Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 6. kedd, az őszi ülésszak 14. napja - Az árak megállapításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
806 fogódzók, amelyek mégis képviselik a szakmát, amelyek egy árakban teljesen járatlan ember számára valamiféle eligazítást adnak. Föl lehet mérni, hogy ettől mennyiben térnek el a reális árak. Ezt nem azért mondom el, mintha itt egy módosításra lenne szükség, hanem ezt is a minél hamarabb megalkotásra kerülő érdekképvisele ti törvényben kellene kimondani, hogy ilyen nem hatósági jellegű árakat az érdekképviseletek is kihirdethetnek, és ennek bizonyos funkciói lennének. Összefoglalva: a magam részéről messzemenően támogatom a törvényjavaslatot és ha nem is tűnik olyan nagy je lentőségűnek, mint mindazok, amelyek a napirenden kívüli hozzászólásban felsorolásra kerültek, de én úgy vélem, hogy mégiscsak – az induló hasonlatomhoz visszatérve – a szabad levegőre való kijutást törvényesíti a gazdaság területén. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Tisztelt képviselőtársaimat megkérem, hogy őrizzük meg a Ház határozatképességét. Szólásra következik Pál László, a Magyar Szocialista Párt részéről. Felszólaló: Pál László (MSZP) PÁL LÁSZLÓ (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Módom van arra, hogy rendkívül röviden szóljak hozzá, hiszen az elhangzott hozzászólások zömével egyetértek és megismételni ezeket nem kívánom. Mindössze arról a dilemmáról szeretnék beszélni, amelyet mi is átéltünk akkor, amikor válaszolni kellett arra a kérdésre, hogy ebben a formában és most aktuálisnak érezzüke ezt a törvényjavaslatot vagy jobban félünk az inflatorikus hatásoktól, mint a piac építő hatásaitól. Arra jutottunk, hogy támogatjuk a törvényjavaslatot, alapjaiban elfogadjuk az itt lefektetett koncepciót, bár dilemmáink nem bizonyultak egészen megalapozatlanoknak. A törvényjavaslat első mondata azzal kezdődik, hogy az árak meghatározásának legfontosabb szabályozója a piac és a gazdasági verseny. Valamennyien tudjuk, átérezzük – é s a hozzászólások is utalnak rá, de Rabár miniszter úr bevezetőjében is utalt rá – , hogy vannak korlátai ma még a magyarországi piacnak és a magyarországi gazdasági versenynek. Ezek a korlátok sajnos árnövelő tényezőké nt jelentkezhetnek az elkövetkező időszakban az árak ilyen mértékű felszabadítása esetén. Ennek ellenére úgy látjuk, hogy egynéhány ponton a törvénytervezet meghatározza a Kormány azon beavatkozási lehetőségeit, amelyekkel élni kell akkor, ha az infláció f elszabadulásának a veszélye növekszik. Ilyenre felhatalmazza a Kormányt a 3. §, felhatalmazza valahol a 19., bár vitatott paragrafus, érdemes lenne megnézni, hogy ezeket hogyan hozhatnánk jobban összhangba, hogy a Kormány ne élhessen vissza az adott felhat almazásokkal. Kerestük a kapaszkodókat a törvény kapcsán a gazdaságpolitikai általános elgondolásokban, ezek mennyire támasztják azt alá, hogy itt a közeljövőben már a piac feltételeivel sokkal jobban számolhatunk. Osztjuk a Tardos Márton gondolataiban elh angzott szempontokat, hogy van bizonytalanság, hiszen maga a Kormány sem tudja egészen pontosan, hogy mivel is számolhat az elkövetkező években. Nem szeretnék részleteket idézni a nemzeti megújhodás programjából, annak gazdasági programjából, csak egy elem ét emelném ki, s nem azért, hogy bosszantsak bárkit, csakhogy jellemezzem a helyzet teljességét. Azt írja a rövidebb anyag, hogy "A központi elhatározásból eredő áremelkedések körét szűkíteni kívánjuk". Ezzel egyetértünk. "Kormányzati intézkedés keretében szükséges továbbra is megoldani az energiahordozó- és üzemárak, a tej, a vasúti és vízgazdálkodási díjak emelését." Ez egy hónappal ezelőtt került az asztalunkra, s azóta az élet elvitte az eseményeket. A Kormány ugyan aláhúzta, hogy január 1jétől maga me g kívánta lépni már az energiahordozók tekintetében az árak felszabadítását. Ebből úgy tűnik, hogy nem rég még nem volt biztos benne. A dilemma itt is tükröződik, átéljük, átérezzük és készek vagyunk, mint ahogy Békesi úr is elmondta, együttműködni abban, hogy ezek a dilemmák közös konszenzussal kerüljenek megoldásra.
