Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 22. hétfő, a tavaszi ülésszak 19. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KUTRUCZ KATALIN, DR. (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - ZSIROS GÉZA, DR. (FKgP)
1147 Sajnálattal kell megállapítanom, hogy úgy fogunk erről a törvényről szavazni, hogy most sincs a Parlament birtokában a privatizálható állami vagyon nagyságára vonatkozó, hitelt érdemlő, hivatalos becslés. Kérdezem: miért nem? Mindezek alapján gazdaságilag is reálisnak tartom azt a módosító javaslatomat, amellyel azt szeretném elérni, hogy a többi elorzott vagyontárgyat is a földhöz hasonló szellemben kezelje a törvény. Ezért javasoltam azt egy módosító indítványomban, hogy a házakat, üzleteket, műhelyeket a jelenlegi értéken kellene felbecsülni. Megtehető. Ehhez adhatna a szakhatóság segítséget, a földhivatalhoz hasonlóa n az illetékhivatal is. Ezért javasoltam szintén egy módosító indítványomban azt is, hogy ahol lehet, vissza kell juttatni a volt tulajdonosoknak természetben tulajdonukat, mint ahogy azt sok szomszédos országban meg is teszik. Az egységes jogi kezelés érd ekében ez történhetne úgy, hogy az elvett vagyontárgy jelenlegi értékét és fontosabb paramétereit rá kellene vezetni a kárpótlási jegyre. Javasoltam ezt is. Ezzel a kárpótlási jeggyel a volt tulajdonosok opciós jogot, tehát nem egyszerűen elővásárlási jogo t, hanem árverés előtti vételi jogot gyakorolhatnának a volt tulajdonukra nézve. Akiknek már a tulajdona nincs meg, vagy jóhiszemű vásárlók tulajdonában van, azoknak pedig a Vagyonügynökség hasonló értékű és paraméterű ingatlant ajánlhatna fel, szintén opc iós vételre. Ez esetben csak azok vásárolhatnának a kárpótlási jeggyel egyéb állami tulajdont, akik nem kívánnak élni az opciós joggal, vagy akiknek a Vagyonügynökség nem tudja azt biztosítani. Megítélésem szerint ez az eljárás lehetővé tenné a tulajdonoso k többékevésbé egységes kezelését, ugyanakkor tudomásul veszi a megindult privatizációs folyamatot is, és egyáltalán nem akadályozza azt. Mindezek alapján javasoltam a tervezet 3. és 7. §ának módosítását. Itt szeretném megjegyezni, hogy elfogadhatatlan a kormányzati szakapparátusnak – hangsúlyozom, a szakapparátusnak – az a magatartása, hogy bürokratikus lustaságtól vezérelve kívánják a törvényhozói munkánkat befolyásolni. Nem tudom ugyanis másként értelmezni az olyan kijelentéseket, mint például az elővé teli jog túlságosan bonyolulttá teszi a privatizációt. Hát bonyolultság kérdése a demokrácia és a polgári jogrend? Másik módosító javaslatom, amellyel a polgári jogrendhez kívántam a tervezetet igazítani – tudom, nem sok sikerrel – , az öröklési jog tisztel etben tartásából indul ki, s a tervezet 2. §át érinti. Semmi nem indokolja az öröklési jog megsértését. Ismét csak azt kell mondanom, hogy egy jogállamban a törvényhozói munkában nem lehet olyan szempontot figyelembe venni, hogy az öröklési jog tiszteletb en tartásán túl túl bonyolulttá tenné a törvény végrehajtását. Egyébként is naivitás lenne azt hinni, hogy az érintettek bele fognak törődni az öröklési jog megsértésébe. A rádióban, a televízióban többször elhangzott, jó néhány ember rendelkezik a törvény tervezet hatálya alá tartozó ingatlanokról rendelkező érvényes végrendelettel. Hogyan lesz ez megoldva? Elfogadhatatlannak tartom a törvényjavaslat 11. §ának azon rendelkezését, hogy a bejelentési határidő lejárta jogvesztést von maga után. Sok olyan tula jdonosról tudunk, akinek a tulajdonát az akkori törvények szerint is törvénytelenül vették el. Ehhez kommentár nem szükséges. Ha jogfosztás lehetősége fenyegeti az érintetteket, rá lesznek kényszerítve arra, hogy lemondjanak a törvény előtti igazságtételrő l. Kérdezem: itthoniak és külhoni magyarok hogyan fogják ezt fogadni? Ez elfogadhatatlan, méltánytalanság, különösen akkor, ha tudjuk, a hírhedt 1027/1963as kormányrendelet miatt, ami még mindig érvényben van, ezt eddig meg sem tették. További fontos módo sító javaslataim a kárpótlási jegy értékállandóságának biztosítására irányulnak. Megint csak azzal kell kezdenem, ha komolyan vesszük a kárvallottak kártalanítását, akkor csak olyan kárpótlási jegyet adhatunk nekik, amely leginkább megőrzi az értékét. Ez c sak úgy oldható meg, ha a kárpótlási jegyre az értékpapírtörvény előírásai vonatkoznak. Ez magában foglalja az állami értékpapíroknak megfelelő kamat biztosítását, a korlátlan forgalmazás elvét, s ami nagyon
