Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. január 21. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 12. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
687 megélhetést, és ahogy nekem vagy képviselőtársaim közül sokuknak a diploma jelentet te valamikor a megélhetést, ha azt az egykét hold földet elveszik tőlük, akkor lényegében az ő diplomájukat vették el. Felállt egy parasztember, akinek valamikor szeszfőzdéje és kocsmája volt. Elmondotta, hogy borzasztóan fájt neki, illetőleg felmenőinek, amikor elvették a szeszfőzdéjét, rettenetesen fájt, amikor elvették a kocsmáját, de ő ezeket mind tudomásul veszi, de neki volt egy, egyetlenegy hold földje is, és ő naponta azóta is kijár azt az egyetlenegy hold földet megnézni. Arra kért engem, hogy mon djam el a Parlamentben, hogy ő egész életében, bármit csináltak vele vagy családjával, mindent tisztelettudóan tudomásul vett, de ha ő azt az egy hold földjét nem kapja vissza, akkor ő azért gyilkolni fog. És kért engem arra, hogy mondjam el Önöknek a Parl amentben, kérjem meg a miniszterelnök urat, kérjem meg a Kormányt, vonja vissza az 1020as törvénytervezetet (mozgás) és terjesszen elő ahelyett egy olyan, a reprivatizációs alapgondolatból kiinduló törvényjavaslatot, amely a földet és az egyéb visszaadhat ó vagyont is visszaadja mindazoknak, akiknek még visszaadható; amint történt ez Csehszlovákiában, amint történt ez Romániában, amint történt ez Németországban. És ha valamilyen vagyontárgy nem adható vissza, akkor mindaz, aki már nem kaphatja vissza, majd tudomásul veszi még azt is, hogy az államnak a lehetőségei korlátozottak. De szeretnék látni az emberek azt, hogy a Kormány részéről megvan a jószándék, hogy a népi követeléseket kielégítsék. Itt utalok arra, hogy a Demokrata Fórum választási ígéretei közö tt szerepelt, hogy visszaadják mindazoknak a földet, akiknek lehetséges visszaadni. És legyen szabad arra utalnom tisztelt Ház, hogy a most beterjesztett kárpótlási törvénytervezetet én nem azért emlegetem most fel, mert nem tudnék várni még két hetet parl amenti vitájának megkezdésével. Egészen egyszerűen arról van szó, hogy robbanás előtt áll a vidék. Félő, hogy robbanás fog bekövetkezni, és akkor már nem fogunk tudni semmiféle törvénytervezetet tárgyalni. Ezt szeretném igen tisztelt képviselőtársaimmal me gértetni, és higgyék el nekem, hogy akkor, amikor a beterjesztett kárpótlási törvénytervezetre azt mondom, hogy az elfogadhatatlan, még rendkívül visszafogottan fogalmazok, és ha azt mondom, hogy ez súlyosan diszkriminatív a parasztságra nézve, akkor elég, ha csak arra utalok, hogy ez a kárpótlási törvénytervezet 5 milliós felső határból indul ki, de ugyanakkor megjelöli az 1949. VI. 8i időpontot, amikor is 200 hold, vagyis 116 hektár volt a birtokolható földterület felső határa. Hát ha 20 aranykoronával s zámolom, akkor maximálisan 452 ezer forint kárpótlás juthat – aki pénzben akarja felvenni a föld ellenértékét, 1000 forintos szorzót alkalmazva, ha 750nel szorzom, akkor még kevesebbet, míg az egyéb vagyonok, tehát a nagyüzemek tulajdonosai az 5 millió fo rintot minden további nélkül felvehetik. Mi ez, ha nem diszkrimináció? A legsúlyosabb diszkrimináció épp azokkal szemben, akik több mint ezer éven keresztül életben tartották ezt a nemzetet. És ha szabad nekünk arról tárgyalnunk – és itt kérem az igen tisz telt kereszténydemokrata néppártbeli barátaimat – , hogy vajon egy egyháznak visszaadhatóe természetben a vagyona egy része, akkor kérdezem: csak a parasztembernek nem adható vissza a vagyona. És ezt nem fogom tudni sohasem megmagyarázni és Önök sem fogják tudni megmagyarázni. Amikor ez az idős, elaggott, kétségbeesett parasztasszony felállt, és azt mondotta: tessék megmondani képviselő úr, hogy mi a férjemmel és a családommal soha semmilyen törvényt nem sértettünk, mi mindig elmentünk a templomba, mi mindi g becsületesek voltunk, mi soha egy csúnya szót nem használtunk a családon belül, mert azt is úgy tekintettük, hogy halálos bűn, de mi ki fogunk állni a földünkre, és megöljük azt, aki odajön. (Zaj.) Erre fel kell figyelnie a Parlamentnek, mert a nép úgy g ondolkodik, hogy a bolsevizmus elvette tőle azt, amit kapott a földosztás során, vagy amihez a család hozzájutott, és úgy gondolta, hogy jön a többpárti Parlament, és visszaadja, és érthetetlen, megfoghatatlan a számára, hogy miért nem adja viszsza. És nin cs időnk várni, hogy majd módosító indítványokkal február 4e után megpróbáljuk befolyásolni a kormányzatot. Ha nem fogja a nép tapasztalni a kormányzat részéről, hogy a kormányzat azt mondja: beláttam, tévedtem, visszavonom ezt a törvényt, és megadom a né pnek, amit kíván, akkor sajnos azt kell, hogy mondjam: ennek olyan következményei lesznek, amelyeket lehet
