Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. január 28. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 14. napja - A fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - JÓZSA FÁBIÁN, DR. (MDF)
832 érdekeinek megjelenítésére, a helyi közakaratnak megfelelő beruházások, fejlesztések elvégzésére, és szolgáltatások ellátására, a közigazgatási hatáskörök színvonalas gyakorlására. Relatíve erős főváros, mely a lakosság egészéért érzett felelősség től áthatva valósítja meg azokat a közszolgáltatásokat, fenntartja azokat az oktatási, tudományos, szociális, egészségügyi intézményeket, melyek méretüknél, ellátási szerepkörüknél fogva több kerületet, esetleg a főváros egészét is túlnövő jelentőséggel bí rnak. Relatíve erős főváros, mely feltárja, megtalálja a közös érdekeket a kerületek között, képes feloldani konfliktusaikat, és biztosítja a közlekedés, a kommunális ellátás, a vezetékes és egyéb infrastruktúra működtetését. Egy sánta hasonlattal élve a f őváros testében sok kicsi szív és agyközpont működik és lüktet, de az egész külső megjelenését, a karaktert a fővárosi önkormányzatnak kell biztosítania. Két további érv is fölsorakoztatható emellett a kompromisszumos javaslat és érvelés mellett. Nevezetes en: Budapest város története, ahol már az 1893. évi kerületi önkormányzatokról szóló szabályozásban is nemcsak az elöljáróság mint közigazgatási egység jelent meg, hanem igenis megjelentek a kerületi választmányok is, amelyek már az önkormányzati jogosítvá nyok csíráit magukban hordozták, és ez fönnmaradt a két világháború között is mindvégig. Hadd hozzak egy olyan történelmi példát, amit ma népszerűen előhozni nem lehet, de tudomásul kell vennünk, hogy a tanácsrendszer minden kötöttségével, demokratikus cen tralizmusával, személyzeti, utasítási jogkörével és mindennel együtt a fővárosi kerületek számára gyakorlatilag ugyanolyan jogállást és önállóságot, "szabadságot" biztosított, mint amilyet a megyei jogú városok bírtak. A másik lehetséges érv a kompromisszu mos javaslat és megoldás mellett az európai városfejlődési tendenciák, illetőleg a világ nagyvárosainak és agglomerációs térségeinek a viszonya. Elhangzott az, hogy sokkal kevésbé decentralizált megoldások érvényesülnek Európa nagyvárosaiban. Sok vonatkozá sban akceptálni tudom ezt az érvelést, azonban hadd mondjam el, hogy teljesen más példák is vannak. Elég, ha az angol közigazgatás 1986. évi reformjára gondolok, amikor a Great London Councilt, a Nagy Londoni Tanácsot megszüntették, és a hatásköreit felpar cellázták a city és az önállósuló countryk, bizonyos önkormányzati társulások és minisztériumi államigazgatási szervek között. Tehát a világban tapasztalhatók ellenkező példák is. Ezeket tucatszám lehetne sorolni. Ebbe most ne menjünk bele. Azt gondolom az onban, hogy az általam vázolni igyekezett optimális megoldásnak az előttünk álló, a Kormány által előterjesztett törvényjavaslat nem minden részében, nem minden pontban felel meg. Az egyik ilyen rendkívül problematikus kérdés a főváros rendeletalkotási jog köre. A törvényjavaslat 24. §a azt mondja, hogy törvény határozza meg, hogy végrehajtására a két önkormányzati szint közül a fővárosi közgyűlés, vagy a kerületi képviselőtestület alkote rendeletet. Azt hiszem, a dolognak ez a része tiszta, hogyha a törvény konkrét felhatalmazást ad valamennyi önkormányzat számára, és ezt a tisztelt képviselőház teszi, akkor ezzel nincs min tovább vitatkozni. A (2) bekezdés azonban úgy rendelkezik, hogy a főváros egés zét vagy nagy részét érintő, törvényben nem szabályozott társadalmi viszonyok rendezésére a fővárosi közgyűlés rendeletet alkothat, a (3) bekezdés pedig: A kerületi képviselőtestület törvényben vagy a közgyűlés rendeletében nem szabályzott helyi társadalm i viszonyok rendezésére is rendeletet alkothat. Ebből a szövegezésből pedig az tűnik ki, hogy az előttünk fekvő tervezet a kerületi önkormányzatok rendeletalkotási jogkörét a fővárosi önkormányzat ilyen jogosítványaihoz képest csak mintegy szinguláris jell egűnek, mintegy kiegészítő jellegűnek kezeli és fogja fel. A magam részéről azt gondolom, hogy egy ilyen felfogása a kerületek szabadságának, amelynek egyik legfontosabb megnyilvánulása a rendelet- és statutumalkotási jog, ez ellentétes az önkormányzati tö rvény szellemével leszűkítő és ezért valami közbülső, valami jobb megoldást kell erre találni. Azt gondolom, hogy ennek a lehetséges útja a főváros rendeletalkotási jogkörének egy ésszerű, racionális körülírása, körüljárása, korlátozása. A magam részéről e zt két ponton tenném meg. Egyrészt teljes egészében, szövegszerűen is egyetértve Török Ferenc képviselőtársunknak a
