Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. október 16. kedd, az őszi ülésszak 8. napja - A honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - SZABAD GYÖRGY (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás):
547 Felszólaló : Szabad György (MDF) SZABAD GYÖRGY (MDF) Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy én is az általánosságnál kezdjem, de megpróbáljak eljutni a konkrétumokig. Az általánosságok tekintetében, mellőzve szubjektív elemeket, csak arra korlátozódom, hogy a z általam nagyon tisztelt Darvas Ivánnak azt mondjam, hogy egyszer majd négyszemközt beszélgethetünk arról, hogy ki volt hosszabb ideig katonaszökevény, vagy ki, hány fegyveres alakulattól szökött meg életpályája során. Csehák Juditnak hadd mondjam azt, ho gy a humanizmus követelményeit - azt hiszem, valamennyien, akik itt vagyunk - nagyon fontos követelményeknek tartjuk, és ide értjük azt is, hogy tiszteljük mindazokat, akik a fegyverek helyett a műszerekkel próbálják megmenteni az embereket. Ha nem vagyunk naivak, akkor tudnunk kell azt, hogy a pacifizmusnak, ami nagy emberi cél, csak akkor van értelme, ha kölcsönös és mindenoldalú. Ha nem vagyunk naivak, akkor elfogadva, hogy a hadsereg szükséges rossz, bizony a szükségest hangsúlyoznunk kell addig, amíg a rossztól biztonságosan meg nem szabadulhatunk. Most talán egy kicsit közelebb a konkrétumokhoz: legyen szabad azt mondanom, akit sokat idézek, de talán nem ok nélkül, hogy a hadsereg dolgában a legfontosabbnak azt tartom, amit Kossuth mondott az általam t öbbször idézett, de végül is kiadatlan írásában. Azt mondta: A hadsereg dolgában a legfontosabb, hogy a polgár, a katona sohase szűnjék meg polgár lenni. Ezt eredeti formájában 1835ben Bőssy Ödön fogalmazta meg egy reformkori országgyűlésen egy nagyon izg almas vitában. De Kossuth levonta ennek minden konzekvenciáját. Mindjárt eljutunk a konkrét lényegig. Levonta azt a konzekvenciáját, hogy a katonának polgárnak kell maradnia, és ezt törvénynek kell biztosítani minden tekintetben olyan értelemben, hogy a ka tona mindig rendelje alá magát a polgári törvényeknek, a hadsereg mindig olyan helyzetben legyen és tartassék, amikor felette a népszuverenitással rendelkező országgyűlés bír hatalommal. Soha ne történhessen meg a fordítottja. Ez az első követelmény. A más odik követelmény, hogy a katona sose legyen - az előbbivel összefügg - egy szoldateszkának az alárendeltje, hanem mindig tudja azt, hogy ő hűséggel a törvénynek, a polgári törvénynek tartozik, akár közkatona, akár főparancsnok. A harmadik: ez a törvényhozá s gondoskodjék arról, hogy a katona rendelkezzék mindazokkal a polgári jogokkal, amelyekkel az országnak minden más polgára rendelkezik. Ezek a polgári jogok rendelődjenek alá a katonai fegyelemnek, de a katonai fegyelem az sohasem szüntetheti meg a polgár i jogokat. Most szeretnék a lényeges kérdéshez, a konkréthoz idetérni. Teljesen egyetértek azokkal elvileg, akik azt mondják, hogy ám, teljesítsen valaki fegyveres szolgálatot vagy polgárinak tekintett szolgálatot - azért mondom, hogy "polgárinak tekintett et", mert az előbbi értelemben én a fegyveres szolgálatot is a jó polgár kötelezettségének érzem (amíg van) de maradjunk ennél a bevettebb fogalomnál , fegyveres szolgálat és nem fegyveres szolgálat egyformán terheljen mindenkit. De mivel mérjük ezt az eg yformaságot? Nagyon egyszerűnek látszik az a megoldás, hogy ugyanannyi hónapról essék szó. De vajon nem vagyunke felületesek, ha ezt egyszerűen csak hónapban mérik. Nekem volt zsoldkönyvem úgy és szolgáltam, akit szolgálni kellett, hogy igen kellemetlen k örülmények és zárt helyen tartózkodtam az alatt az idő alatt, és volt olyan szerencsém, hogy ennél sokkal oldottabb körülmények között és a kettőt nem lehet azonosan mérni. Kérdezzék meg azokat, akik azt mondják, hogy, ennyi idősek, de ebből volt két évem, ami duplán számít. Duplán számít, mert ilyen vagy olyan kemény körülmények között töltöttük, és akkor azonnal rá fognak jönni, hogy a polgári jogegyenlőséggel és a polgári közteherviseléssel való mérés tekintetében… ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Képviselő Úr! Sa jnos lejárt az idő
