Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 22. hétfő, a tavaszi ülésszak 19. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ÓMOLNÁR MIKLÓS, DR. (FKgP)
1144 Köszönöm. Szólásra következik Ómolnár Miklós a Független Kisgazdapárt részéről. Felszólaló: Dr. Ómolnár Miklós (FKgP) ÓMOLNÁR MIKLÓS, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magam is dr. Torg yán József képviselőtársamhoz hasonlóan a törvénytervezet 1., illetve 2. pontjához szeretnék a részletes vitában hozzászólni, azokhoz a paragrafusokhoz, melyek térben és időben, illetve a kárpótlás nagyságának tekintetében korlátozzák a történelmi kárpótlá s mértékét, vagy ahogy a Kisgazdapárt fogalmazni szeretett volna, a tulajdoni rehabilitáció ügyét. Az általános vitában többször elmondtuk már, hogy mi a reprivatizáció, a kistulajdonosok természetbeni kárpótlása mellett kardoskodtunk. Sajnos azonban szemb e kellett néznünk politikai és jogi csatározásaink közepette egy olyan ténnyel, melyet nem lehetett megkerülni. Nem lehetett megkerülni a koalíciós egyeztető tárgyalásokon, és nem lehetett megkerülni akkor sem, amikor a jogszabályok egymáshoz illeszthetősé gének a kérdésével néztünk szembe. És ez a kérdés az előprivatizáció ügye. Mint ismeretes, ezt a törvényt tavaly szeptemberben főként és elsősorban a koalíció képviselői szavazták meg, sajnos – és ezt kissé szégyenkezve mondom, ismerve a Független Kisgazda párt programját – élénk kisgazdapárti segítséggel. Nem részletezem egy másik törvény részletes vitájában, hogy miként teszi lehetetlenné az előprivatizációs törvény a természetbeni rehabilitációt, a teljes körű reprivatizációt. Csak annyit, hogy sor került már ennek alapján vendéglők, boltok eladására vagy csak bérbeadására, de egyfajta elővételi jog biztosításával. Kissé meghökkenve hallom, hogy most azok a reprivatizáció leghangosabb bajnokai – ők tudják, miért – , akik annak idején a leghangosabban kiállt ak az előprivatizációs törvény megszavazása mellett. Annak az előprivatizációs törvénynek a megszavazása mellett, mely sajnos nemcsak politikailag, de jogilag is lehetetlenné tette a Független Kisgazdapárt reprivatizációs programjának a megvalósítását. A k érdéseket terészetesen a Független Kisgazdapártnak önmagának, saját kebelén belül kell feltennie. Ugyanakkor mások helyett szégyenkezem, amikor embereket, az igazságban, a tulajdoni rehabilitáció igazságában hívő embereket képviselőtársaim egy törvény rész letes vitájában olcsó propagandafogásokkal próbálnak megtéveszteni. Sajnos ez a kárpótlási törvény minden hibájával egyetemben egy kényszerű kompromisszum eredménye. Ki kell jönnünk egy törvénykezési, politikai és jogi zsákutcából. Mint ismeretes – az elle nzéki pártok többször kinyilvánították – , ellent fognak mondani ennek a törvénynek, nemmel szavaznak majd. A Kisgazdapárt úgy értékeli ezt a törvényt – kiindulva az 1. és 2. paragrafusából – , hogy részleges eredményeket hozhat. Igaz, csak 1949 nyarát követ ően ad egyfajta részleges kárpótlást. De ha már itt tartok, akkor válaszolnom kell azokra a felvetésekre is, amelyek az elmúlt napokban különösen a svábság és a zsidóság kárpótlásával kapcsolatosan elhangzottak. Többen – joggal – szóvá tették, hogy a két k isemmizett jelentős népréteg nem kapott még semmiféle kárpótlást. Elfeledkeznek ugyanakkor ezen érveket hangoztatók arról, hogy a Parlament már hozott ezzel kapcsolatban egy határozatot, miszerint szeptember 30ig kötelesek leszünk rendezni az 1949et mege lőző kárpótlási tulajdoni rehabilitációs ügyeket is. Egyre azonban felhívnám azon ellenzéki képviselők figyelmét, akik már előre mondják, hangoztatják, hogy nemmel fognak szavazni erre az – ismételten hangsúlyozom: súlyos kompromisszumokat magában foglaló – kárpótlási törvényre. Amit e törvény keretében a Kisgazdapárt reményei szerint ezen a héten elfogadunk, az minden bizonnyal igaz lesz majd a svábság és a zsidóság kárpótlásának a kérdéseire is. Csak azon elvek alapján járhatunk majd el, mely elvek alapjá n az 1949et követő tulajdonon esett sérelmeket elrendezzük.
