi jogi értelemben vett korlátozásával 1945 és '47 között a szövetséges ellenőrző bizottság gyakorolta a szuverenitás egy részét, ugyanakkor lehetőv é vált – és ebben része volt a magyar politikai életnek – egy demokratikus kísérlet, amely, sajnos, elbukott, és következett a másik diktatúra, amelyik az országot sújtotta, és amelyik évtizedekre meghatározta történelmünket. Nekünk, magyaroknak éppúgy, mi nt más európai
