Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 5. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HÁGA ANTÓNIA (SZDSZ)
117 Mit tehetünk ebben a helyzetben? Úgy gondolom, hogy az előttünk álló idő szak nemcsak arra alkalmas, hogy kellően átgondolt, a társadalommal is elfogadtatott finanszírozási és új munkahelyteremtési politikát alakítsunk ki, hanem arra is, hogy az emberekben tudatosítsuk az egymás iránti szolidaritást. Felismerjék annak szüksége sségét, hogy nemcsak maguk, hanem mások létbiztonságát is erősíthetik, ha aktív keresőként hozzájárulnak a munkanélküliség kezelésének anyagi bázisához. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Tisztelt Országgyűlés! Felhívom a figyelmüket ar ra, hogy ennek a javaslatnak a vitájában még három képviselőtársunk kíván szólni, s utána tudjuk lezárni a részletes vitát, utána viszont határozatot kell hoznunk a társadalmi szervezetek közül a nemzetiségi és etnikai kisebbségi szervezetek költségvetési támogatásának felosztásáról szóló határozattervezetről, és néhány személyi kérdésben kell döntenünk. Ezért már most felhívom a figyelmüket, hogy pár perccel kénytelenek leszünk túllépni az ülésnek a tervezett időpontját. Szólásra következik Hága Antónia ké pviselőnő a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Hága Antónia (SZDSZ) HÁGA ANTÓNIA (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvényjavaslat 2. §a lehetővé teszi, hogy a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben levőket többletjogosultságok ille ssék meg. Ezeknek a többletjogosultságoknak viszont a törvényjavaslatban nyomát sem látjuk, sőt a munkanélkülijáradékra való jogosultság szabályozása éppen az elképzelhető leghátrányosabb helyzetben levőket sújtja többlethátránnyal, éppen őket zárja ki di szkriminatív módon a jogosultak köréből. Azokról a pályakezdőkről beszélek, akik nem rendelkeznek felső- vagy középfokú végzettséggel, azokról a szakképzetlen fiatalokról, akik kiszorultak a középfokú iskolákból, középfokú iskolába nem járhatnak, munkát ne m kapnak. Az esélytelenek között ők a legesélytelenebbek. Esélytelenek mint szakképzetlenek. Tudjuk: 12 munkanélküli segédmunkásra jut egy állásajánlat, s ez az arány tovább fog romlani. Azt is tudjuk, hogy a fiatalok körében a munkanélküliek aránya a munk anélküliség ugrásszerű növekedésének időszakában mindig többszörösen meghaladja az átlagot. A szakképzetlen pályakezdők elhelyezkedési esélyei minimálisak. Nagyobb részük a létminimum szintje alatt élő családokban él, nevelkedik, depreszsziós, leépülő tele püléseken él, szülei nagy valószínűséggel szintén a munkanélküliségtől leginkább veszélyeztetett rétegekbe tartoznak. A törvényjavaslat éppen őket, a legnagyobb létbizonytalanságban élőket rekesztené ki ebből a szerény juttatásból is, amelyből a tanulmánya ik végére jutott pályakezdőket részesíti. A törvényjavaslat indoklása erre az eljárásra semmilyen magyarázatot nem ad, én el tudok képzelni néhányat, hallgassanak meg ebből kettőt. Az egyik lehetséges indok az, hogy a munkanélkülisegély vonzereje kirántan á az iskolából az olyan tanulókat, akik egyébként ott maradnának, de hát ez a vonzerő nem is olyan nagy. A törvényjavaslat szerint a munkaügyi központban való jelentkezésük után három hónappal válnak jogosulttá a segélyre, és csak akkor, ha ez alatt a háro m hónap alatt sem megfelelő munkahelyet, sem átképzési lehetőséget nem tudnak felajánlani neki, akkor is csak maximum fél évig kapja a minimálbér 75%át. A hátrányos helyzetű tanulók lemorzsolódása mögött ennél sokkal komolyabb okok is lehetnek. Komolyabb érv az lehet, hogy a szakképzetlen tizenéveseket nem munkanélkülieknek, hanem képzés nélkülieknek kell tekinteni, nem a munkaerőpiacon, hanem a képzési rendszerben kell megkeresni a helyüket. A problémának valóban ez a helyes megközelítése. A jóléti államo kban azonban, amelyek évtizedek szisztematikus munkájával kiépítették a szakmai alapozó, részképző, felzárkóztató és a veszélyeztetett fiatalokat védett környezetben tartó
