Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 17. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - Bejelentés a rendkívüli ülésszak napirendjének kiegészítésére - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
56 mérhető le igazán, hogy az állam és az egyház feladatbeli szétválasztása milyen mértékben valósu l meg. Mindamellett, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége tudatában van az átmenetiségből fakadó szükségszerűségeknek és nehézségeknek, a tisztán- látás érdekében meg kell hogy állapítsa azt, hogy ez a költségvetési javaslat nem a szétválasztás elvét követi . Az állam ugyanis kifejezetten egyházi feladatokat vállal magára, amikor például a hitélet működési költségeire és a hitoktatók díjazására irányoz elő költségvetési támogatást, és ezzel tulajdonképpen magát a támogatási rendszert továbbra is segélyezési r endszer formájában tartja meg. Az alkotmányos és a normális állapot az lenne, ha ezeket mint sajátos egyházi feladatokat az egyházak saját anyagi erejükből láthatnák el. A probléma azonban éppen abból adódik ma, hogy addig nem képesek erre az egyházak, ame ddig a privatizációs eljárás keretében hozzá nem jutnak a működőképességhez szükséges vagyonrészhez. Így a privatizációs vagyonszerzés előfeltételét jelenti az említett költségvetési rendellenesség megszüntetésének, ezért ennek mielőbbi véghezvitelét a Sza bad Demokraták Szövetsége alkotmányos kérdésnek tartja. Zárójelben jegyzem meg ezzel kapcsolatosan, hogy éppen emiatt nem tartjuk kielégítőnek a kormányzat múlt héten bejelentett azon elképzelését, hogy erre a privatizációra az egyházak vonatkozásában tíz évet irányoz elő. Könnyű belátni, hogy az időtartam hosszúsága milyen tág teret nyújt a további feladatbeli és pénzügyi összefonódáshoz, valamint a kormányzat pénzügyi elosztó szerepének meghoszszabbításával egy bizonyosfajta vallási tervgazdálkodáshoz. Sz eretnénk azonban, ha a kormányzat már most válaszolna két kérdésre. Vajon a költségvetési javaslat egyházakra vonatkozó elveit véglegesnek tartjae – mert, zárójelben jegyzem meg, a nemzeti megújhodás programjában az szerepel, hogy az 1991es költségvetésb en megjelennek az egyházak támogatásának a végleges elvei – , vagy pedig csak az ingatlankérdés rendezéséig kívánja fenntartani e tipikusan egyházi tevékenységek támogatását? Amennyiben ez utóbbiról van szó, akkor további kérdésünk az, hogy a mostani segély eket vajon kártérítésnek fogjae föl, amellyel a későbbiekben majd csökkenteni kell a végkielégítésnél az egyházi igényeket, vagy álláspontja szerint ez attól teljesen függetlenül jár. Előremutató ebben a rendszerben az, hogy az egyházak oktatási, szociáli s – egyszóval az úgynevezett közhasznú – tevékenységének a hasonló állami intézményekével azonos mértékű támogatást nyújt a költségvetés. Ezt azonban beárnyékolja az a tény, amelyet már Németh Zsolt képviselőtársam is említett: ugyanakkor társadalmi szerve k, alapítványok azonos tevékenységére ennek csak az ötven százaléka jut. Amennyiben a kormányzat nem kíván abba a látszatba keveredni, hogy világnézeti alapú diszkriminációt alkalmaz, akkor ezen álláspontunk szerint változtatni kell – márpedig ezt nem felt ételezzük a kormányzatról. Egy más megközelítésből elmondható, hogy az egyházak finanszírozását valamiféle misztikus ködfelhő veszi körül, és ez a köd a költségvetés címeinek elnevezésében és a címek rendszerbeni elhelyezésében testesül meg. Így aztán nem csoda, hogy egyesek mást és mást sejtenek a homálynak a mélyén – így például Németh Zsolt képviselőtársam éppen a római pápát vélte fölfedezni valamelyik költségvetési összeg mögött. Az, hogy az egyházaknak szánt összeg egy része miniszterelnökségi, másik része pedig a Művelődési és Közoktatásügyi Minisztériumnál, tehát ágazati szinten jelentkezik, két hivatal párhuzamos működésére utal, mégpedig ugyanazon hatáskörrel – hiszen a miniszterelnökségi szinten feltüntetett tételek klasszikusan ágazati jellegűek. Nem értjük, miért kell ágazati feladatokat elvonni az ágazati tárcától. Mi indokolja például azt, hogy a pannonhalmi apátság felújítására a pénz minisztériumi szintről folyósítható, míg például a Szent István Bazilika esetében ugyanezt a technikai művelet et már miniszterelnökségi szinten kell lebonyolítani. Ezzel kapcsolatosan az a kérdés merül föl, hogy vajon az egyházügyek elbürokratizálásának sohasem lesz vége. Ennél is elgondolkodtatóbb, hogy a bizottsági meghallgatáson kiderült: a
