Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. január 21. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 12. napja - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
710 törvényhozás mechani zmusát tekintve azért is találó, mert az előzetes egyeztetési rendszer segít feltárni az eltérő véleményeket, ütközteti egymással a szembenálló érdekeket. Mégis, bár a helyzet nálunk más, azt gondolom, hogy egy kicsit hasonló helyzetben vagyunk. Nálunk a h ázasságkötő terem hasonlata azért használható, mert mi mindig abban a helyzetben vagyunk, hogy amikor döntünk, akkor már útban van a gyerek. A foglalkoztatási törvény koncepciójáról rendkívül érdekes lenne vitatkozni. De vajon itt és most ideje vane az el térő koncepciók ütköztetésének akkor, amikor tudjuk, hogy munkanélküliek vannak, és az 1991es évben – sajnos – az eddiginél lényegesen nagyobb számban lesznek. Ezért boldogabb időkre megtartva azokat az elvi észrevételeinket, amelyeket egy koncepció vitat ása során el lehetne mondani, a szocialista frakció véleményét a törvényjavaslat új elemeivel kapcsolatban szeretném nagyon gyorsan összefoglalni. A szocialista frakció egyetért azzal, hogy a munkanélküliek járadékát egy biztosítási rendszerrel fedezzük. E gyetértünk azzal, hogy a munkaadók és munkavállalók biztosítása adja a Szolidarítási Alap egy részét. Ugyanakkor úgy véljük, hogy nem elég határozott a különbségtétel a munkaadók és a munkavállalók helyzete, és ebből következően kötelezettségei között. Ez a különbségtétel végső soron azt jelentené, hogy a munkavállalók hozzájárulásának önkéntesnek kellene lenni. Ebben a rendszerben – amelyet elénk terjesztettek – ennek az önkéntességnek az elemei megvannak ugyan, hiszen önkéntes munkavállalói biztosítást fi zethetnek azok, akik munkaviszonnyal nem rendelkeznek. De a munkaviszonyban lévők számára a hozzájárulás fizetése kötelezettség. Az önkéntesség másik megközelítési lehetősége, hogy aki többet fizet, az nagyobb biztonságra számíthat, ha úgy tetszik, a bizto sítási rendszertől többet kap. Ennek az eleme a javasolt rendszerben az a tény, hogy a munkanélküli járadék folyósításának időtartama a járulékfizetés időtartamától függ. Az viszont, hogy ki mikor fizet járulékot, az nem a saját jó szándékának eredménye, h anem tulajdonképpen meghatározza az a tény, hogy milyen hosszú ideig volt munkaviszonyban, volt tehát lehetősége és kötelezettsége a járulék fizetésére. A második észrevételünk. Elvileg elfogadjuk, nem kifogásoljuk, hogy a munkanélküli ellátás finanszírozá sa háromcsatornás legyen. Egyetértünk azzal, hogy a munkaadók, a munkavállalók és a költségvetés együttesen finanszírozzák az aktív és passzív foglalkoztatási intézményrendszert, a Szolidaritási és a Foglalkoztatási Alapot. Ugyanakkor semmi nem indokolja a zt, hogy erre az évre változtassunk a már korábban kifejtett álláspontunkon. A költségvetési vita során elmondtuk, hogy erre az évre, 1991re további jövedelemcentralizációt elfogadni nem tudunk, erről képviselőtársaim a későbbiekben szólni fognak. Magunk is tudjuk azt, hogy az eddig költségvetésben rögzített összegek a Szolidaritási és Foglalkoztatási Alap várható kiadásaira nem lesznek elegendőek, de úgy ítéljük meg, hogy a decemberben hozott döntés korrekciójára a későbbiekben lesz módunk. Harmadszor. A pályakezdők munkanélküli segélyével kapcsolatban szeretném elmondani, hogy a pályakezdők munkanélküli segélyének bevezetésével jobb híján egyetértünk. Ugyanakkor nekem mint pedagógusnak, személy szerint is óriási kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy a z életben, a társadalmi munkamegosztásban először jelentkező munkavállalókat ne munkával, hanem munkanélküli segéllyel várjuk. Éppen ezért módosító indítványaink elsősorban azokat az elemeket erősítik a javaslatban, amelyek a segély kikerülését teszik lehe tővé. Azt is hozzátenném, hogy a segély összege és folyósításának ideje a valódi problémát meg nem oldja, és hitünk szerint csak a társadalmi rossz lelkiismeret elaltatására alkalmasak. Ezért indítványaink egy része a nagyságra, illetve a folyósítás időtar tamára vonatkozik. Végül a konkrét észrevételek közül a munkaerőpiaci szervezettel kapcsolatban egyetlen mondat. A Szocialista Pártnak általában kemény kétségei vannak a decentralizált államigazdasági szervezetek bővítését illető en. Ez alkalommal kivételt teszünk, hiszen a munkaerőpiaci szervezet léte és jó működése meghatározó mértékben befolyásolja a munkanélküliek ellátásának minőségét is. Ezt a szervezetet viszont mi szolgáltató szervezetnek tekintjük, és éppen ezért indítvány ainkkal abba az
