Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 23. kedd, a tavaszi ülésszak 20. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZIGETHY ISTVÁN, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
1197 Ez nem volt elspórolható, ezen egyszer túl kell jutnunk, és ki más, mint a Parlament jogosult ennek a vitának a lefolytatására. Nyilv ánvaló, hogy a magyar nemzet lakosságának, a választópolgároknak az általuk megválasztott képviselők útján kell kifejeznie a politikai akaratát ebben a kérdésben,és meg kell kötni azt a kompromisszumot, amelyet a vélhetően most elkezdődő szavazás kapcsán v égeredményben meg fogunk tudni oldani. Tisztelt Országgyűlés! A tervezet előterjesztésének tehát az volt a célja, hogy a Kormány adott szavához híven kezdeményezze történelmünk egyik legsúlyosabb sebének a gyógyítását. A Kormány tehát nem az árral sodródot t, hanem egy bátor jogi utat nyitott, elébe ment tulajdonképpen az eseményeknek, felmérte a végletes reagálások lehetőségét is, és éppen ezt a kompromisszumot keresi a javaslat a végletes reagálások között. Nyilván tovább tökéletesíthető megoldásokkal, de azt is figyelembe kell venni – és ezt nagyon sokszor hangoztattuk, de most a vitát lezárva szeretném még egyszer kijelenteni – , hogy nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi jogrendszerben is járatlan utakon haladunk, és nem találunk sehol semmilyen adaptálhat ó példát ennek a helyzetnek a megoldására. Sokan hivatkoztak az általános vita elején külföldi példákra, megoldásokra: lám mennyire előbbre járnak egyes hozzánk hasonló országok a jogalkotás terén ezeknek a kérdéseknek a rendezésében. Nem szeretném ezzel a z időt rabolni, csak emlékeztetem önöket arra, hogy a példákban hivatkozott német és csehszlovák törvényhozási helyzet cseppet sem jár előbbre, emlékeztetem önöket arra, hogy a csehszlovák parlament nemrég, néhány nappal ezelőtt a visszavonásra késztette a kormányt a leglényegesebb kérdés, a földkérdés tekintetében, hasonló megoldásokkal kapcsolatos törvényjavaslatát illetően. Ugyancsak emlékeztetem önöket arra, hogy a német jogalkotásra való hivatkozás sem szerencsés, hiszen a nagy múltú, jogállami intézmé nyekkel régóta működő, alkotmánybírósággal rendelkező Németországban is számtalan problémát vet fel ennek a kérdésnek a rendezése. Úgyhogy semmilyen szégyenkezni valónk nincsen, sem a javaslatot beterjesztő Kormánynak, sem pedig a Parlamentnek a vita ilyen hosszú és nehéz lefolytatása kapcsán. Természetesen azért sem tudunk adaptálni külföldi példát, mert ebben a kérdésben kizárólag a belső jogrenddel és a belső valósággal kapcsolatban tudunk jogszabályt alkotni. Eddig kétszer hangzott el, úgy hiszem, a kom promisszum szó, én ezt igen fontosnak tartom, és higgyék el, hogy nem a Kormány által beterjesztett törvényjavaslat elfogadásának a presztízsokából, azért tartom fontosnak, mert a törvényjavaslaton keresztül több érdeknek, több nagyon fontos érdeknek kell egymással kiegyeznie. A volt tulajdonosoknak a soha nem volt tulajdonosokkal, akik tulajdonképpen a ma élők jelentős többségét alkotják. A volt tulajdonosoknak meg kell érteniük, hogy teljes kártérítésben nem részesülhetnek, és azoknak, akik csak a kárpótl ás terhét fogják viselni, meg kell érteniük, hogy az elmúlt rendszer által okozott károkért a ma élőknek is helyt kell állniuk. A kompromisszumot tehát mindannyiunknak egymással kell megkötni, nincs tőlünk független állam, amelytől a társadalom egyik része teljes kárpótlást vár, a másik része pedig kérdőre vonja a részleges kárpótlás javaslatáért is. Az állam, úgy érzem, ebből a szempontból mi vagyunk itt mindannyian, károkozók és károsultak egyaránt. Ennek a kompromisszumnak a megtalálása kárpótlást vár, a másik része pedig kérdőre vonja a részleges és ennek a szükségességét vallva tulajdonképpen kifejezetten örülök annak, hogy a javaslat kiállta azt a próbát, amely az Alkotmánybíróság előtti megmérettetést is jelentette. Tisztelt Országgyűlés! A lefolytato tt vita tehát igazolta a várakozásokat. Abban minden felszólaló egyetértett, hogy az elmúlt rendszerben az állam súlyos igazságtalanságokat követett el a magántulajdon kárára. Szándékosan használom az igazságtalanság szót,és nem a jogtalanság fogalmát emlí tem, hiszen hasonló, de mégis nagy különbséget felölelő fogalmakról van szó. Éppen ezért úgy gondolom, nem szükséges ebben a Parlamentben ezt részletezni, csak arra szeretnék utalni, hogy sajnálatos módon a jog köntösébe bujtatva a hatályos jogrendszerbe é pített szabályozással teremtették meg az akkori jogalkotók a tulajdon elvonásának a lehetőségét. Ésszerűtlen és
