Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. január 21. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 12. napja - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
711 irányba kívántunk hatni, hogy ez a szervezet valóban szolgáltató szervezet legyen, hatáskörét és jogosultságait az érdekegyeztető testületeknek kívántuk átadni. Tisztelt Képviselőtársaim! Talán úgy tűnik, hogy nem tartozik szorosan a témáho z, mégis engedjék meg, hogy néhány perc erejéig az érdekegyeztető rendszer működéséről szóljak és vegyem igénybe a türelmüket. A tervezet leginkább osztrák és német működő példákból indul ki. Hozzátenném,hogy hajlamosak vagyunk a nyugati példák közül a ném et nyelvterület példáit használni, pedig a német nyelvterület jelentős mértékben különbözik a magyar helyzettől. Ausztriában tagsággal rendelkező kamarák működnek, a szocialista partnerség intézményrendszere egy bejáratott rendszer. És Ausztriában is és Né metországban is alapvetően egységszakszervezetek működnek. Majd ha egyszer mód lesz rá, szeretném bizonyítani, hogy a francia, a spanyol, az olasz példa több tanulsággal szolgálhat a számunkra. A német és az osztrák példától eltérően nálunk a kollektív meg állapodásoknak nincsen kialakult rendszere, a jogi szabályozás töredékes vagy elavult, nem világos, hogy kik köthetnek kollektív megállapodásokat. Az érdekegyeztető tanácsnak mint országos érdekegyeztető szervezetnek nincsen jogszabályi alapja, a munkahely eken plurális szakszervezeti működés van, és éppen ezért nem világos, kik azok, akik a munkavállalók meghatározott hányadát képviselik, és kik rendelkeznek erre a képviseletre megfelelő felhatalmazással. Aligha lehet a törvényjavaslatban értelmezni azt a k itételt, hogy a megyei munkaügyi tanácsokban a munkavállalók érdekképviseleti szerveinek három képviselője vesz részt. Hogy hogyan választódik ki az a három, erre vonatkozóan a törvény semmilyen útmutatást nem tartalmaz. Ezzel a feszültséggel a Parlament, a képviselők már többször szembenéztek, és nyilván azért született a Szabad Demokraták Szövetsége részéről olyan önálló indítvány, amelyik azt javasolta, hogy legyen kötelező megújítani a munkavállalói érdekképviseleti szervezetek tagdíjelvonásához adott f elhatalmazást, és ezáltal valamiféle reprezentativitásról képet kapni az érdekképviseleti szervezetek között. Ezt a javaslatot a Parlament nem tárgyalta, ugyanakkor ennek egy mutációját, amelyet a Szocialista Párt nevében benyújtottunk a magánszemélyek jöv edelemadójára vonatkozó törvény során, a Parlament nagy többséggel elutasította. Így tehát abban a helyzetben vagyunk, hogy az érdekképviseleti szervezetek közötti erősorrendről semmilyen objektív képünk nincs. Meggyőződésem, a Munka Törvénykönyvének konce pciója ismeretében, hogy nagyon sokat segíthet a helyzeten a munkavállalói részvételi jogosultságok jogszabályban való rögzítése, az üzemi tanácsok megválasztása akkor, ha tisztázódik, hogy ez az üzemi tanácsválasztásokban a szakszervezetek, munkavállalói szervezetek és természetesen a szervezeten kívüli munkavállalók jelöltállítási joggal rendelkeznek. Ennek a választásnak az eredményeképpen képet kaphatunk az egyes munkavállalói érdekképviseleti szervezetek valódi támogatottságáról, és ebből lehet majd kö vetkeztetést levonni a különböző munkaügyi intézmények, közöttük a foglalkoztatási tanácsok működésére vonatkozóan is. A szocialista frakció által benyújtott módosító indítványok egy része azt szolgálja, hogy addig is, amíg erre a jogi aktusra, lépésre sor kerül, valamilyen objektív módon legyen működőképes ez a foglalkoztatási intézményrendszer, és ne ötletszerű vagy politikailag prekoncepciózus legyen a különböző érdekképviseleti testületek összetételének meghatározása. Végül engedjenek meg mindehhez egye tlen szubjektív megjegyzést. Ahhoz, hogy ez az érdekképviseleti szervezet valóban a társadalmi demokrácia egy fontos intézményrendszere legyen, ahhoz meggyőződésem szerint az kell, hogy a demokratikus politikai működésnek csak egyik és ne egyetlen ismérve legyen a szabad parlamenti választás. A szabadon megválasztott Parlamentnek, a törvényhozásnak is folyamatosan szembesítenie kell a szándékait azoknak az akaratával, akiket itt a Parlamentben képvisel. És ennek legfeljebb a megszervezése a Kormány feladata . Mindannyiunk
