Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 6. kedd, az őszi ülésszak 14. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - TABAJDI CSABA (MSZP)
790 Ezekre a kérdésekre az MSZP frakciója több ízben felhívta már a figyelmet, utalnék itt Szűrös Mátyás szeptember eleji interpellációjára és Horn Gyula különböző lépéseire, nyilatk ozataira. Tisztelt Ház! Fontosnak tartom, hogy közösen gondoljuk át a magyarszovjet, ukrán, baltikumi és más viszonylatok összes lényeges kérdését. A Szovjetunió – ma még – tagköztársaságai esetében elsősorban ennek a hat pártnak kellene egyetértésre jutn ia az alapirányok kérdésében, a stratégiai problémákban. Amiként Finnország valamennyi politikai ereje egyezségre jutott a Szovjetunióhoz fűződő viszony fő kérdéseiben, ha nem is ilyen hosszan tartó megszállás, de tragikus háborús események, sőt területves ztések után is, nekünk is – a múltat természetesen nem feledve – országunk mai és jövőbeni érdekére kell tekintenünk. Félre kell tenni a hangulatkeltést, a választási szólamokat, a plakátokat, a mesterségesen gerjesztett indulatokat. A történelem fura fint ora lenne – és tartok tőle, hogy nem vezetne messzire – , ha a múlt bűneiért a számlát a gorbacsovi Szovjetuniónak nyújtanánk be. Ez a Szovjetunió már rég nem az a Szovjetunió. Ez a hatalmas ország eljutott a rendszerváltás küszöbére és nem biztos, hogy tür elmetlen számonkérésünk segítheti ezt a szinte megoldhatatlannak tűnő mutatványt. Ha ideológiai követelményekkel terheljük meg Magyarország és a Szovjetunió viszonyát, akkor újra visszacsempésszük az ideologikus vagy az érzelmeken alapuló külpolitizálás ha tékonyságcsökkentő elemeit. Tisztelt Ház! A teljesség igénye nélkül célszerű lenne a következőket végiggondolnunk. Először: mielőbb lépéseket kell tennünk, hogy a Szovjetunió és tagköztársaságai piacain, ha szűkülnek is pozícióink, de ne vesszenek el. Máso dszor: erre azért is szükség van, mert a nyugati tőke számára Magyarország sok esetben mint a Szovjetunió piacának hídfőállása érdekes. Jelentős előnyünk lehet a nyelvet is tudó szakembereink piacismeretei és kapcsolatrendszere. Hídfőállás azonban csak akk or lehetünk, ha nem mi magunk bontjuk le a ma még meglévő hidakat. Konkrét programra van szükség reális közvetítő szerepünk felmérésére. Harmadszor: az energia- és nyersanyagszállítások terén meglévő egyoldalú függésünket csökkentve, de a Szovjetunió apadó szállítási képességeit is figyelembe véve, egy bizonyos szinten jó lenne stabilizálnunk a szállításokat. Negyedszer: a birodalom felbomlásával kapcsolatosan annyit, hogy amíg létezik a Szovjetunió, mint központ, azt realitásként kell kezelni. A tagköztárs aságok irányába pedig nem kinyilatkoztatásokra, hanem mielőbbi konkrét lépésekre van szükség. Amíg mi itt tétovázunk, addig például a Cseh és Szlovák Köztársaság a Szovjetunió 1213 városában és köztársaságában már kereskedelmi irodákat nyitott. Magyarorsz ág a 80as évtized második felében több köztársasággal tartott fenn önálló gazdasági együttműködést, ezt kellene mielőbb újraéleszteni és kibővíteni. Ötödször: a súlyos gondoknál is nagyobb problémának látom azt, hogy erősen visszaesett a két ország párbes zéde. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának kivételével alig folyik olyan szintű érdekegyeztetés, amelyre szükség lenne. Ezért alakulhatott ki mára az a helyzet, hogy hiányoznak vagy nem kielégítően működnek a konfliktuskezelés, az érdekegyez tetés politikai mechanizmusai. Mielőbb szükség van ezért a kormányzati külpolitika aktivizálására. A jelenlegi helyzeten hatékonyan segíthet Antall József miniszterelnök úr tervezett moszkvai tárgyalása. Hatodszor: célszerű lenne, ha a külügyi bizottság zá rtkörű megbeszéléseken szakértők meghallgatásával hatpárti egyeztetésen vizsgálná meg a magyarszovjet együttműködés tényleges helyzetét, jövőbeni feladatait. Hetedszer: javaslom, hogy az Országgyűlés tegyen lépéseket, a szovjet, az orosz, az ukrán, az ész t, a litván, a lett, az örmény, a grúz és a moldáviai parlamentekkel érdemi kapcsolatok kialakítására.
