Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 17. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - Bejelentés a rendkívüli ülésszak napirendjének kiegészítésére - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György):
14 A 10%os dologi automatizmus a kiszivárgott áremelések árnyékában egyébként is m egbénítja a legfontosabb intézmények, mondjuk a közoktatás, egészségügyi ellátás intézményeinek a legtöbbjét. Erre nem orvosság a Kormány által joviálisan kívánt takarékosság fokozása. A takarékosság hatékonnyá válásához – alighanem ezt a pénzügyi kormányz at is tudja – új technológia kellene. A gépkocsik nem fognak kevesebb üzemanyagot zabálni a Kormány kívánságára, a központifűtési rendszerek kormányóhajra sem lesznek hatékonyabbak és takarékosabbak. De hadd ne soroljam ezen óhaj mai technológiánk mellett i irrealitásának bizonyítékait. Inkább arról szólnék, hogy ez a költségvetés, ha megvalósul, kedveszegett állampolgárokat, életképtelen intézményeket, nihilizmust, közönyt, a Kormány és a Parlament jogainak, szuverenitásának és identitásának megkérdőjelezé sét fogja eredményezni. Folytathatnám még hasonló gondolatkörben mondanivalóimat. Az idő kímélése okán már csak néhány olyan problémára utalnék még, melyek további gondokat okozhatnak, és jövőnket determinálják, determinálhatják. A költségveté si tervezet, különösen annak először kézbe kapott változata a centralizmus irányába mozdult el. A miniszterelnöki tárca magának szemelgetett néhány olyan tételt, amelynek helye inkább a szaktárcáknál kellene legyen. Ez talán módosítható, mint ahogyan már t örténtek is elmozdulások e téren a rovatolásban. Továbbra is veszélyesnek látom azonban, hogy azonos feladatokra, például világkiállítás, több helyen rovatol a költségvetés összegeket, melyek egymás hatékonyságát rontó intézmények viszályát és pazarlását v etítik elénk. Nem én, az Állami Számvevőszék kérdőjelezte meg a pénzügyi államtitkár szakszerűségről fejtegetett mondatait is. Másfél száznyi tétel közül 60 fölött találta azon rovatok számát, melyek nincsenek kellően indokolva. Ezen hiányosan indokolt rov atok szép számmal sorakoznak a pénzügyi tárca számlasoraiban is. Jogos tehát a keserűség és félelmünk a költségvetési tervezet láttán. Tisztelt Ház! Miniszter Urak! Mielőtt elhallgatnék, egy gondról még szólnom kell. A pénzügyi kormányzat érvei és számítás ai az országos átlagra alapozódnak mindenben. Kicsinyke hazánkban azonban ezek az átlagok nagyon veszélyesek. Négy évtized során körbefogta ez országnak a centrumát egy háromnegyed gyűrűnyi szegénységövezet, melyet 1991ben alighanem nyomorgyűrűvé kell nyi lvánítanunk. Ebben a gyűrűben négyötmillió lakos él kilenctíz vármegyényi területen. Ennek a térségnek a lakossága majdnem egyetemlegesen a létminimum szintjén él vagy azalatt már ma is. Ezekre ráróni ennek a költségvetésnek a terheit egyenlő azzal, hogy ezeket az állampolgárokat kitagadjuk a nemzetből. Országunkon kívül 1991ben is ötmillió magyar él. Miniszterelnökünk ezeknek nem közjogilag, csak érzelmekben, szívében lehet miniszterelnöke. A költségvetés készítőinek felelősségén kívül 1991től éppúgy, mint eddig, illetve talán még fokozottabban, négyötmillió magyar állampolgár fog élni. Ez azért is sajnálatos, mert a fentmaradó öthatmillió magyar összezsúfolódik az ország 4050 ezer négyzetkilométerére. Íme egy költségvetés és egy adófilozófia, mely é kesen bizonyítja, hogy országot nemcsak háborúban lehet csonkítani, elforgácsolni. Egy hibás szemléletű, a valóságtól elszakadó pénzügyi politika is alkalmas emberek és térségek Magyarországból való kitaszítására. Keserűségemben mit mondhatnék mást, mint h ogy visszatérek Ilionhoz: vajha Laokoón fiaival bele ne pusztulna a tengerparti áldozatába. Vajha Kaszszandrának ez egyszer ne lenne igaza. Mert azt tudni illik a pénzügyi kormányzatnak is, hogy Aeneas tutaját manapság hajótörést okozón viharok tépázzák Kö zépEurópában, és a Tiberisparti hét domb is lakott. Világváros pompázik e dombokon, s lakói legfeljebb egy szomorú pillantással nyugtázzák majd, ha a távoli város falait a faló befogadására megbontó Országgyűlés Ilion képét a végenyészetnek dobta áldozat ul. Tisztelt Ház, Miniszterelnök Úr, Elnök Úr! Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Gaál Gyula a Szabad Demokraták Szövetsége részéről.
