Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 29. szombat, a téli rendkívüli ülésszak 7. napja - A Központi Műszaki Fejlesztési Alapról szóló 1988. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folyta - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SOÓS KÁROLY ATTILA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZABÓ IVÁN, DR. a gazdasági bizottság elnöke: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter:
456 milliónak a hiánya, nevezetesen az OTKAnál. Kétmilliárd helyett 1,8 milliárd. Ott adna kevesebbet, ahol azt gondolja a Kormány, hogy a költségvetés tető alá hozásához szükség van a 300 millióra. Én azt javaslom – az a lényeg, hogy a költségvetési bizottság állásfoglalásában lényegileg megértette a helyzetet, megértette és elismerte azt, hogy a Kormány cselekvése az adott helyzetben a szükséges rossz, de lehetséges, úgyhogy ezt köszönöm a Kormány nevében, és javaslom – , hogy a költségvetési bizottság tagjai, akik ezt a megértést tanúsították, ezt a felismerést gyakorolták, a szavazásnál is gyakorolják. Pál László itt most el nem hangzott indítványa, annak számos pontja arra vonatkozik a t örvényjavaslat szövegével szemben, hogy a törvényjavaslat, illetve elfogadása esetén a törvény ne általában adjon lehetőséget a KMŰFÁnak alapkutatásokra való fordítására: ne általában, hanem konkrétan csak 1991re vonatkozóan. A Kormány ezzel egyetért. A költségvetési bizottság, valamint Kálmán Attila indítványában szerepel egy olyan kitétel, hogy a KMŰFA, az OTKA javára biztosítandó 1,8 milliárd, illetőleg a Felsőoktatási Fejlesztési Alap javára biztosítandó egymilliárd az legfeljebb – ez a szócska szerep el benn, legfeljebb – 1,8 milliárd, illetve legfeljebb egymilliárd legyen. A Kormány ezt nem javasolja elfogadni, mert bizonytalan helyzetet teremt. Bizonytalan helyzetet teremt egyrészt ezeknek az összegeknek a várományosaira nézve, nem tudnak tervezni, i gazából nem tudják, hogy milyen összegekkel számolhatnak. Bizonytalan az is, hogy ki fog dönteni erről a tényleges nagyságrendről. Hiszen a Képviselőház, az Országgyűlés által eldönthető összegről van szó. Igazában költségvetési jellegű juttatásról, és ebb en nem szokás tudomásom szerint – nem vagyok költségvetési szakember, nem szokás – ilyen nem egyértelmű összegeket megállapítani. Mindezek fényében én azt javaslom, hogy a bizonytalanságnak elébe menő, illetve azt kizárandó, a konkrét, abszolút összegek sz erepeljenek a törvényben, tehát ne fogadtassék el e tekintetben a költségvetési bizottság javaslata, indítványa, illetve Kálmán Attila indítványa. Végezetül néhány szót a felszólalásokra vonatkozóan. Pál László elvi kifogásait mondta el a 300 milliót illet ően, hogy végül is intézményi célokra, intézmény működésének céljára bocsátunk rendelkezésre ilyen, más célra rendelt összegeket, ennek nincs vége. Gyakorlatilag ez volt mondanivalójának a lényege. Más összefüggésben ugyanilyen lépéseket lehetne tenni. Én azt tudom erre válaszolni, hogy remélem, jövőre is itt leszünk, és azzal a hittel leszünk itt, hogy ezen módosítani kell. Nemcsak önmagán azon, hogy egy más célú, tehát közvetlenül gazdaságorientált fejlesztések céljára szolgáló alapokból rendelünk át köl tségeket más célra, forrásokat más célra, hanem egyáltalán a KMŰFÁnak egyfajta új kezelésére lesz szükség, amire a Kormány javaslatot elő fog terjeszteni. Ez nyilvánvalóan érinteni fogja ezt az államháztartási törvényt is. Ami az OTKA – tehát a Sasvári Sz ilárd említette, okkal, az OTKA – keretében folyó kutatások kontraverziális összefüggéseit illeti, hogy jó helyre: megint csak nem intézményi ellátásra megye a pénz nagy része, nemrégen született meg a Kormány rendelete, amely e tekintetben is egy hatékon yabb pályáztatási rendszert kíván bevezetni, és a lehető minimálisra szűkíteni annak lehetőségét, hogy ezek az összegek intézményi ellátást szolgáljanak, hanem eredményorientált pályázatok és kutatások célját szolgálják. Én nem zárom ki, hogy mégis nem les z lehetőség, és nem talál az okos kutató és az okos oktató majd valamilyen módot arra, hogy a pénz egy részét intézményi ellátási célokra is fordítsa. Alapvetően azért ezt megpróbáljuk meggátolni. Ami végezetül Rab Károlynak azt az észrevételét illeti, mis zerint törvénytelen volna a 300 milliónak a költségvetés javára való átcsoportosítása, avagy az egésznek a költségvetés javára való átcsoportosítása – mert itt egy célhoz kötött forrásról van szó – , azt tudom mondani, hogy
