Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 5. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - SZILI SÁNDOR (MSZP)
116 Felszólaló: Szili Sándor (MSZP) SZILI SÁNDOR (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Az előttünk levő törvényjavaslat is jó példa arra, hogy mennyire szükségszerű l enne, ha a Kormány minél előbb letenne elénk egy tisztességes gazdaságpolitikai programot, mert csak ennek ismeretében lehetne megfogalmazni a tényleges aktív, az embereknek perspektívát nyújtó foglalkoztatáspolitikát, és lehetne válaszolni a fő kérdésre, mármint arra, hogyan is lehet a társadalom humán erőforrásait a leghatékonyabban mozgósítani és felhasználni erre a célra. A magam részéről néhány gondolattal szeretnék érvelni az 1506os számon benyújtott módosító javaslatom mellett, amelyik tulajdonképpe n már egy kicsit itt az előző vitában előtérbe került, annál is inkább, értve arra, hogy tulajdonképpen arra vonatkozik, hogy a Szocialista Párt miért nem javasolja, illetve miért nem helyesli a törvényjavaslatban előírt munkavállalói, illetőleg munkaadói járuléknak a bevezetését. Mi, szocialista párti képviselők több ízben kifejtettük, hogy nem tudunk egyetérteni olyan javaslatokkal, amelyek egyértelműen az állampolgárokra, a dolgozókra kívánnak egyre fokozódó terheket rakni. Legutóbb a költségvetési vitáb an fejtette ki Békesi képviselőtársam, hogy mi, szocialisták milyen racionális elgondolások alapján kívánjuk a költségvetést átcsoportosítani, többek között a munkanélküli segély finanszírozására is. Mi már akkor kimondottuk, hogy nem lehet a munkaadók, a munkavállalók türelmével visszaélni. Most itt fekszik előttünk a Kormány javaslata, hogy július 1jétől 1,5, illetőleg 0,5%kal növeljük az elvonásokat. A bizottsági vitában a Kormány képviselője megpróbálta nekem megmagyarázni azt, hogy ez a 0,5%, ami köz vetlenül a munkavállalókat érinti, nem olyan jelentős összeget tesz ki. Én elmondtam ott neki, hogy azért a melósok is tudnak számolni és utánagondolni a dolgoknak, és tisztában vannak azzal, hogy azt az 1,5%ot, amelyet a munkaadóknak kell kifizetni, azt is nekik kell megtermelni, és valójában az is az ő jövedelmüket csökkenti. Úgy gondolom, ne essünk újból abba a hibába, mint a lakáskamatoknál, hogy nem figyeltünk fel a törvényben levő csapdákra. Különben is az a véleményem, itt már elhangzott és célzás t örtént rá, hogy ez a 2% nem lesz elegendő jövőre, még talán az idénre sem, s újabb elvonásokat kell majd megszavazni ennek a Parlamentnek, hogy a növekvő munkanélküliek létfenntartását biztosítani lehessen. Hangsúlyozni kívánom, hogy mi nem ellenezzük azt az elképzelést, hogy a dolgozó társadalom is járuljon hozzá a foglalkoztatási problémák kezeléséhez, de ez csak egy kellően átgondolt gazdaságpolitika és szociálpolitika keretében lehet. Ezért mi nem fogadjuk el, hogy most döntsünk arról, mikor kerüljön be vezetésre a munkaadói és munkavállalói járulék. Javaslatunk, amelyet benyújtottunk, kapcsolódik az Országgyűlés január 16án elfogadott határozatához, melynek értelmében a TB- és nyugdíjjárulék alapjáról és mértékéről a Kormány ez év augusztus 31ig terjes sze elő elképzeléseit. Ez a mi véleményünk szerint bővüljön ki a munkanélkülisegély alapját képező járulékra vonatkozó javaslatokkal, amelyet 1992től tartanánk célszerűnek bevezetni. Tisztelt Ház! A társadalomban nemcsak az okoz feszültséget, hogy újabb terheket teszünk az emberek vállára, de az is, hogy az elmúlt évtizedekben hamis kép alakult ki bennük a munkanélküliségről, a munkanélküliekről. Hosszú időn át a munkanélküli fogalma egyenlő volt a munkakerülővel, és sajnos még ma is él ez a szemlélet. Az ok, akik ma biztosnak tűnő munkahelyekkel rendelkeznek, nehezen hiszik el, hogy a megváltozott gazdasági helyzetben elveszthetik állásukat, biztos jövedelmüket. Sajnos a társadalom nagy többsége még mindig nem ismerte fel, hogy mennyire szükségszerű egy va lódi szolidaritás, amely megadhatja a lehetőséget az önhibájukon kívül munkanélkülivé válóknak az élethez, az újrakezdéshez.
