Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 27. csütörtök, a téli rendkívüli ülésszak 5. napja - A szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló 1988. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - BOROS LÁSZLÓ (MSZP)
298 BOROS LÁSZLÓ (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Mély meggyőződésem, hogy az előttünk fekvő törvénymódosító javaslat jelentőségét csak azok érzik át, ak ik valamilyen módon közvetlen kapcsolatban vannak a szakoktatással. Tudom, a tisztelt Házban csak kevesen vannak ilyenek, ezért a témát jól ismerőként szeretném önöket a lehető legjobb döntéshez segíteni. A szakképzés tárgyi színvonalának emelése még a jel enlegi gazdasági helyzetben is stratégiai kérdés. Ennek megfelelően indokolt lenne a hozzájárulás mértékének megemelése, azt azonban a Szocialista Párt parlamenti frakciója nem javasolja, hiszen ez a jövedelemelvonás koncentrációjának növelését jelentené, ezt pedig általában ellenezzük. Mit lehet akkor tenni, hogy a várhatóan rendelkezésre álló pénzeszközök felhasználása segítse a színvonal emelését? Ennek egyetlen módja van: oldani a centrális elemeket, közelebb vinni az elosztást a képzés helyszínéhez és törvényileg lehetetlenné tenni a hozzájárulás megfizetése alóli kibújást. Ezt a célt szolgálják az 1104., 1105. és 1108. számon beadott módosító javaslataink, melyek megszavazásával önök is hozzájárulhatnak a törvénymódosító javaslat jobbátételéhez. A tisz telt képviselőtársaim által benyújtott módosító javaslatok zöme sajnos jobbító szándékaik ellenére nem szolgálja az előbb említett célokat, így azokat támogatni nem tudjuk. Ugyanakkor Sápi József és Sasvári Szilárd képviselőtársaim módosító javaslatai kivá lóak, azokat jó szívvel ajánlom elfogadásra. Ezek után a benyújtott módosító javaslatainkról: mint említettem, ezek a centralizáció ellen hatnak, erősítve a demokratikus és a racionális elemeket. A regionális alap létrehozása, amelynek szerepét – ahol a fe ltételrendszer nem alakul ki – a megyei alap is elláthatja átmenetileg, a közeli jövő egyetlen lehetséges jó megoldása. Egyegy régió szakképzésének átlátása, a segítség indokolt pontjainak feltárása csak helyileg lehet tévedhetetlen. A helyi vagy regionál is gazdasági kamarák, amelyek a vállalatok képviselői mellett a vállalkozók széles rétegét is reprezentálják és a szakképzéssel foglalkozó intézetek képviselői, az önkormányzatok felügyelete és támogatása mellett képesek az adott térség fejlesztési irányai nak meghatározására, az anyagi eszközök legcélszerűbb csoportosítására, a beadott pályázatok helyi szempontokat is mérlegelő elbírálására. Ahhoz azonban, hogy ezt megtehessék, a hozzájárulások befizetésének döntő mértékét helyben kell tartani. Tisztelt Kép viselőtársaim! A módosító javaslatok bizottsági vitái során a költségvetési bizottságban próbáltam a módosító javaslatokat megvédeni, illetve azokat a bizottsággal elfogadtatni. Nem tudom, menynyiben kerül átvezetésre; az 1108as számon beadott módosító ja vaslataim közül a 2. számút ott visszavontam. A 3., 4., 5. javaslatot a bizottság támogatja, tudomásom szerint a gazdasági bizottság is. Az 1. volt, ami a regionális alapra történő befizetést szorgalmazza, ezen meglehetősen nagy vita bontakozott ki Rolek á llamtitkár úr és köztem. Nem tudtuk egymást ebben a kérdésben meggyőzni. Nekem meggyőződésem, hogy a jövő egyetlen lehetséges útja a regionális kamarák mellett létrehozandó regionális alap működtetése. Nem tudom azt az érvet elfogadni – bár ez ténykérdés – , hogy jelenleg mindenütt nincs még ilyen helyi vagy regionális kamara. Ez tény, ezzel én nem tudok vitatkozni – de lesz! Ha mi a törvényben lehetővé teszünk egy ilyen helyre való befizetést, akkor ahol még nincs, ott nyilvánvaló, nem lehet, de ahogy ezek sorban jönnek létre – és ezek gombamód szaporodnak most az országban – , akkor minden helyen, nyilvánvalóan éves váltásokkal, de ennek a lehetősége megteremtődik!. Ezért nagyon szépen kérem önöket, hogy a várható bizottsági döntések, nemleges döntések ellen ére akkor, amikor ebben a tárgyban döntenek, ezt a dolgot így gondolják végig, hogy gyakorlatilag egy lehetőséget adunk, ha a törvényben ezt benne hagyjuk. A hozzájárulási kötelezettség határidejének a tárgyévet követő március 31ig való kitolása azért fon tos, mert mérlegadatok hiányában az érintett vállalatok egyébként érthető óvatos alábecslése az intézeteket sújtja, hiszen a mérleg elkészülte után a végleges járulékkülönbözetet már csak a központi alapba fizethetik be, így az részben vagy egészben elvesz ik a helyi célok számára.
