Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 9. kedd a tavaszi ülésszak 16. napja - Az ügyvédségről szőlő 1983. évi 4. számú törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF)
1032 A törvényjavaslat foglalkozik a munkaközösségből kiválás, az ezzel összefüggő iroda i berendezések szétosztása, egyéb vagyoni kérdések megoldása, jogorvoslati problémák, illetve jogutódlási gondokkal is. Ezek azok a speciális szűk területek, ahol a képviselők között helyet foglaló ügyvédek górcső alá vették a tervezetet, és amint Szigethy István említette, módosító indítványcsomagok kerültek előterjesztésre részben az Országgyűlés iktatórendszerén keresztül, részben attól függetlenül. Minthogy ezek tipikusan szakmai problémák, ezeknek vizsgálatára az alkotmányügyi bizottságon belül egy sz űkebb grémium alakult, és bevontuk az ügy megtárgyalásába a szakmailag illetékes Országos Ügyvédi Tanácsot is. Ismétlem, ezen a kerekasztalon nem alapvető koncepcionális problémákat, hanem kifejezetten technikai, és csak szinte az ügyvédek számára érthető részproblémákat kezdtünk elemezni. Az általam megfogalmazott módosító indítványokat is ez a testület vitatta meg. Azok egy része mások indítványánál hasznosult, egy részének pedig a benyújtása technikai okok miatt még nem történt meg. Ezek a javaslatok a j ogutódlás, kiválás, jogorvoslat témakörét érintik. Röviden kívánok csak reflektálni a ma délelőtt elhangzottakra, nem kívánom az időt húzni ezzel. Teljes mértékben üdvözlöm Szigethy Istvánnak azokat a szakmai javaslatait, amelyek azt célozzák, hogy a jogke reső közönség érdekét szem előtt tartva minél magasabb színvonalú legyen a későbbiekben az ügyvédi munka. Nem tudom támogatni azokat az Eörsi Mátyástól származó indítványokat, amelyek ezt a témakört figyelmen kívül hagyták. Nagyon érdekes volt a 65. év meg célzásával kapcsolatos felvetés, itt a Házban nyíltan először Torgyán József tett erre célzást. Én úgy gondolom, hogy ahogy egy 65 éves kórboncnok a maga sebészi gyakorlatával nehezen foghatna kockázatok nélkül szemműtétekhez, valahogy hasonlóképpen kell e lképzelni a jogászok helyzetét is. Magyarországon van kb. egymillió jogszabály, ez szükségképpen felveti a szakosodást. Nem adminisztratív szakosodásról van szó, hanem szinte negatív módon lehetne ezt megfogalmazni, egyes ügyvédeket egyes témakörök abszolú t hidegen hagynak, nem érdeklik, azokat igyekeznek elfelejteni, míg más témakörökben professzorokká válnak. Van olyan kollegám itt a Parlamentben is, aki a polgári jog professzorának lenne nevezhető, míg 30 éven keresztül ügyesen kerülte el azt a veszélyt, hogy – mondjuk – egy tyúklopási ügyben védőbeszédet mondjon. Vannak szerelmesei a büntetőjognak, sőt eléggé el nem ítélhető mdóon az adójognak és a társadalombiztosítási jognak is. Ugyanezek az emberek nyilván bajba kerülnének, ha megkérdeznék tőlük, hogy a vakok végrendeletének érvényessége mitől függ, vagy mi a különbség egy határozott idejű vagy egy próbaidős munkaszerződés között. Természetesen ehhez nem érthetnek. Úgy gondolom, hogy amikor a kormányzat egy adminisztratív időpontot – 65 évet – mondott, az a szándék vezette, hogy a jogkereső közönséget ne tegye ki kockázatnak. Azon lehet vitatkozni, hogy ez 66 év legyen, vagy 68, vagy 63 vagy 64, de valamilyen módon a közönség érdeke meg kell hogy előzze az ügyvédség magánérdekét. Ilyen megfontolásból én nagyon pártolom a javaslatnak az eredeti, ezzel kapcsolatos koncepcióját. A Szájer József által elmondottak két részből állnak. Az egyik részét várni lehetett, nem azt, hogy ő fogja elmondani, de az biztos volt, hogy ebben a Házban el fog hangzani. Szakma i berkekben ugyanis évtizedes a vita az ügyvédek és a munkaviszonyban levő jogtanácsosok között. Ezért meglepett volna, ha erre senki nem utalt volna a felszólalások során. Nem hibáztatom Szájer Józsefet, hogy beugrott ennek a kérdésnek, nagyon remélem, ne m a FIDESZ egészének az álláspontját ismertette, hiszen döbbenetes lenne, ha az előző évtizednyi vita után köteleznék el magukat valamilyen álláspont mellett.
