Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 28. péntek, a téli rendkívüli ülésszak 6. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
385 A felszólalásom a Szabad Demokraták Szövetsége által beterjesztett költségvetési csomagnak egy pontjához csatlakozik, nevezetesen a 24. ponthoz, amelyben a költségvetési előterjesztés VII. fejezete 10. címének költségei csökkentését javasoljuk. Azt ta pasztalhattuk, hogy a biztonsági szolgálatok – most itt a civil biztonsági szolgálatokról van szó, tehát a Nemzetbiztonsági Hivatalnak és az Információs Hivatalnak a költségeiről – meglehetősen erős ellenállásba ütköznek. Úgy hallottam, hogy az eredetileg ennél jóval nagyobb javaslat a bizottsági ülésen leredukálódott egy 1 milliárd forintos költségcsökkentéssel; de utána azt hallottam, maximum arról lehet szó, hogy 600 millióba egyezik bele a Kormány; most pedig a pénzügyiminiszter úr felszólalásából azt a következtetést vontam le, hogy ez olyan tétel – már a biztonsági szolgálatok költsége – , amelyhez nem enged hozzányúlni a Kormány. Ezt a szemléletmódot igazolta számomra az is, hogy a nemzetbiztonsági bizottság ülésén, ahol a vonatkozó javaslatokat megvit attuk, a bizottság kormánypárti többsége hallani sem akart semmiféle költségcsökkentésről, sőt, komoly formában elhangzott az a javaslat, hogy a költségeket növelni kellene. Azt hiszem, végső soron ez a kérdés – hogy milyen költségtényezővel dolgozzék, dol gozzanak a biztonsági szolgálatok – tulajdonképpen filozófiai kérdés. Annak a filozófiának a kérdése, hogy mi tesz egy társadalmat stabillá, mi teszi a nemzet életét biztonságossá. Nekem az a véleményem, hogy ezekben a dolgokban, a stabilitás, a tulajdonké ppeni biztonság dolgában a biztonsági szolgálatoknak van a legkisebb szerepük. Azt hiszem, hogy a szociális feszültségek enyhítése, a társadalmi békére való törekvés sokkal jelentősebb szolgálatot tesz a stabilitásnak. Azt hiszem, akik itt ülünk, többségün knek, legtöbbünknek az a tapasztalatunk, hogy hiába működtetett a pártállam rendszere egy hatalmas állambiztonsági apparátust, ez voltaképpen nem segített rajta, nem tudta feltartóztatni azt a szétomlási, szétesési folyamatot, amelynek a végén a pártállami rendszer megszűnt. Azt hiszem, régen rossz, ha egy politikai rendszer a biztonsági szolgálattól várja a biztonságát! De én azt hiszem, nincs nagyon értelme annak, hogy ezzel kapcsolatos filozófiai fejtegetésekbe bocsátkozzam; ez végül is azokat, akik meg vannak győződve arról, hogy a biztonsági költségek fenntartandók, sőt, esetleg emelendők, semmiképpen sem fogja meggyőzni. Nagyon nehéz helyzetben van viszont az ember akkor, ha érdemi érvekkel próbál érvelni amellett, hogy miért volna elégséges a biztonsá gi szolgálatoknak kisebb költség. Nagyon nehéz helyzetben van, mert mint a nemzetbiztonsági bizottság tagja most már körülbelül nyolcadik hónapja veszek részt hetenként a bizottság ülésein. Ezalatt számos alkalommal hallgattuk meg a nemzetbiztonsági szolgá latot felügyelő miniszter urat – most már a második miniszter urat, ki felügyeli a szolgálatot – , a szolgálatok vezetőit, de valójában én a magam részéről úgy érzem: nem értesültem igazán arról, hogy mivel is foglalkoznak a biztonsági szolgálatok. Hallottu nk arról általánosságban, hogy van terroristaveszély. Hallottunk a különböző külföldi titkosszolgálatok behatolásának veszélyéről; arról, hogy a növekvő számú menekülttel számos olyan külföldi is érkezik Magyarországra, aki nem menekült, hanem akit valójáb an küldtek. Konkrétumként olyasmi hangzott el, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal alkotmányvédelmi igazgatósága egy névtelen levélírót keres, aki antiszemita, fasiszta tartalmú fenyegető leveleket írt több politikusnak. Nem értesültünk arról, sikerrel járte ez a keresés, sikerülte megtalálni ezt a névtelen levélírót, de én azt hiszem, nem ez a névtelen levélíró a legveszedelmesebb rasszista Magyarországon. Konkrét tényt – hogy mivel is foglalkozik a Nemzetbiztonsági Hivatal – a magam részéről egyet tudtam me g. Minthogy nem a nemzetbiztonsági bizottság tagjaként értesültem erről, hanem más módon, talán nem sértek államtitkot, és nem élek vissza a bizottsági tagságommal kapcsolatos előnyeimmel, ha megemlítem. Nevezetesen én arról szereztem konkrétan tudomást, h ogy a benzinárválság napjaiban a Nemzetbiztonsági Hivatal jelentette a Kormánynak, hogy hol láttak engem, meg hol látták Solt Ottiliát, hol látták Tamás Gáspár Miklóst. (Zaj és közbekiáltások a jobb oldalról: A tévében.) Minden bizonnyal fontos biztonsági érdeket jelenít meg az, hogy a
