Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. október 20. szombat, az őszi ülésszak 9. napja - A honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - KIRÁLY BÉLA (független) - ELNÖK (Szabad György): - WACHSLER TAMÁS (FIDESZ)
571 Keddi felszólalásomban az általános vitában 11 módosító javaslatomnak csak egy részét ismertettem. Most, ha megengedik, a részletes vita keretében szeretném további javaslataimat a tisztelt Ház elé tárni. Mielőtt azonban rátérnék ezekre, reagálnék néhány fontos felvetésre, először az ifjúság nevelésével kapcsolatban. Kedden én feltettem egy alapvető kérdést, amit ké pviselőtársaim, úgy tűnik, elengedtek a fülük mellett, pedig sok nagyívű felszólalást hallgathattunk végig, amelyek mind amellett szálltak síkra, hogy az ifjúságot pedig nevelni kell a seregben. Ez a kérdés így szólt: mit jelent az a fogalom a törvényben, hogy "ifjúság"? Az, hogy nem kaptam választ, megerősített abban a meggyőződésemben, hogy ez a fogalom jogilag nem értelmezhető, egy 1976ban született törvényhez méltó gumifogalom, amit azonban, úgy vélem, anakronizmus volna 1990ben fenntartani. Szeretném azonban a tisztelt Ház figyelmét egy nem elhanyagolható momentumra felhívni. Mégpedig arra, hogy az Alkotmány 67. § (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik: "A szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák." Mi következ ik ebből? Az, hogyha az ifjúság nevelését meghagyjuk a fegyveres erők feladatai között, tehát fenntartjuk azt a lehetetlen állapotot, hogy a Honvédség nevelőintézmény, minden szülőnek joga lesz megtiltani azt, hogy gyermeke bevonuljon katonának. Az ország védelmi képességének fenntartása érdekében tehát, amennyiben a nevelésre vonatkozó pontok benne maradnak a törvényben, e képesség fenntartása céljából nem zárható ki, hogy kénytelenek leszünk az Alkotmánybírósághoz fordulni. Önök persze elmondhatnák azt az ellenérvet, hogy az Alkotmány idézett pontja a gyermekekről szól. Három dolog miatt sem állná meg ez az érv a helyét. Először azért, mert az Alkotmány ugyan valóban a "gyermek" kifejezést használja, de a honvédelmi törvény az "ifjúság"ot, amely fogalombó l senki nem zárja és nem zárta ki idáig a gyermekeket, annál is inkább, mert mint említettem, senki nem kísérelte meg a fogalom definícióját. Másodszor: az Alkotmány nem általánosságban a "gyermek" kifejezést használja, hanem azt mondja, hogy a szülők joga a gyermekük nevelésének megválasztása, tehát a gyermekük nevelésének megválasztása, márpedig az ember nem csak 18. életéve betöltéséig gyermeke szüleinek. Harmadszor: – és leginkább ezért remélem, hogy senki nem fogja ezt az érvet előhozni – mi sem volna lehetetlenebb helyzet annál, minthogy valakit a szüleinek már nincs joguk nevelni, de a Honvédség még vindikálná ezt a jogot magának. Ugyanez a szakasz két további olyan feladatot szab ki a fegyveres erőkre, amelyek nem tarthatóak, legalábbis jelenlegi for májukban semmiképpen nem. Az a) pont így szól: "A Magyar Köztársaság területének, függetlenségének, állami, gazdasági és társadalmi rendjének, valamint békéjének védelme külső támadással szemben", tudniillik, hogy ez a fegyveres erők feladata. Ez a mondat úgy keletkezett, hogy egy tavaly őszi törvénygyomlálás során – további átfogalmazás nélkül – törölték a "szocialista" kifejezést, nagyon helyesen. A megmaradt rész tartalmilag sem tekinthető elfogadhatónak. Gondoljunk csak arra, lehete bármi köze a hadser egnek mondjuk a gazdasághoz… De jobban is hangzik az, ha az alkotmányos rend védelmét tesszük a fegyveres erők feladatává. A keddi vitában egyes képviselőtársaink azzal vádolták meg a FIDESZt, hogy szét akarja verni a hadsereget, nem fektet elegendő súlyt az ország védelmére stb. Ezek a vádak természetesen igaztalanok. Ismétlem: realitásként fogadjuk el azt, hogy a hadseregre szükség van, sőt, a FIDESZfrakció egyetlenegy tagja sem tagadta meg a fegyveres katonai szolgálatot. Mindössze azt szeretnénk, ha a katonai szolgálat nem jelentené az emberi jogok felfüggesztését. Nincs viszont kifogásunk az ellen, hogy a katonai időt arra fordítsák, amire való, tehát kiképzésre. Ezért adtuk be következő módosító indítványunkat, amely azt a visszás helyzetet kívánja e ltörölni, hogy a katonákat – ha a szükség úgy hozza – kivezényelhetik munkára. Túl azon, hogy ezt nyílt fogalmazással kényszermunkának hívják, gyakorlati érveink is vannak a katonák népgazdasági
