Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. január 21. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 12. napja - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HASZNOS MIKLÓS, DR. (KDNP)
712 kötelessége, hogy ne csak a szívünkre vegyük a munkavállalók képviseletét, a vállunkra vételben is legyünk serények. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen, következik dr. Havas…, bocsá nat, Hasznos Miklós képviselő úr a Kereszténydemokrata Párttól. Bocsánat. Felszólaló: Dr. Hasznos Miklós (KDNP) HASZNOS MIKLÓS, DR. (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Lehet, hogy kint már nagyon hideg van, de még nem vagyok havas… Viszont egy olyan törvényjavaslat ot szeretnénk most megtárgyalni, amelynek a megalkotásával ismét szertefoszlik egy hajdani vívmány illúziója, s ez az illúzió a teljes foglalkoztatottság biztosítása. Kétségtelen, hogy volt egy olyan időszak Magyarországon, amikor a hivatalos statisztikák nem regisztráltak munkanélkülit, legalábbis kapun kívüli munkanélkülit Magyarországon. De ennek a látszateredménynek – azt kell hogy mondjam – rettenetes ára volt. A kialakult pazarlás a munkaerővel, a vattaemberek alkalmazása, a jelenlegi bérek színvonala és az egy főre jutó mutatók alacsony volta. Ma a valósággal és a realitásokkal szembenézve tényként kell elfogadnunk egyes területek és szektorok munkaerőfeleslegét. Az elfogadás azonban nem jelenthet passzív tudomásulvételt. A kereszténydemokrácia polit ikai programjában kiemelt helyen áll a szolidaritás kérdése, vagyis a közjót szolgáló államnak azon kötelezettsége, hogy nem hagyhatja magára azokat az állampolgárokat, akik önhibájukon kívül munka, kereset és jövedelem nélkül maradnak. A szolidaritásnak k onkrét anyagi segítségben is meg kell nyilvánulnia, és ehhez nem elég az állampolgárok, egyes öntevékeny társadalmi szervezetek, valamint az egyházak karitatív tevékenysége. Az államnak is vállalni kell anyagi terheket, és komoly szervezőerőt és eszközrend szert fordítani az átképzésre, a munkaerő foglalkoztatására, a mielőbbi munkába állításra. Mert nincs az a produktív ember számára nyomasztóbb és elkeserítőbb érzés, mint a feleslegesség tudata, pláne ha ez anyagi gondokkal párosul. Ezért számunkra kiemelk edően fontos ez a törvényjavaslat, és észrevételeinkkel nem kritizálni, hanem javítani szeretnénk a szűkös eszközök hatásán. Mert bármennyire is nagy szám az a 9 milliárd, amit a költségvetésből a Szolidaritási Alapra, valamint az a 12,6 milliárd, amit a F oglalkoztatási Alap javára jóváhagytunk, ki merné ma azt felelősséggel kijelenteni, most az év elején, hogy ez bőségesen elegendő az 1991. évi munkanélküliség kezelésére, a munkanélküliek szempontjából. És nem véletlenül hangsúlyozom azt, hogy a munkanélkü liek szempontjából. Mert a különböző, újonnan kreált szervezetek finanszírozására bizonyára elég, sőt, azt hiszem, talán sok is. Nem kívánok részletes vitába belebocsátkozni, de ha csak a törvényjavaslaton végigmegy az ember, csak ezeket a szerveket látja. Foglalkozik a kérdéssel maga a Munkaügyi Minisztérium, amely ugyan csak a kormányzati stratégiát képviseli, de az indokolás szerint maga kezeli a foglalkoztatási alapot is. A munkaerőpiaci bizottság, az országos munkaügyi központ, a megyei munkaügyi tanác s, a fővárosi munkaügyi tanács, a megyei munkerőpiaci szervezet – és ez nem tudom, mennyiben azonos a megyei munkaügyi központtal – , valamint a munkaügyi központ kirendeltségei, sőt, az egyes munkaadókhoz telepített kirendeltségek. Ez a munkaerőpiaci intéz ményrendszer 1990. júniusában mindösszesen 650 fő volt, december 30án 800 fő. Most, amennyiben a melléklet számításai alapján 4%os munkanélküliségnövekedést prognosztizálnak 1991re, akkor már ennek az apparátusnak a létszámát 1900 főben határozza meg a melléklet. Azonban számomra egy kissé kétséges az, hogy az apparátus létszámával egyenes arányban nőni fog a munkahelyek száma is. És ez az 1990 fős létszám nem foglal magában mást, mint az országos munkaügyi központot, a volt munkaerőközvetítőket és a v olt tanácsi munkaügyi szakigazgatási szervek létszámát, legalábbis a kiinduló számban az 1990. december 31ei 800 főben
