Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 22. hétfő, a tavaszi ülésszak 19. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KUTRUCZ KATALIN, DR. (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - ZSIROS GÉZA, DR. (FKgP)
1146 Az igazi ok, ami miatt ez nem így lesz, az annak a politikai szemléletnek köszönhető, ami kezdettől fogva jelen volt ebben a vitában, mely engem aggodalommal tölt el még a jövőre nézve is. Amikor ez a vita elkezdődött, tudomásom szerint senki nem vonta kétségbe, hogy az államosításokkal polgárjogi értelemben törvénytelenségeket követtek el az akkori, vagy követett el az akkori á llamhatalom. Azóta az Alkotmánybíróság, mint tudjuk – a részletes indoklás ha késik is – , leszögezte, hogy az államosítási törvények alkotmánysértők voltak, még az akkori alkotmányt is sértők. Mindezek ellenére az itt folyó vita sajnálatos módon kifejezett en politikai töltetet kapott, és úgy érzem, elsikkadt az a legfontosabb feladat, amelyet kötelességünk lett volna szem előtt tartani: a kifosztottaknak a polgári jog normái szerinti legteljesebb mértékű igazságszolgáltatása. Ehelyett a helyzet úgy alakult, hogy a meghatározó politikai erők úgy fogták fel a Kisgazdapártnak a polgári jogrend védelmében tett erőfeszítéseit, mintha az szűken vett pártérdek lett volna. A Kisgazdapártnak valóban fontos politikai kérdése az alkotmányosság és a polgári jog tisztele te, de azért, mert ez a társadalomideálunk alapja és nem azért, mert szűken vett hatalmi pozíciókat szeretnénk ezzel megerősíteni most vagy a későbbiek során. Tisztelt Képviselőtársaim! Elnézésüket kell kérnem, hogy ilyen általános politikai helyzetelemzés sel kezdtem a felszólalásomat, de úgy érzem, hogy a beadott képviselői módosító javaslataim szemléletének megértéséhez erre feltétlenül szükség volt. Módosító javaslataimat ugyanis az a vezérelv köti össze, hogy olyan törvényt kell hoznunk, amely megfelel az európai jogi normáknak, a Magyarországon érvényes Polgári Törvénykönyvnek és az érvényben lévő Alkotmánynak. Nem kívánom az összes módosító javaslataimat a hozzá tartozó indoklással együtt ismertetni – érthető okok miatt – , csak azokat, amelyek a leglén yegesebb pontokon tudnák a törvényjavaslatot a polgári jogrendhez igazítani. Mindenekelőtt elfogadhatatlannak tartom a degresszivitás és a felső határ elvét. Mi mindannyian tudjuk: ennek szükségességét a törvény előkészítői és a Kormány képviselői azzal in dokolták, hogy a gazdaságipénzügyi feltételek ennyit tesznek lehetővé, szegények vagyunk. Ezt abban az esetben is el lehetne fogadni, ha hitelt érdemlő adatok állnának erről rendelkezésre. Ezzel szemben a tények, sajnos vagy hál' istennek, de mást mutatna k. Talán érdemes a törvénytervezet gazdasági megalapozottságának történetéhez a legfontosabb adatok eredetét megvizsgálnunk. Valamikor a múlt év nyarán egy, a miniszterelnöki hivatalból azóta már távozott államtitkár úr kijelentette, hogy a kárpótlásra kör ülbelül 70 milliárd forintnyi vagyon áll rendelkezésre. Hangsúlyozom: vagyon. Ez a szám azóta mint "meseszám" végigvonul az egész törvényelőkészítő munkánk során. A degresszivitás kulcsait, a felső határt egyszerűen ebből visszaosztva számították ki. Mond hatnánk persze, hogy ez a 70 milliárd valóban egy kemény gazdasági korlát. De erre semmi nem mutat. A pénzügyminiszter úr a vita elején az állami vagyon nagyságára vonatkozó adatokkal próbálta ezt a számot igazolni, egyszersmind megvédeni. Azóta egyértelmű en kiderült, hogy a miniszter úr által közölt 1800 milliárdos állami vagyonnagyság nem pontos. Azért mondom, hogy egyértelműen kiderült, mert éppen annak az intézménynek, az Állami Vagyonügynökségnek egy munkatársa mondta mentegetőzve egy újságriportban, h ogy azt a bizonyos 1800 milliárdos összeget nem arra a célra számították ki, mint amire a pénzügyminiszter úr használta. Hányféle adatot tudnak ők még készíteni nekünk vagy éppen a miniszternek? S a privatizálható állami vagyon legalább kétszerese az ott k özölt adatnak. (Közbeszólás a II. szektorból: Általános vitába való! Részletes vitában vagyunk.) Igen, az lesz, és az is. De úgy látszik – részletes vita, de úgy látszik – , az ellenzéki pártok szakértői sem vették ezt az 1800 milliárdot komolyan, különben sem az SZDSZ, sem az MSZP nem javasolta volna, hogy többszázmilliárdos állampolgári, illetve dolgozói részjegyet kellett volna szétosztani.
