Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 9. kedd a tavaszi ülésszak 16. napja - Az ügyvédségről szőlő 1983. évi 4. számú törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF)
1031 Tény ugyanis, hogy évente állampolgárok százezrei keresik fel az ügyvédeket, hogy segítséget kérjenek napi jogi megoldandó feladataikhoz, így valójában az ügyvédekre vonatkozó szabályozás százezreknek a jogi sorsára is kihathat. Az Igazságügyi Minisztériumban működő ügyvédi és jogtanácsosi főosztály tevékenysége az elmúlt évtizedekben egész más jellegű volt, mint amilyennek a jövőben látni szeretnénk, hiszen hozzájárult egy kifejezetten ügyvédellenes és áttételesen ügyfélellenes korábbi ügyvédi szabályozás elfogadásához. Az ok rendkívül egyszerű: az ügyvéd, az hi vatalból egy független ember, a mindenkori hatósági hatalommal szembenálló vitatkozó személy, és ez a függetlenség mindig fölvetette annak a gyanúját, hogy nagyon könnyen átcsaphat egy ellenzéki hangot megütő személybe, ellenzéki hangadóvá. A jogi szabályo zás célja az volt korábban, hogy az ügyvéd ilyet ne tehessen. Valamikor egy egyetemi tanárom így fogalmazott, hogy az egykori törzsi varázslónak a funkcióját három szakma örökölte: az orvos, a pap és az ügyvéd. Mindegyik annyiban emlékeztet egymásra, hogy bizonyos bizalmi kapcsolat alakul ki az ügyvéd és a páciens, az orvos és a páciens stb. között. Ezzel szemben megállapítható, hogy a korábbi ügyvédekre vonatkozó szabályozás teljesen figyelmen kívül hagyta az ügyvédek érdekét,és sok tekintetben a hatalom v édelmét követte, amikor a következőket mondta ki: az ügyvéd csak ügyvédi munkaközösség keretében fejthet ki tevékenységet. Logikus – könynyen ellenőrizhető. Egyegy ügy elvállalásáról az ügyvéd nem is dönthet, azt külön engedélyezte a munkaközösség vezetőj e. Ez a helyzet évtizedekig fennállt, az utóbbi időszakban ez a helyzet oldódott. És végül, a korábbi jogszabályok fenntartották azt a fikciót, hogy a megbízott az nem is az ügyvéd, hanem az "ügyvédi kolhoz". Természetesen erre lehetett elméletet gyártani, de nem felejthetjük el, hogy amikor Mari néni bejön a munkaközösségbe, és ügyvédet keres, akkor ügyvédet keres. Előfordult korábban az, hogy az említett struktúrájú szabályozás lehetővé tette azt, hogy egyegy kényelmetlenebb ü gyben, amikor egy ügyvéd túl merész hangot ütött meg, adminisztratív módon vonták el tőle az ügyet és jelöltek ki más ügyintézőt, aki adott esetben talán lojálisabbnak tűnhetett a hatalom szemében. Fontos volt korábban az ügyvédi szólásszabadság korlátozás a is. Ma, amikor a demokrácia egyik jellemző megnyilvánulásaként kis hazánkban bárki büntetlenül szidhat és rágalmazhat állami vezetőket, talán furcsának hat annak megemlítése, hogy két évvel ezelőtt egy ügyvéd ellen még büntetőeljárás indult akkor, hogyha bizonyos egyéni gondatlanságból fogalmazva egy védőbeszédében arra mert hívatkozni, hogy a védence a beismerő vallomást talán a rend éber őrinek fizikai ráhatása hatására tette meg. Úgy gondolom, hogy közelmúltunk ilyen fölvázolása teszi érthetővé Torgyán József szavait, amikor utalt arra, hogy a diktatúra a szókimondás korlátozása során szinte rákényszerült egy ügyvédellenes jogalkotásra. Ilyen előzmények ismeretében kell vizsgálni azt, hogy a most beterjesztett törvényjavaslat mit változtat a korábbi kép en és miként segíti azt, hogy jogkereső közönség ténylegesen színvonalasabb jogi segítséghez jusson. Meg kell állapítanunk, hogy a törvényjavaslat ezt a legfontosabb követelményt kielégíti akkor, amikor az ügyvédi pályát megnyitja az arra rátermettek előtt , sőt, ezek között versenyt is indukál. Technikai módszerként a magánügyvédkezés teszi ezt lehetővé. Nem értek egyet Torgyán József azon aggályával, hogy szerinte az lenne a helyes, hogyha hétfőről keddre virradóra egy csapásra felszámolnának minden ügyvéd i munkaközösséget. A törvényhozók jól tudják, hogy egy bizonyos jól kiszámítható, rövid kifutási idő eredményeként az ügyvédi munkaközösségek túlnyomó része meg fog szűnni.
