Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. január 15. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 10. napja - A nyugellátások, a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások emeléséről és a gyermekgondozási segély kiegészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat C változatának megtárgyalása - ELNÖK (Vörös Vince): - BAKÓ LAJOS, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Vörös Vince): - G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF)
651 "Ha a legalsó jövedelmi kategóriába tartozók korösszetételét, illetve az e téren bekövetkező változást vesszük alapul, akkor azt tapasztaljuk, hogy az elmúlt k ét évtizedben az alsó decilisben, vagyis az alacsony jövedelmű népességtizedben jelentősen megnövekedett a kétéves és a fiatalabb, sőt a hároméves – hatéves korú gyermekek s természetesen az őket nevelő szülők aránya is. Ezzel párhuzamosan a nyugdíjas korú n épességen belül komoly mértékben csökkent az első decilisbe, csoportba sorolt személyek hányada." A gyermekeket nevelők fogyasztási árindexe gyorsabban nőtt, mint az átlagos lakossági árindex s a nagycsaládosoké még kiemelkedőbben. A gyermeknevelés terhei folyamatosan nőnek, másrészt leépültek a gyermekruhára, a tanszerekre s a gyermekek élelmezésére, például a tejre fordított állami dotáció, s ez termékenként 2től 400%os áremelkedésben mutatkozott meg. Ezért a gyermekes családok sokkal jobban érzik az in flációt, mint a gyermektelenek. A családi pótlék a gyermekek fogyasztásának mintegy egyharmadát fedezi az eltartottak számától függően differenciáltan, s hiába tartott eddig az inflációval lépést a családi pótlék emelése, a másik kétharmad abszolút értékbe n növekedő kiadásokat takar, s ezekkel a jövedelmek növekedése megközelítően sem tartott lépést, s így egyre többen jutottak közülük a szegények egyre szélesedő táborába. A családi pótlék mostani emelése nem fogja az infláció mértékét fedezni. Gondoljunk c sak bele, hogy korábban minden juttatás reálértékét próbálták megőrizni, szinten tartani, a gyermekek után levonható adóalap azonban maradt ezer forint. Az árszínvonal növekedésével a többgyermekeseknél általánossá válik a létminimum adóztatása. Magyarorsz ágon először tavaly júniusban volt családkongresszus, amelynek védnöksége egyházi és állami vezetőkből állt. A résztvevők kiadott nyilatkozatukban arányos közteherviselést sürgettek, kérték a Kormányt, olyan adó- és szociálpolitikát folytasson, amely minde n eltartottat figyelembe vesz. A családokban ugyanis a gyermekek után sokkal több adót fizetnek, mint a gyermekek tanszereire vagy iskolai, óvodai élelmezésére. Egész Európában példátlan a gyermekes családok ilyen mérvű megadóztatása. Ez is hozzátartozik a z Európába vezető úthoz, ha azt akarjuk, hogy az elittel együtt az egész nép induljon el az áhított fejlődés vonalán. Külön kiemelném a négy vagy ennél több gyermeket nevelő családok helyzetét. Az összes családnak ez alig 23%át jelenti, segítésük nem any agi kérdés, hanem a társadalom szociális érzékenységét tükrözi. A gyermekeknek még egytizede sem él ilyen családokban, de az itt élők 39%a az átlag alatti jövedelem szintje alatt s több mint a fele, 60%a a létminimum szintje alatt él. Egyetlen olyan társ adalmi réteg sincs, amely ehhez hasonlóan nehéz helyzetben lenne. Lakáskörülményeik mostohák, szűk, komfort nélküli lakásokban él az egyharmaduk, s a rendszerváltás kárvallottai leginkább ezek a nagycsaládosok és általában véve a gyermekes családok lesznek . Fogyasztásuk, létbiztonságuk az elkövetkezőkben veszélyben forog. Ezért örülök annak, hogy két képviselőtársam visszavonta azt az indítványát, amelyben kezdeményezték, hogy négy gyermek fölött ne járjon családi pótlék. Annál is inkább fontos ez, mert tud nunk kell, hogy az elmúlt négy évtizedben folyamtosan csökkent a gyermekszületések száma hazánkban, egyetlen rövid hároméves időszakot kivéve, s 1981től már a lakosság száma is fogyóban van, az elmúlt évtizedben közel 350 ezerrel csökkent. Ha ehhez hozzát esszük azt az adatot, hogy a nyugdíjasok száma egy évtized alatt 250 ezerrel nőtt, egyértelművé válik, hogy egyre kevesebb aktív keresőre jut egyre több nyugdíjas. Jövőnket tekintve tehát előtérbe kell helyezni a családpolitikát. A fent említett adatokat a képviselőtársam, Szeleczky Zoltán által már méltán említett Fekete Gyula bocsátotta rendelkezésemre, így tudtam Önök elé terjeszteni. A nyugdíjasok érdekeit nem elhanyagolva és támogatva nagyon hangsúlyosan kell figyelmünket a családpolitikára fordítani, de ezt nem segélyekkel és könyöradományokkal kell megoldanunk, ez csak tüneti kezelés lehet, hanem a feltételeket kell megteremtenünk ahhoz, hogy a családok
