Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 17. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - Bejelentés a rendkívüli ülésszak napirendjének kiegészítésére - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - TAKÁCS PÉTER, DR. (MDF)
13 kritizálják a legkülönbözőbb tud ományok szakemberei. A kifogások közül csak a legfontosabbakat említeném. Ez az adórendszer képtelen követni az egyre bővülő feketegazdaságot. Egyesek állítása szerint – és ez a szakirodalomban jelent meg – ez ma már a nemzeti bruttó termék 1520%át reali zálja. Ez az adórendszer képtelen megadóztatni a másodlagos elosztásból származó láthatatlan jövedelmeket, melyek nagyságrendje messze 100 milliárd forint felett van, melynek adókihatása minimum a most ránk szabadított helyi adók tervezett összegével egyen lő nagyságrendű lenne. Ez az adórendszer születésekor főleg politikai nyomásra beépítette magába a privilégiumok tarka kuszaságát, amelyek közül most sem szüntetünk meg egyet sem. E hármas lazításban elkallódó összegekről a kormányzatnak halvány sejtelme s incs. A társadalom szeme láttára azonban az ellenőrzés alól így kivont összeg egy nagyon szűk réteg kezén koncentrálódik, és az az európai átlagnál gyorsabb ütemű gazdagodáshoz vezet. A pénzügyi kormányzat ezt a társadalmat foglalkoztató, feszítő, idegesít ő dilemmát a szőnyeg alá söpörte ezúttal is, és úgy tett a költségvetés összeállításakor, mint a mondabeli strucc. A valóság érzékelhető konfliktusának feloldása helyett a tényleges és igazságos közteherviselés megvalósításának megkísérlése helyett a költs égvetés 78 milliárddal fokozza az államadósságot, minden eddiginél nagyobb mértékű inflációt szabadít fel, és minden korábbinál nagyobb terhet ró a nem privilegizált, az állami ellenőrzés alól magát kivonni nem tudó társadalmi rétegekre. Önkorlátozásra hiv atkozva kéri a bérkiáramlás mérséklését a Kormány, miközben nyilvánvaló a kormányzat előtt is, hogy míg a magyarországi állampolgárok jövedelemtermelő tevékenysége az osztrákokénak egyharmada, egynegyede, addig a magyarok bérszínvonala az osztrákokénak egy tizede, egytizenkettede. Valahol ez a különbség belehull egy fekete kútba, belehull a privilegizáltak, a feketegazdaságot űzők európai átlagnál sokkal magasabb jövedelmet elnyelő pénztárcáiba. Nem kétséges tehát, hogy a rendszerváltás első költségvetését m egrendülés, összeroppanás nélkül csak ezek a rétegek viselik majd el. Ez viszont ki fogja váltani a társadalom olyan mértékű tiltakozását, amelynek következménye a krízishelyzetek, a krízisszituációk megszaporodása lesz. E szituációkat demagóg jelszavakkal fogják élezni. Ez a folyamat könnyen szembe fordul a nemzeti burzsoázia, a polgárság megszületésének folyamatával. Ha pedig ez bekövetkezik, vagy egy baloldali, vagy egy jobboldali diktatúra veszélyezteti a még igazán formát sem öltött demokratikus építke zésünket. Erre a veszélyre egyébként az ellenzék padsoraiban ülő képviselők némelyike is felhívta publicisztikában a figyelmünket. A bázisértékű költségvetés másik következménye lehet, hogy konzervatív irányban visszarendeződik a régi struktúra. Megmereved ik, mozdíthatatlanná válik a változásra, átalakulásra talán ma még rábírható intézményhálózat. Azt tudomásul kell venni, hogy ilyen intézmény- és struktúraátalakításra nem kínál lehetőséget minduntalan a történelmi idő. Ha a kedvező egyszeri alkalmat elsz alasztjuk, az nem biztos, hogy még egyszer visszatér. Ha most azok a teljesítményképtelen, hatékonyságukat tekintve majdnem a zéróval egyenértékű intézmények – gondolok itt a köz, személyi és vagyonbiztonságot, a közoktatás színvonalát, egyáltalán a társa dalmi szolgáltatások színvonalát mélyre szállító intézményekre – ki tudták szorítani a bázisépítkezést, a jövőben sokkal sikeresebben kísérlik meg ugyanezt. Bázisköltségüket az utolsó fillérig elhasználva jövőre újabb és újabb bázisemelést fognak követelni , és az emeléssel hatékonyságuk fog párhuzamosan csökkenni. A szolgáltatások csökkenő értéke az intézmények dolgozóinak rossz közérzetét, tehetetlenségtudatát, közönyét fogja fokozni. Az állampolgárokat a szolgáltatások színvonalának értéktelensége fogja b osszantani, idegesíteni. Ördögi kör fonódik egyre szorosabban így, melyet áttörni csak az utcán fognak tudni az emberek. Attól pedig óvja Isten a mi gyöngécske demokráciánkat.
