Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 29. szombat, a téli rendkívüli ülésszak 7. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - ZSEBŐK LAJOS (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ) - ELNÖK (Szabad György): - ZACSEK GYULA, DR. (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - ZACSEK GYULA, DR. (MDF)
425 De nem is ez az alapvető és legérdekesebb szám, hanem az, hogy ez a GDPhez hogyan viszonyul. Ugyanis ez fogja kimutatni azt, hogy egy forint ma hány forintot vagy hány fillért ér. A XVII. fejezet, PMfejezet 26. számú mellékletében van egy t áblázat, amely összefoglalja a személyi jövedelemadóbevétel és adóterhelés alakulását. Itt be van mutatva, hogy mennyi lesz a várható GDP és mennyi az 1990re eső. Ha ehhez a két számhoz viszonyítjuk a lakosság összes jövedelmét és az általam az előbbiekb en felsorolt összes adóterhet, amely szintén a lakosságot sújtja, akkor a következő viszonyszámokat kapjuk. Az összes jövedelem a GDPhez viszonyítva azt mutatja, hogy 1990ben, tehát az idén, 68,1% az arány, 1991ben pedig 70,1%. A különbség plusz 2%, teh át 2%os növekedést mutat ez a viszonyszám, ami tartalmában azt jelenti, hogy a lakosság összes jövedelme a GDPhez képest 2%kal nő. Ezzel szemben az összes adó, szintén a GDPhez viszonyítva, azt mutatja, hogy 1990ben 39,5%, 1991ben pedig 40,2% ez a vi szonyszám. Itt a különbség plusz 0,7%, vagyis ez relatíve 1,3os adótehercsökkenést jelent. Ez volt az eredeti költségvetési táblázatban. Azóta itt kompromisszumok születtek, és új adótáblázat, új átcsoportosítások következtek – nem tudom, hogy az új képl etben ezek a számok hogyan fognak megjelenni. Hangsúlyozom, hogy ez az eredeti, benyújtott költségvetési tervezetből nyert információ. Ennek alapján azt lehet mondani, hogy az összes adóteher, ami a lakosság vállait nyomja, a forint relatív vásárlóértékébe n kifejezhető. Azt jelenti, hogy 100 forint elköltésénél 100 forintból 1990ben 57,99 forintot fizetett a lakosság a költségvetésbe – vagy közvetlenül, jövedelemadóként, vagy pedig az általam az előzőekben kigyűjtött, más adónemekben, mint adóteherviselő és mint fizető tette ezt – , ezzel szemben 1991ben 100 forintra vetítve az 57,31 fillér. Eszerint a kimutatás szerint tehát 60 fillérrel nőtt a forint értéke, ha ezek az adatok "ülnek". Azért tartom ezt feltétlenül fontosnak elmondani, mert rávilágít, men nyire igaza van azoknak, akik úgy gondolkodnak: igenis, nagyon lényeges az, miként oszlik meg a teher a társadalom egyes rétegei, egyes csoportjai között. Az átlagszám valahol mindig torzít – ettől még nagyon sokan kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy nem fog ják tudni kifizetni a villanyszámlát, a fűtésdíjat, és sorolhatnám, hogy mit. A költségvetési vitának egy másik aspektusára szeretnék rávilágítani – ez pedig az a dilemma, ami itt mindannyiunk számára megrajzolódott az elmúlt egy hónapban. Itt fölvetődött az a kérdés is, hogy ki az úr ebben a Házban, ebben a hazában: a bankok, a Világbank vagy valami más? Én azt hiszem, az adósok börtönébe kerültünk, és a börtönben általában a börtönőr az úr. Az elmúlt években olyan helyzetbe kerültünk, mint az adósok, hisz en ezt a törlesztést, ezt a 20 milliárd visszafizetést valahol vállalni kell – a nemzet becsületbeli ügye kell hogy legyen. Ez az az alapvető kérdés, ami miatt a dilemmánk oly nagy. Mikor járunk el helyesen: ha elfogadjuk ezt a költségvetést, amiről tudjuk , hogy nem a legjobb, vagy pedig nem fogadjuk el, de akkor mi lesz ennek az ára, mi lesz ennek az eredménye? Hogyha ezt a dilemmát megpróbáljuk megoldani, azt hiszem, lehetetlenre vállalkozunk, mert egyik eredményét sem tudjuk világosan megjósolni, csak vé lelmezni – a kockázat viszont óriási. Azért furcsa valami a számomra. Itt egy kicsit a történelmet – nem régmúlt történelmet, hanem az elmúlt hónap történelmét – szeretném feleleveníteni. A költségvetést 1990. november 30án kapta kézbe a Képviselőház. Ezu tán, 1990. december 9én, vasárnap – egy héttel később – a Hét című műsorban egy egészen furcsa interjúnak lehettünk a szem- és fültanúi, nevezetesen: Kis János, mielőtt még elmondta volna a pénzügyminiszter az expozét itt, a Parlamentben, bejelentette, ho gy az SZDSZ nem tudja ezt a költségvetést megszavazni. Az expozé december 11én, kedden hangzott el itt, a Parlamentben, és ugyanaznap az újság megerősítette, hogy a költségvetést nem fogja megszavazni az SZDSZ – itt van az aznapi újság a kezemben. (Mutatj a.) Szeretnék még egy nagyon érdekes dolgot kiemelni az előzményekből, ami szintén a közelmúlt történelme. Az Országgyűlés őszi ülésszakának 24. ülésnapján, 1990. december 11én, kedden a következő mondatok hangzottak el: "Az országnak szüksége van arra, h ogy az év végéig, vagy
