Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 28. péntek, a téli rendkívüli ülésszak 6. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - GÁLSZÉCSY ANDRÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
387 Hivatal. Ennek a költségei nem jelennek meg a honvédelmi tárca kiadásai között, úgyhogy – államti tokként – nem is árulom el, hogy mekkorák ezek a költségek – de ha el akarnám árulni, akkor sem tudnám egészen pontosan megmondani, mert ezek a költségek – legalábbis egy részük – szét vannak osztva a különböző katonai kiadási tételek között, tehát egészen pontos summázatot a nemzetbiztonsági bizottság tagjai sem hallottak. Azt azonban, hogy ez a tétel jelentősen csökkenhető, azzal szeretném indokolni, hogy november 19én – ha jól emlékszem – miniszterelnökünk Párizsban aláírta a bécsi haderőcsökkentési tá rgyalásokat. Ez – mint tudjuk – nemcsak azt jelenti, hogy negyven hónap alatt jelentősen csökkenteni kell az aláíró államoknak a fegyverzetük mennyiségét, hanem a szerződés egy rendkívül kiterjedt ellenőrzési rendszert is előír: zászlóaljszintű információ cserére kötelezi az aláírókat. Ezeknek az információknak tartalmazniuk kell az adott egység elhelyezkedését, hadrendi számát, fegyverzetének leírását minőség és típusok szerint. Kötelezi az aláírókat az adatokban bekövetkező változások előzetes bejelentésé re. A szerződés megtartását vissza nem utasítható helyszíni ellenőrzések garantálják. Gyarmati István – aki a magyar tárgyaló küldöttség vezetője volt Bécsben – azt írja tanulmányában, hogy mindez katonai téren olyan nyitottságot eredményez, amely a katona i titoktartás egész eddigi rendszerét értelmetlenné teszi. Hogyha a titoktartás egész rendszere értelmetlenné kezd válni, akkor értelmetlenné kezd válni más országok titkai felkutatásának az eddigi rendszere is. Erre alapozom azt a véleményemet, hogy ezek a kiadások jelentősen csökkenthetők. Azt hiszem, hogy ha semmi mást, csak ezt a tételt csökkentjük, már akkor is megközelítjük azt az egymilliárdos összeget, amellyel a honvédelmi kiadásokat a javaslat e pillanatban csökkenteni szándékozik. Köszönöm szépen . (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. A mai napra még egy. Tessék, megadom a szót Gálszécsy András miniszter úrnak. Felszólaló: Dr. Gálszécsy András tárca nélküli miniszter GÁLSZÉCSY ANDRÁS, DR. tárca nélküli miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Nem gondoltam, hogy konkrét vitaügyekben kell szűzbeszédemet önök előtt megtartani – és nem is szándékozom hosszú lenni – , de az az érzésem, kénytelen vagyok reagálni Kőszeg úr mondandójára. Én egész bizonyos vagy ok abban, hogy amikor Békesi és Kőszeg úr jelentősen csökkenteni javasolja a nemzetbiztonsági szolgálatok költségvetési előirányzatait, akkor teljesen más érzelmi megközelítésből teszi ezt – én tökéletesen megértem. Inkább arra térnék csak ki, hogy a konkr ét megállapításokat helyesbítsem. Nem tudom, hogy számolta ki Kőszeg úr a bértételeket, de én ki tudom jelenteni, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatalnál és az Információs Hivatalnál is ugyanolyan tiszti beosztású hivatásos állomány van, mint a rendőrségnél, és ugyanolyan – három tételből összetevődő – bért kapnak, mint a másik két fegyveres testületnél. Ennek következtében, ha a szolgálati idejük, a beosztásuk és a rendfokozatuk azonos, akkor az illetményükben sincs különbség. Különbség lehet a nyelvtudási pótl ékban, hiszen különösen az Információs Hivatalnál lényegesen többen beszélnek idegen nyelveket, mint mondjuk a rendőrségnél – azt hiszem, ez is érthető. A másik a technikai fejlesztés és a beruházás. A számítógép nem fejlesztés, hanem csere. Azt hiszem, mi ndegyikünk tudja – az is, akinek nincs különösebb technikai képesítése, nekem sincs – , hogy a technikai elavulása a számítástechnikának lényegesen gyorsabb, mint más technikai ágazatoknak,cserére itt is mindenképpen szükség van. Más technikai berendezések olyanok, amelyeket egy országtól szereztünk be az elmúlt évtizedekben mindig, és nem biztos, hogy ugyanezt a gyakorlatot kellene követnünk a jövőben, sőt bizonyos, hogy egyes berendezéseket éppen emiatt kell feltétlenül kicserélni.
