Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. január 21. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 12. napja - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GREZSA FERENC, DR. (MDF)
718 valamilyen módon kezelni lehessen ezt a helyzetet. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliség ellátásáról szóló törvényjavaslat számomra ezt jelenti. Ezért a tiszteletemet fejezem ki. A törvényben valóban megfelelő megoldások látnak napvilágot. Ezeket Tellér Gyula is elismerte, kimondva azt is, hogy módosításokkal, finomításokkal ez a törvény valóban olyan lehet, ami a mai körülmények között a lehető legjobb megoldást nyújtja a helyzet k ezelésére. A törvényben a szolidaritási alap, a munkaadók és munkavállalók befizetéseiből jönne létre, szükség esetén természetesen a költségvetés megterhelésével is. Sem a pártprogramok, sem a szakemberek soha nem mondtak mást, mindig is őszintén megmondt ák, hogy a munka világának szereplői a saját helyzetük könnyítésére csakis olyan módon érhetik el az elvárásaikat, ha maguk is áldozatokat vállalnak. Ez a törvény a minimális igénybevételt jelenti részükre, ami a nehéz körülmények között így is nagyon nagy megterhelés, ezt el kell ismerni, de nincs más lehetőség. Ugyanakkor tudjuk, hogy az Érdekegyeztető Tanács bizottságai a teljes elutasításban részesítették ezt a törvényjavaslatot, ami számomra kissé érthetetlen is, hogy a teljes elutasítás megvan, működő képes alternatíva nélkül. A Foglalkoztatási Alap majd a Munkaügyi Minisztérium kezelésében, de helyben való felhasználással működik, amit egy helyben létrehozott tanács szintén a munkaadók és a munkavállalók bevonásával fog kezelni. Felmerül bennem a gondo lat, hogy vajon hogyan fog működni, amikor a helyi érdekegyeztetés még olyan színvonalon sincs, mint a legfelsőbb szinten. Egyáltalán az érdekegyeztetési mechanizmus teljesen kialakulatlan, teljesen zavaros. Nincsenek olyan érdekvédelmi szervezetek talán e gyik oldalon sem – a munkavállalók oldalán biztosan nincsenek – , amelyek jól körülhatárolt érdekcsoportokat képviselnek valóban legitim módon. Ezért egy pici kitérővel valóban röviden, de meg kell említenem azt, hogy a munkavállalói érdekvédelem a szakszer vezetek világa összevisszaságában tarthatatlan. A Kormánynak is, a Parlamentnek is nagy felelőssége van abban, hogy ezen a területen is kezdeményezzen, segítséget nyújtson, mert ez a törvény csak akkor fog működni, ha valóban a párbeszédre partnerek is les znek, valóban olyan érdekképviseleti szervekkel lehet szóba állni, amelyek a már említett érdekcsoportokat valóságosan is képviselik. Nagyon jól tudjuk, hogy az egyik oldalon van egy, a monopolhelyzeteket élvező, nagy apparátussal rendelkező szervezet, ame ly a SZOT utódszervezeteit jelenti, a másik oldalon vannak az új szakszervezetek, független szerveződések, amelyek a kormányzati figyelem és a parlamenti segítség teljes hiányában nagyon lassan erősödnek. Ez a folyamat nagyonnagyon hosszúvá válhat. Nekünk nincs időnk, hogy végigvárjuk azt a folyamatot, amíg így a helyzet magától kialakul. Ezért segítséget kérek akár egy országgyűlési határozat formájában, amelyik felszólítja a szakszervezeteket, hogy rendezzék a saját soraikat, saját erőből egy általános s zakszervezeti választás formájában. Amennyire erre a gyakorlatban nem bizonyulna lehetőség, akkor pedig a Parlamentnek igenis kötelessége beavatkozni ezekbe a viszonyokba. Ez a törvény csakis akkor fog olyan módon működni, hogy az mindenki számára megnyugt ató legyen, valóban a legjobb segítséget nyújtsa a rászorultak számára. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Grezsa Ferenc képviselő úr a Magyar Demokrata Fórumtól. Felszólaló : Dr. Grezsa Ferenc (MDF) GREZSA FERENC, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sajátos élethelyzetben lévő emberekkel foglalkozó intézményrendszer fölállításáról dönt az Országgyűlés, amikor ezt a törvényjavaslatot vitatja és majd elfogadja.
